jeges-varga

irodalom, film, színház és magánügyek

Bemutatkozás

Amit látok, amit hallok, amit tapasztalok, erről szólok. Könyveket olvasok, filmeket nézek, színházba járok, véleményemet írom le, mondom el. Nem akarok önjelölt kritikus lenni, vagy annak tűnni. Legyen ez valami ilyesmi: élménynapló.

Hozzászólások
  • jeges-varga: Kedves Balázs! A Fritsch Pincében igazán közvetlen vendéglátásban részesülhet a látogató. Szerintem is. A borai nem kiemelkedőek, de találhatunk kedvünkre valót ott. Mindamellett egyetértünk abban, hogy nem a legnagyobbak érdemlik a legnagyobb figyelmet. Én például több kisebb pincészettel is megismerkedtem az elmúlt években. Ha nem is jutottam el hozzájuk, legalább egy-egy palackkal megkóstoltam munkájuk gyümölcsét. Felsorolni most nem akarom őket, de azt tanácsolom, próbálkozz még a kisebb pincészeteknél. Kincsre találhatsz.
    (2012-11-13 10:34:05)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • Márton Balázs: Pár éve én is jártam a villányi pincesoron és nekem is a Fritsch fivérek pincészete nyerte el a legnagyobb tetszésem, vendégszerető fogadtatás és finom borok (semmi Gere vagy Boch féle puccosság, amivel nincs bajom, csak nem én nem ezt igényelem). A cabernet franc barrique-juk volt a favorit nálam! További sok sikert nekik!!!
    (2012-10-29 22:08:46)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • jeges-varga: Most ismerkedem vele. Azért egyet szögezzünk le alig húsz éves hölgyről beszélünk. Nyilván ehhez mérten van birtokában annak a tapasztalathalmaznak, amiből a líra megszülethet. Egyébként nekem tetszik ez a vers. Érződik rajta, hogy fiatal nő írta, de jó hangulatot fog meg. Persze vannak "nagyobb számok" is a kortárs líra palettáján egészen biztosan.
    Ha jól tudom az első kötet megjelenése a Petri György-díjjal együtt járt neki. Hogy ennek odaítélésében mennyi szerepet játszott az, hogy édesapja Kemény István, jó kérdés. Szerintem figyelemre érdemes ifjú költő ő. Azt viszont nem tudom, hogy túlzott-e a tehetségéhez képest a figyelem vagy nem. De egy elsőkötetes szerintem ma megérdemli, hogy sokat beszéljenek róla. Elvégre így válhat csak ismertté.
    (2012-03-12 22:26:13)
    Kemény Lili
Címkefelhő
Feedek
Megosztás
vers

Oravecz Imre: A teremtés fokozatai

 

Elhallgat a lágyságokban a cuppogás,

megszólal a keménységekben a zengés,

 

véget ér a zártságokban a zsugorodás,

elkezdődik a nyitottságokban a tágulás,

 

elfogy a ritkulásokban a nyugvás,

megnő a sűrűségekben a mozgás,

 

megszakad a szögletekben a hegyesség,

elterjed a hajlatokban a gömbölyűség,

 

elapad a szűkületekben a torlódás,

megerősödik a bővültekben az áramlás,

 

megáll a gyűrődésekben a ráncosodás,

megindul az egyenletességekben a kisimulás,

 

megakad a mélységekben a süllyedés,

kiszabadul a magasságokban az emelkedés,

 

megtorpan a közelségekben a maradás,

nekilendül a távolságokban a haladás,

 

csökken a dermedésekben a hidegség,

megsokszorozódik a hevületekben a melegség,

 

elhal a törekvésekben a zűrzavar,

megszületik az alakulásokban a rend.

Háy János: A gyerek; Palatinus, Budapest, 2007

A gyerek útnak indul a faluból, ahol évszázadokkal ezelőtt telepedtek meg ősei. Kilép az anyai nagyapja házából, onnan, ahova beházasodott az apja, és akié így sosem lehetett a ház, hiába építette újjá. A gyerek nagy dolgokra hivatott. Parasztfiúból városi értelmiségi lesz – ezt várják tőle. Az apa egészen biztos abban, hogy a városban tudóst nevelnek a fiából, és így neki már nem kell a földet túrnia. Az anya is minden vágyát a gyerekbe oltja, ő valósítja majd meg a felmenők sosemvolt álmait.

A gyerek felmegy hát Pestre, hogy megcsinálja a szerencséjét. Elvégzi a gimnáziumot, majd jelentkezik a bölcsészkar filozófia szakára. Az egyetemnek azonban nem kell ez a „csodagyerek”, a város pedig nem fogadja magába. A szegedi tanárképzőt azért elvégzi, utána pedig hazatér a faluba. A helyi általános iskola igazgatójává választják. Legyen vezető egy ilyen kvalitású ember, aki mégiscsak közülük való. Lesz felesége, pedig nem valami szép legény, és lesz gyereke is.

Megkap tehát minden esélyt a gyerek, hogy mégiscsak váljék belőle valaki, legyen több, mint az apja, meg a nagyapja. A gyerek azonban az iskolaigazgatóságnál többre vágyik. Mert ahhoz képest, hogy tudósnak kellett volna lennie, ez bizony semmi. Az ilyet pedig csak úgy lehet elviselni, hogy kiül a verandára, és sűrűn töltöget a borral teli műanyagkannából. Éppen úgy, ahogy az apja meg a nagyapja tette…

A regény címében szereplő gyerek nem az emberi élet korai szakaszára utal, hanem az emberi lényeket meghatározó tudatszint milyenségét jellemzi. Háy János regényének szereplői képtelenek felnőni a felelősséghez, amelynek birtokában meg tudnák hozni a sorsukat befolyásoló döntéseket. Életfilozófiájuk szerint ami velük megtörténik, nem is történhet másképp, csak ahogy végül megesik. Látszat csupán, hogy a sorsukat a számtalan lehetőség közül választották ki. Az ő feladatuk más nem lehet: elfogadni a sorsot, ami eleve beléjük van kódolva.

Háy a figurákat a lap síkjában rajzolja meg. Önálló döntések hiányában nincs kiterjedésük, személyiségük. Az emberi akarat szabadsága csupán illúzió, nem kaptunk másra felhatalmazást, csak sorsunk igazolására. Kizárólag szerepek léteznek, amelyeket el kell játszanunk, ahogyan az adott karakter megkívánja. Nem véletlen, hogy lényegtelenek a szereplők nevei, az író csak mintegy lehetőségként ad nevet nekik. A gyerekről is csak a regény utolsó lapjain jegyzi meg, hogy Laci a neve – de ennek akkor már semmi jelentősége nincs.

Háy János maga illusztrálja könyveit, ezeket a dimenzió nélküli alakokat itt pálcikaszerű lényekként ábrázolja, akiknek teste meghajlik egy hegyes állú fej súlya alatt. Él bennük a remény, hogy az emberi élet nem feltétlenül boldogtalan, tapasztalatuk mégis folyamatosan rácáfol reményeikre. Hiába próbálnak meg érvényesülni a világban, küzdelmük eleve kilátástalan.

A regényben ez a sziszifuszi igyekezet ismétlődik meg az egyes emberi sorsokban. Háy epizódok sokaságával szakítja félbe a központi történetet, amelyeket egy-egy mondatba ékelt gondolat hív elő. Az egykori iskolaigazgató, a fiatal történelem-tanárnő, a szomszéd, a tanársegéd, a kocsmabeli haverok történetei végeredményben nagyon hasonlítanak a fő szálra, a gyerek életére. A bukások sorozatából pedig egy apáról fiúra szálló szenvedéstörténet, a másra törekvés hiábavalóságának időtlen rendje rajzolódik ki.

...

A teljes írás, a Minden út romlásba vezet, az olvassbele.com oldalán olvasható.

Tasnádi István (író és rendező): Fédra Fitness; KoMa + ALKA.T

Phaedra, a szépséges athéni királynő beleszeret a mostohafiába, Hippolütoszba. Amikor a fiú visszautasítja, sértettségében és bosszúból bevádolja a férjénél, Thészeusz királynál, hogy erőszakot követett el rajta.

A görög mitológiából ismert történet első utókorra maradt feldolgozása, Euripidész nevéhez köthető. Azóta számtalan szerző aktualizálta és formálta saját korára a mítoszt, a legismertebb talán Racine műve. Ezúttal Tasnádi István gyúrta át a jelenkorra. A Fédra Fitness nem kőszínházban, hanem egy izzadságszagú tornateremben találta meg a játszóterét.

Az előadás elején a színészek két csoportba osztva vezetik be a nézőket a Fitness központ termeibe. Az első állomás a hősök, az istenek arcképcsarnoka. Herkules, Minotaurusz, Daidalosz, Ikarusz, Ariadné, Minósz király stb. Mitológiai személyek és egy ismeretlen spártai katona (ismert művész – komisz geg) erősítik testüket különböző izomgyarapító masinákon. Az alkotók sajátos idegenvezetéssel vezetik fel a mondakör történetét. A nézők elfoglalják a helyüket a fitneszteremben elhelyezett székeken, tornaszőnyegeken. Folytatódik az előadás.

Isten agyonhasznált fedőnév, a vallás lelki wellness, a gyóntatópap pedig mentálhigiénés személyi tréner. A tőzsde sosem látott mélyponton van, a mamutok kiviszik a tőkéjüket az országból. Thészeusz az isteni léptékű hős és keménykezű uralkodó immár három éve az egyik gyúrópadon fekszik kómában, a súlyzók alatt. Alighanem sportbaleset érte. Fia, Hippolütosz masszírozza a lábát, simogatja az arcát, reménykedik még, hogy atyja egyszer még magához tér.

Fédra (szándékos az eltérő helyesírás) utcai ruhában, hosszú, földig érő kabátban lép a színre. Idegenként jár a világában. A többi szereplő trendi szabadidőruhában (Vereckei Rita ügyes jelmezei) izeg-mozog, épít testet, változtat helyet. Az egész világ a tesztoszterontól duzzad. A királyné gesztusai, mozdulatai megfontoltak, kimértek. Látszólag maga a megtestesült nyugalom. De szenvedély forr benne. Elég egy kis olaj a tűzre, és elfojtott érzelmeinek többé nem lehet megálljt parancsolni.

Fédra (Csákányi Eszter) megpróbál csatlakozni a fitnesz-világhoz. Kísérlete azonban roppant mulatságos. Lehetetlen az átkelés a túloldalra. Végül nem bírja tovább az érzelmek szorítását, színt vall Hippolütosz előtt: joga van a szerelemhez. Mégis durva elutasításban van része. Fédra kitárulkozása szívbe markoló. Kikosarazása után sebzett magányban áll, megtört alakja maga a kiszolgáltatottság.

Hippolütosz a test megszállottja. Dolgozik rajta, mint egy szenvedélybeteg. Viszolyog minden rendellenességtől, ki nem állhatja a testnedveket. Nyomasztja a tudat, hogy a nőkkel nem tud mit kezdeni. És még kedve sincs hozzá. Nem könnyű a király fiának lenni, még akkor sem, ha már lejárt a hőstettek ideje. Jaskó Bálint Hippolütosza tétova, éretlen kamasz, aki olykor dacos indulattal próbál érvényt szerezni akaratának. Nem sokkal különb, mint féltestvére, a gyengeelméjű Minotaurusz (a nagyon mulatságos Katona László), aki a virtuális térben éli mindennapjait.

Scherer Péter Thészeusza kezdetben örökálmát alvó, élő szellemalak. Az előadás háromnegyed részét mozdulatlanságban tölti, fekve egy padon. Már önmagában ez hatalmas fizikai és szellemi teljesítmény. A kómából váratlanul magához térő, és a hatalmat könyörtelen brutalitással visszaszerző uralkodó egyszerre nyújt komikus és félelemkeltő látvány.

Zrínyi Gál Vince Szauronja
macsó ösztönlény, aki mindig kész egy kis testi behatolásra. Gátlás és elvek nélkül szolgálja az erősebbet. Igazi kőbunkó, mégis talán ő érti meg leginkább Fédrát. Bánki Gergely egyházi elöljárója óvatosan igyekvő, önös érdekeit érvényesítő konfliktuskezelő. Őket egészíti ki Jelinek Erzsébet és Lass Bea fura spinning kórusa, amely a fitnesz-kultúra szókincséből rakja össze mondanivalóját.

Társadalmunk kiemelt korosztálya a felső középosztálybeli harmincasok. A kereskedelmi csatornák műsorvezetőiként, televíziós reklámok szereplőiként tekintenek a köznépre a képernyőről, és mosolyognak ránk a magazinok címlapmodelljeiként. Ők lennének szilárd tartóoszlopaink, akikre büszkék vagyunk. A náluknál fiatalabb és/vagy kevésbé jómódú államalkotó polgárok szóra sem érdemes apróságok. Legfeljebb a jövő ígéretei, de annál semmiképp sem többek. Az idősek, különösebben a legöregebbek pedig egyszerűen kenyérpusztító élősködök, púpok a közösség hátán.

Tasnádi átdolgozott drámája és színpadi előadása (ritka alkalom, ha a szerző rendezi színpadra saját művét) ma különösen aktuális. És akkor még ott van a gazdasági válság, meg a költségcsökkentés szükségessége. Ugye milyen ismerős? Most merjünk röhögni, vagy inkább sírjunk?

...

A teljes írás, az Egy kis testmozgás senkinek sem árt, az olvassbele.com oldalán olvasható.

Nicolas Winding Refn: Drive (2011)

Hatásos jelenettel indul a Drive. Két tolvaj ugrik be az utcán várakozó autó hátsó üléseire, a sofőr rezzenéstelen arccal sebességbe kapcsol, és elhajt a helyszínről. Rendkívüli sebességre ösztökéli a járgányt, de nem száguld őrült módjára, okosan megbújik a sötét utcák rejtekében és a hidak árnyékában, hidegvérrel kerüli ki a kocsiját kutató rendőrségi reflektorok figyelmét.

A Drive főszereplője ügyes kezű sofőr. Fogpiszkáló lóg szája szegletében, kézfején bőrkesztyű feszül, hátán ezüstszínű dzsekit visel, skorpiómintával. Nem ismerjük a nevét, a múltjáról is alig tudunk meg valamit. Éjszakánként arra használja tehetségét, hogy banditáknak segít kereket oldani a tett helyszínéről. Napközben öreg barátja szerelőműhelyében bütyköli az autókat, mellékállásban pedig hajmeresztő kaszkadőrmutatványokat hajt végre B-kategóriás hollywoodi filmekben.

És egyszer csak megismerkedik a szomszéd lánnyal, aki első látásra felkelti az érdeklődését. Megszereli lefulladt kocsiját, segít cipelni a bevásárlószatyrait, végül egyre gyakrabban jár vendégségbe hozzá. Rövid párbeszédekből, a tekintetek csöndes találkozásából, leheletnyi érintésekből egy szerelemféle bontakozik ki.

A nőnek azonban férje van, aki éppen a sittről szabadul. A börtönévek alatt nyújtott védelemért jókora összeget követelnek tőle rossz hírű gengszterek, és ha nem fizet, neki és családjának esik bántódása. A sofőr a szerelméért bármire hajlandó, még a lány férjének is segít. Bevállal hát még egy rablás utáni szöktetést. Nem érdekli a pénz, csak a nőt és a gyerekét akarja biztonságban tudni. Az akció azonban balul üt ki, ezután pedig elszabadulnak az események…

A dán származású Nicolas Winding Refn már a kezdéssel szinte robbanásig lefojtja az indulatokat, és egekbe emeli a feszültséget. A James Sallis 2005-ben publikált „hard boiled” krimijéből adaptált film ugyanakkor minimálisra redukálja akciójeleneteket. A rendező a tiszta csendekre építi filmjét és lelassítja a mozgóképet, amellyel meditatív hatást ér el. Szokatlan vágási technikával és képkompozícióval, rafinált fény- és hangjátékkal, a színek hangsúlyos alkalmazásával balladai légkört teremt. Ezúttal a rendező – szemben az emlékezetes Pusher-trilógiával – nem használ kézi kamerát sem, ezzel elrugaszkodik a valóság hű ábrázolástól, filmje költői szépségű jelentekben bővelkedik.

Refn számos stílust és műfajt gyúr egybe. Helyet kap a melodráma, az akció és a romantika is. Felmagasztalja és közben gyengéden ki is figurázza a nyolcvanas évek kép világát. A retró hatást a korszellemnek megfelelő pop zenei betétek is erősítik. Tökéletesen alkalmazza a zsánerfilmek jellemző technikáit, ugyanakkor a hollywoodi szokásoktól teljesen eltérő filmkészítési gyakorlattal a klasszikus amerikai sémákat rendre kijátssza. Ezért egyszerre képes megfelelni a szórakozást igénylő tömegízlésnek és az önmagára reflektáló szerzői filmek kedvelőinek. Ennek köszönhetően minden esélye meg van arra, hogy hamisítatlan kult film váljon belőle.

...

A teljes írás, a Korunk hőse, az olvassbele.com oldalán olvasható.

Thierry Jonquet: Tarantula; Cartaphilus; Budapest, 2011

Richard Lafargue elismert orvos, délelőttönként egy párizsi kórházban dolgozik egy nemzetközi hírű plasztikai sebészeti osztály vezetőjeként, délután boulogne-i magánklinikáján fogadja a betegeit. Vidéki házában házvezetőnő takarít, autóját fizetett sofőr vezeti. A boldog és kiegyensúlyozott élethez már csak derűs, odaadó feleségre és egy-két csillogó szemű gyermekre lenne szüksége. Hitvese azonban évekkel ezelőtt autóbalesetben meghalt, lánya, Viviane jó ideje egy normandiai pszichiátriai intézet lakója, felépülésére esélyt sem látnak az orvosok.

Lafargue a vidéki ház egyik emeleti lakosztályában rejtegeti Éve-t, aki a férfi engedélye és kísérete nélkül a szobáját sem hagyhatja el. A férfi időnként látogatóba viszi a nőt elborult agyú lányához, majd egy bérelt lakásba fuvarozza, ahol a szomszéd szoba tükörablakán keresztül figyeli, hogy az általa rendelt ügyfelek mit művelnek a nővel. A doktor maga nem bonyolódik szexuális kapcsolatba a lánnyal, örömét abban leli, hogy előre eltervezett perverz játékaival alázza porig.

Alex Barny kisstílű bűnöző, de igazi nagy balhéra vágyott, bankrablásra. Az akció során azonban a gyanútlanul belépő civil ruhás rendőrt agyonlőtte. A félresikerült kaland után átlőtt combbal gubbaszt rejtekhelyén, egy isten háta mögötti tanyán, miközben mindenki őt keresi, az újságok tele vannak a fotójával. Most aztán törheti a fejét, mihez kezdjen.

Vincent Moreau el sem tudta képzelni, hogy miért követi őt egy sötét alak. Hiába próbált elmenekülni. Egy sötét pincében ébred, ruhátlanul, kikötözve, saját ürülékében fekve, és kénytelen elviselni fogva tartója fürkésző figyelmét. Tarantula rendszeresen meglátogatja, kínozza, és kineveti rabjának vergődését. Később váratlanul ennivalóval kínálja, majd tisztálkodó szereket hoz, olvasnivalót, zenét ajándékoz neki, és bebútorozza az üres szobát. Vincent nem tudja mire vélni a dolgot. Miért zárta be őt a férfi? Honnan ered ez a hirtelen kedvesség.

Thierry Jonquet meghökkentő regénye, a Tarantula különböző terekben és időkben ismerteti meg főszereplőit, és több, egymáshoz fokozatosan közelítő szálon bontja ki az eseményeket. Folyamatosan változik az elbeszélői én is, a szerző a külső nézőpontból belsőre vált át (a magyar kiadás még a betűstílust is megváltoztatja). Igazán klausztrofóbbá akkor válik az olvasó, amikor a sötétben raboskodó Vincent gondolatait követve látja az eseményeket.

Richard, Éve, Viviane, Alex és Vincent egyszerre fogoly és rabtartó. Fogságukat egyfelől maguknak köszönhetik, másfelől viszont külső behatás idézi elő. Börtöncellájuk legyen akár pszichiátriai intézet, sötét pince, a gyönyörű normandiai tájba illeszkedő, romantikus hangulatú tanya, egy luxusvilla csillogó lakosztálya vagy a szeretett családtagok elvesztés után kiüresedett világ, közös bennük, hogy az elméjük által teremtett láncok sokkal mélyebben sebzik a lelküket, mint amekkora fájdalmat a testet korlátozó akadályok képesek okozni.

...

A teljes írás, a Börtönőrök és börtönlakók, az olvassbele.com oldalán olvasható.