jeges-varga

irodalom, film, színház és magánügyek

Bemutatkozás

Amit látok, amit hallok, amit tapasztalok, erről szólok. Könyveket olvasok, filmeket nézek, színházba járok, véleményemet írom le, mondom el. Nem akarok önjelölt kritikus lenni, vagy annak tűnni. Legyen ez valami ilyesmi: élménynapló.

Hozzászólások
  • jeges-varga: Kedves Balázs! A Fritsch Pincében igazán közvetlen vendéglátásban részesülhet a látogató. Szerintem is. A borai nem kiemelkedőek, de találhatunk kedvünkre valót ott. Mindamellett egyetértünk abban, hogy nem a legnagyobbak érdemlik a legnagyobb figyelmet. Én például több kisebb pincészettel is megismerkedtem az elmúlt években. Ha nem is jutottam el hozzájuk, legalább egy-egy palackkal megkóstoltam munkájuk gyümölcsét. Felsorolni most nem akarom őket, de azt tanácsolom, próbálkozz még a kisebb pincészeteknél. Kincsre találhatsz.
    (2012-11-13 10:34:05)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • Márton Balázs: Pár éve én is jártam a villányi pincesoron és nekem is a Fritsch fivérek pincészete nyerte el a legnagyobb tetszésem, vendégszerető fogadtatás és finom borok (semmi Gere vagy Boch féle puccosság, amivel nincs bajom, csak nem én nem ezt igényelem). A cabernet franc barrique-juk volt a favorit nálam! További sok sikert nekik!!!
    (2012-10-29 22:08:46)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • jeges-varga: Most ismerkedem vele. Azért egyet szögezzünk le alig húsz éves hölgyről beszélünk. Nyilván ehhez mérten van birtokában annak a tapasztalathalmaznak, amiből a líra megszülethet. Egyébként nekem tetszik ez a vers. Érződik rajta, hogy fiatal nő írta, de jó hangulatot fog meg. Persze vannak "nagyobb számok" is a kortárs líra palettáján egészen biztosan.
    Ha jól tudom az első kötet megjelenése a Petri György-díjjal együtt járt neki. Hogy ennek odaítélésében mennyi szerepet játszott az, hogy édesapja Kemény István, jó kérdés. Szerintem figyelemre érdemes ifjú költő ő. Azt viszont nem tudom, hogy túlzott-e a tehetségéhez képest a figyelem vagy nem. De egy elsőkötetes szerintem ma megérdemli, hogy sokat beszéljenek róla. Elvégre így válhat csak ismertté.
    (2012-03-12 22:26:13)
    Kemény Lili
Címkefelhő
Feedek
Megosztás
vers

Oravecz Imre: A teremtés fokozatai

 

Elhallgat a lágyságokban a cuppogás,

megszólal a keménységekben a zengés,

 

véget ér a zártságokban a zsugorodás,

elkezdődik a nyitottságokban a tágulás,

 

elfogy a ritkulásokban a nyugvás,

megnő a sűrűségekben a mozgás,

 

megszakad a szögletekben a hegyesség,

elterjed a hajlatokban a gömbölyűség,

 

elapad a szűkületekben a torlódás,

megerősödik a bővültekben az áramlás,

 

megáll a gyűrődésekben a ráncosodás,

megindul az egyenletességekben a kisimulás,

 

megakad a mélységekben a süllyedés,

kiszabadul a magasságokban az emelkedés,

 

megtorpan a közelségekben a maradás,

nekilendül a távolságokban a haladás,

 

csökken a dermedésekben a hidegség,

megsokszorozódik a hevületekben a melegség,

 

elhal a törekvésekben a zűrzavar,

megszületik az alakulásokban a rend.

Dömötör Tamás: pont com; Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza

P. a laptop fölé görnyedve ül és püföli a billentyűzetet. Unott tekintettel kotorászik a világhálón, olyan oldalakat keres, amelyek a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal ábrázolják. Nincs abban semmi rendkívüli, ha valaki a nemi vágyának felkorbácsolása érdekében pótlékot vesz magához. Egy átlagos huszonegyedik századi fiatalember óhatatlanul szembetalálkozik a pornóval, de P. érdeklődését valahogy nem keltik fel a meztelen női idomok.

P. láthatóan fásult, kedveszegett, épp hogy csak létezik. Nem csoda, mert már nyolc éve nem hagyta el a lakását. Menekül a helyzetekből, ahol nem érzi biztonságban magát. Az emberek közelségében zsibbadnak a végtagjai, izzad és remeg. Még az érintésüket sem bírja elviselni. P. ugyanis kóros mértékben szorong a külvilágban. Ezért nem teszi ki a lábát az utcára, az otthonába sem enged be senkit. Beszűkült, teljesen elfogyott a személyisége. Van neve is a betegségének:agorafóbia, tériszony.

A társadalmi érintkezés illúzióját azonban fenn kell tartania, legalább hogy a hétköznapjait megszervezze. A modern kori technika megadja neki azt a biztonságot és kényelmet, amellyel leélheti mindennapjait személyre szabott bunkerében. Nyolc éve csak a videofonon keresztül kommunikál embertársaival. Így beszélget édesanyjával is, aki rendszeresen (sőt naponta akár többször is) bejelentkezik a képernyőn. Pszichológusával is csak ezen az úton konzultál, élete apró-cseprő ügyeit a virtuális térben intézi.

Akár még irigylésre méltónak is tűnhetne a helyzete. Betegségét megelőzően szerzett jövedelméből ugyanis legfelső kategóriás betegbiztosítást vásárolt magának. Ennek köszönhetően bármihez hozzájuthat, amire csak szüksége van, mert a telefonos háztartási ügyfélszolgálat embere mindenben a rendelkezésére áll. Ha elromlik a porszívója, elviszik megjavítani, a bevásárlást elintézik helyette. P. a tökéletes fogyasztó. Belőle él a pszichiátere, a szolgáltatók is csak örülhetnek az ilyen ügyfélnek, még az anyja is az ő figyelmét akarja.

P. ennek ellenére csöppet sem elégedett az életével, valódi emberi kapcsolatokra vágyik. Csakhogy minden más késztetésnél erősebb benne a félelem. Nem repes az örömtől, amikor pszichológusa egy társkereső oldalra regisztrálja, hogy ezzel próbálja meg kimozdítani a négy fal közül. Az efféle meglepetés ugyan hisztériás dührohamot és fokozott szorongást vált ki belőle, kíváncsisága mégis felülkerekedik. A világhálón egyszer csak találkozik Évával (túl beszédes név), akinek őszinte könnyei megindítják a férfit. Lassan ráébred arra, hogy a lány miatt érdemes kockázatot vállalnia, érte talán még a biztonságos kuckóból is kimerészkedne…

Dömötör Tamás első pécsi rendezésének egy film (Pierre-Paul Renders: A szerelmes Thomas) színpadi változatát választotta, amit egyszer már Veszprémben is megrendezett. Phillippe Blasband sci-fi forgatókönyvét egy jellemzően jelenkori történetté formálta át. A pont com ízig-vérig kortárs darab. A modern ember elmagányosodásának tetten érhető jeleit és az egyedüllét hosszan tartó hatásait veszi górcső alá. A formabontó színházi kísérletekről ismert színházi alkotó (a Czukor Show) ezúttal az élő film módszerét alkalmazza. A színészek többségét csak webkamerán keresztül, a díszlet részét képező kivetítőn láthatjuk a színpadon. Egyedül P., a főszereplő jelenik meg élő valójában a néző szeme előtt.

A pécsi társulat vállalkozása felettébb ambiciózus. A színészi jelenlét hiánya gyengíti az előadás dinamikáját, a technikai eszközök pedig rendkívül korlátozott mozgásteret hagynak a játszóknak. Ezért olyan történetet kell elmesélni a közönségnek, ami odaszögezi a nézőt a székéhez, és úgy, hogy ne engedje lankadni a figyelmét. Nagyon erős színészi munka is kell ahhoz, hogy a képernyőről is hasson az, ami testi jelenléttel könnyebben születne meg.

Az alapötletből alapjában véve működőképes produkciót lehetne létrehozni. Volna mit mondani arról, hogy a technikai fejlődés vívmányai hogyan kényelmesítenek el, és ezzel egyenes arányban miként szolgáltatjuk ki magunkat a természeti törvényeknek. A pécsi előadás tehát kísérletet tesz arra, hogy belénk világítson: vegyük már észre, hogy életmódunkkal mind jobban eltávolodunk egymástól. Mert itt nem csak P.-ről van szó (naná!), aki az orvostudomány által leírt súlyos betegségben szenved. A ma embere ugyanis kommunikációs analfabéta. Az internet térnyerése sem segített a helyzetén. Állandóan a monitor előtt gubbasztunk, lájkoljuk ismerőseink állapotfrissítéseit, de amikor találkozunk velük, gyakran képtelenek vagyunk szót érteni velük. Szerencsére azért a helyzet nem végzetesen súlyos, de a betegség diagnosztizálható. Akárcsak az agorafóbia. De akkor mi vezethet ki a társas kapcsolatok útvesztőjéből?

...

A teljes cikk, a Kommunikációs analfabéták az olvassbele.com oldalán olvasható.

George Clooney: A hatalom árnyékában (The Ides of March - 2011)

Az Amerikai Egyesült Államok első embere elsőszámú hazafi és egyben világkormányzó. Ő felelős azért, hogy a sokmilliós amerikai nemzet érdekei megvalósuljanak, másrészt kulcspozíciót tölt be a világ hatalmi egyensúlyának megteremtésében. A politikát illetően azonban nincsenek különösebb illúzióink, a népképviselet, a közszolgálat már a társadalmi szervezkedés ősi formáinál értelmüket vesztették, amikor is a Hatalom önmaga ígéretével elcsábította a gyarló emberi jellemet.

George Clooney negyedik rendezése, A hatalom árnyékában (The Ides of March) olyan állításokat tesz a politika világáról, amelyek nem szolgálnak számunkra újdonsággal. Tudjuk azt, hogy a politika nem tűri meg a tiszta erkölcsöket és a naiv, jobbító szándékokat. Ha egyszer a hatalom közelébe kerülsz, meg kell válaszolnod a kérdést: elfogadod-e a tisztes vereséget vagy mindent megteszel a győzelem érdekében. Mert ahogy az egyik szereplő mondja, ezen a játszótéren hiba nem létezik, csak egy döntés van.

Clooney azonban nem csak üres gondolatokat fogalmaz meg agyonbeszélt morális kérdésekről, hanem épkézláb, őszinte válaszokat ad az őt foglalkoztató társadalmi jelenségekről. A népszerű kórházsorozatból hírnevet szerzett sármos színésztől eddig sem állt távol a közügyekben való megszólalás, pályája során előszeretettel játszott közéleti témájú filmekben. Elég, ha a nemzetközi olajbiznisz működését boncolgató Sziriánára, vagy a vállalati korrupció szövevényes közegét bemutató Michael Claytonra gondolunk. Második rendezői munkája, a Jó estét, jó szerencsét! mutatja be a legtisztább formában azt a hitvallást, ahogyan a közszereplők felelősségteljes szerepvállalásáról gondolkodik.

Míg azonban a wisconsini Joseph McCarthy szenátor által irányított politikai boszorkányüldözés ellen nyilvánosan fellépő Edward E. Murrow történetében olyan médiamunkásokkal találkozunk, akik a legalapvetőbb állampolgári jogok, az emberi méltóság elidegeníthetetlensége mellett törnek lándzsát, A hatalom árnyékában című filmből már hiányoznak azok a  példaértékű hősök, akikkel jó szívvel azonosulnánk. Clooney hozzáállása ezúttal kevésbé naiv, éppen ezért a legújabb munkája a segítő emberi akarat pürrhoszi győzelméről szól.

Clooney nem az elnöki székért folytatott küzdelem legvégső csatáját teszi elbeszélése színterévé, ahol az angolszász váltógazdaság hagyományainak megfelelően demokraták és republikánusok ütköznek meg. Az egy oldalon harcolók belső konfliktusairól, feszültségeiről mesél. Azt a kampányt mutatja be, amelyben a demokrata elnökjelölt személye a tét. Messze vagyunk még attól, hogy a Fehér Házba betegyük a lábunkat, de az odavezető út fontos állomásánál tartunk.

Mike Morris kormányzót (George Clooney) a megnyerő mosolya és a laza eleganciája eleve a rivaldafénybe teremtette. Ugyanakkor nemcsak jól mutat a televíziók képernyőjén, hanem minden szóba kerülő problémára van megoldási javaslata is. Ellenzi a háborút, nem támogatja a gazdagok adókedvezményeit, az olajfüggőséget a megújuló energiaipar fejlesztésére cserélné le. Töretlenül hisz az alkotmány mindenek felettiségében és odaáll a jó ügyek mellé. Ráadásul nem foglalkoztatja a szavazatok maximálása, bízik abban, hogy tiszta játszma keretében bizonyíthatja a rátermettségét. Tiszta szemlélet, tiszta jellem, aki ideális választás lenne arra, hogy a demokratákat képviselje az elnöki párbajban.

A harmincas éveit taposó, agilis kampánymenedzser, Stephen Meyers (Ryan Gosling) éppen azért dolgozik a kormányzó stábjában, mert úgy véli, munkaadója valóban képes változtatni a dolgokon. Ha Morris lesz az elnök, akkor rendbe lehet tenni mindazt, ami intézkedést igényel az országban. Meyersnek azonban meg kell tanulni azt, hogy a makulátlan elvek nagyon könnyen kijátszhatók, ha az ember híján van az óvatosságnak. A film ezért tulajdonképpen nem is a politikus, hanem a fiatal idealista háttérmunkás beavatásáról mesél nekünk.

...

A teljes cikk, a Te is fiam!?... az olvassbele.com oldalán olvasható.

Raymond Carver: Katedrális; Magvetó, Budapest, 2011

Nem túlzok talán, ha kijelentem: a 2011-es év legnagyobb könyves eseménye volt a 20. századi amerikai irodalom egyik legjobb novellistájaként számon tartott Raymond Carverhárom kötetből álló teljes prózai életművének hazai megjelenése. A Magvető Kiadó az elmúlt év végén a Kezdőkvágatlan verziója és a korai műveket tartalmazó gyűjtemény (Befognád, ha szépen kérlek?) kiadása után a sorozat zárásaként az eszköztelen nyelvhasználatáról ismert író legkiforrottabb munkáit adta közre.

A Katedrális, hasonlóan a korábbi könyvekhez, a kiüresedettkispolgári lét pillanatfelvételeit örökíti meg. Szereplői kísértetiesen hasonlítanak az első két kötet figuráihoz. Elvesztették a munkájukat, elhagyta őket, akit valaha szerettek. Ha még házasok, hamarosan biztosan el fognak válni egymástól. Ha van munkájuk, nemsokára már nem lesz hol dolgozniuk. Valaha volt reményeik örökre szertefoszlani látszanak. A félelem, a hiány irányítja életüket. Sőt még ennél is rosszabbul reagálnak környezetükre: totális közöny, nemtörődömség lesz úrrá rajtuk.

Azt már láthattuk, hogy a Carver-hősök kétségbeesésükben hogyan próbálnak még egy utolsót belemarkolni a Semmibe. Kilátástalan helyzetük dühöt vált ki belőlük, hajlamosak akár az erőszakra is. Egyenes utat találnak az alkoholhoz, amely mindig jó társa az elveszett lelkeknek.

A harmadik kötet szereplői azonban egy valamiben különböznek elődeiktől. Ők már nem ütnek vissza, ha kapnak egy pofont. Történjék velük bármi, fel nem kelnének a kanapéról (Emberkonzerv). Már egy utolsó szitokszó sem hagyja el a szájukat. Meg sem próbálnak cselekedni, vagy ha mégis megteszik a kezdő lépést, nem fejezik be a megkezdett mozdulatokat (A vonat). Teljesen tehetetlenek, egy helyben topognak, magukat ismétlik. Legtöbbjük teljesen elidegenedett a környezetétől, még önmagukkal sem tudnak zöld ágra vergődni. Úgy tűnik, végérvényesen beletörődtek a sorsukba.

Carver diagnózisa: az emberi nem képtelen a kommunikációra. Nem elég, hogy nem tudunk beszélni egymással, de meg sem próbálunk figyelni a másikra. Be van dugulva a fülünk. Ami persze rohadtul idegesítő, ugyanakkor meg sem halljuk, ki beszél, mit mond (Óvatosan!). Ezek a szánni való alakok nem képesek megérteni az egyértelmű üzeneteket sem. Nem hiszik el, amit leírva látnak. Megkérdőjelezik még azt is, hogy a levelet, amelyben búcsút intenek nekik, valóban az írta, aki a szerzőjének mondja magát (Ég a házad ideki). El sem tudják képzelni, hogy egy vak ember náluknál élesebben láthatja azt, akivel az évek óta egy fedél alatt élnek (Katedrális). Az idegenség, az ismeretlenek közelsége válik természetes alapállapotukká.

Carver az egészen hétköznapit formálja irodalommá. Nem a megfoghatatlan történéseket ragadja meg, hanem a valóság nehezen észlelhető, elhallgatott maradékát gyűjti egybe. A mindennapok tragikumát, az orrunk előtt levő láthatatlant gyúrja össze közös élményanyaggá. Ezt a kollektív tapasztalást pedig steril, meztelen nyelven szólaltatja meg. Nem kell tehát ahhoz Gordon Lish, hogy Carver redukálja a nyelvet.

Százszor leírták már, ezért közhely: Carver minimalista. De nem a mondatok rövidsége vagy redukált szókészlet a lényeges, hanem a gondolatok puritánsága és tisztasága teszi jól érthetővé ezeket az írásokat. A megfogalmazás könnyedségében rejtőzködik a szöveg mélysége, amely igazán ránehezedik az olvasóra. A carveri módszer által kinyert esszencia sosem válik közhelyessé. A kelléktelen próza szinte költői tömörségben szólal meg. Az egyszerűségében a katarzis elsöprő ereje lakozik. Az efféle irodalom fordítása hálás feladat, ugyanakkor kőkemény munka. Barabás Andrásnak köszönhető, hogy magas színvonalon, egységben olvashatjuk Carver univerzumát.

...

A teljes cikk, a Szikár költészet az olvassbele.com oldalán olvasható.

A-kategóriás filmfesztiválok győztesei 2011

A FIAPF - Filmproducerek Nemzetközi Szövetsége által A-kategóriásnak minősített "filmfesztivál játékfilm-versennyel" rendezvények győztes alkotásai a 2011-es évben:

 

61. Berlin Internationale Filmfestspiele (10-20/02/2011)

Golden Bear for the Best Film

Jodaeive Nader az simin | Nader And Simin, A Separation

By Asghar Farhadi (Iran)

 

64. Cannes Film Festival (11-22/05/2011)

Golden Palm for the Best Film

The Tree Of Life

By Terrence Malick (USA)

 

14. Sanghaj International Film Festival (11-19/06/2011)

Golden Goblet for the Best film

Hayde Bre |

By Orhan Oguz (Turkey)

 

33. Moscow International Film Festival (23/06-02/07/2010)

Golden St. George for the Best film

Las Olas | The Wavws

By Alberto Morais (Spain)

 

46. Karlovy Vary International Film Festival (01-09/07/2011)

Crystal Globe for the Best film

Restoration  | Boker Toy, Adon Fidelman

By Joseph Madmony (Israel)

 

64. Festival del Film Locarno (03-13/08/2011)

Golden Leopard for the Best film

Abrir Puerta Y Ventanas  | Back to Stay

By Milagros Mumenthaler (Argentina/Switzerland)

 

35. Montreal World Film Festival (18-28/08/2011)

Grand prix of the Americas for the Best film

Hasta La Vista  | Come As You Are

By Geoffrey Enthoven (Belgium)

 

68. La Biennale di Venezia (31/08-10/09/2011)

Golden Lion for the Best film

Faust

By Aleksander Sokurov (Russia)

 

59. Festival Internacional de Cine de Donostia-San Sebastian (16-24/09/2011)

Golden Shell for the Best film

Los Pasos Dobles

By Isaki Lacuesta (Spain/Switzerland)

 

24. Tokyo International Film Festival (22-30/10/2011)

Tokyo Sakura Grand Prix for the Best film

Intouchables | Untochable

By Eric Toledano/Olivier Nakache (France)

 

26. Festival Internacional de Cine de Mar del Plata (05-13/11/2011)

Golden Astor for the Best film

Abrir Puerta Y Ventanas  | Back to Stay

By Milagros Mumenthaler (Argentina/Switzerland)