Barack Obama az Egyesült Államok negyvennegyedik elnöke ottani idő szerint vasárnap (július 31.) este bejelentette a demokrata és republikánus párti képviselők megállapodását az adósságplafon megemeléséről. A hír csupán lélegzetvételnyi megnyugvást hozott a pénzpiacokon. Miután az amerikai gazdaság kilátásairól újabb kedvezőtlen adatok láttak napvilágot, a frank árfolyama hétfő (aug. 1.) délutánra ismét csúcsra tört, 244 forint fölé drágult. Azóta tudjuk, ennél jóval messzebb van az a bizonyos csillagos ég.

A világ egyik legnagyobb gazdasági hatalmát fenyegető államcsőd veszélye valahogy nem hozott lázba. Hétfő hajnalban minket sokkal jobban izgatott az, hogy végre megérkeztek az első igazi jósló fájások. Hiszen elmúlt már július 30-a is, amikorra – a terhességet megelőző utolsó menstruáció dátumából kiindulva – Áron megérkezését prognosztizálták az orvosok.

A bőrönd, a kórházban használatos kellékekkel megtömve, hetek óta a nagyszoba sarkában hevert. A rácsos csecsemő ágyat, Márkkal közösen, felállítottuk már. A pelenkázó felszerelkezve várakozott a gyerekszobában. Egy héttel korábban, pénteken is úgy indultam el a munkahelyemről haza, hogy a következő hétfőn talán már nem is kell mennem dolgozni. A szabadságomat ugyanis Áron megszületése utáni két hétre tartogattam. De Áron csak nem akart megszületni. Semmi jelét nem adta annak, hogy ki akar merészkedni a pocakból.

Eltelik a 38., majd a 39. hét, és nem történik semmi. Igazi türelemjáték ez. Mégsincs bennünk különösebb izgatottság. Holott még az is kiderül, hogy a választott szülészorvos éppen augusztus első hetében utazik külföldre nyaralni. Mivel azonban már egy ideje sejteni lehet azt, hogy nem ő fogja levezetni a szülést, gondoskodunk a helyettesítéséről. Egyöntetű ajánlás alapján egy olyan fiatal orvost kérünk fel, aki a baráti körünkbe tartozik. Fontos, hogy a szülő nő a lehető legnagyobb biztonságban érezze magát, ezért egy szülésznő segítségét is igénybe vesszük. Egy gyermekes szülőként szerzett rutinnal pedig teljes nyugalomban várjuk a szülés időpontját.

Hétfő reggel a Szülészeti Klinikára megyünk. Egy újabb POSE vizsgálat vár a pocaklakóra. A reggeli órákban már igen zajos az élet a szülőszobáknál. Egy anyuka olyan gyorsan pottyantja ki harmadik gyermekét, hogy útnak indulni sincs ideje otthonról. A mentősök arra érkeznek meg a család lakására, hogy az édesapa elvágja a köldökzsinórt. Szinte egyidőben azzal, hogy behozzák őket a szülőszobára, érkezik egy másik fiatal nő, akinek elfolyt a magzatvize, egy csecsemő felsírását pedig a folyosóról halljuk. Nagyon izgalmas újra megtapasztalni a szülészet atmoszféráját. A későbbiekben – azt hiszem – nagyon sok erőt merítek a reggeli élményekből. Szükségem is van arra, hogy ráhangolódjak a szülésre.

A POSE azt állapítja meg, hogy a méhlepény továbbra is kitűnően végzi a dolgát, az áramlás pedig tökéletes a köldökzsinórban. A hajnali fájások miatt azonban még egy jó órát váratnak minket a szülőszobák előtt. Maradni vagy hazamenni? Ez itt a kérdés. Az orvos marasztalni akarja Esztert, ő menni akar. Mindketten tudjuk, hogy még aznap vissza fogunk térni a klinikára. Az orvos és a szülésznő is hasonló véleményen van. Azt is tudjuk azonban, hogy korai még a kórházban maradni. Semmi jele nincs ugyanis annak, hogy akkor és ott megindul a szülés. A méhösszehúzódások csillapodnak, és körülbelül negyedóra-húsz percre van szükségünk ahhoz, hogy megtegyük a távolságot az otthonunk és a kórház között. Végül engedélyt kapunk a távozásra. A szülésznő azt javasolja Eszternek, hogy a nap folyamán pihenjen, estére szüksége lehet az erejére.

Tíz óra után érek be a munkahelyemre. Leparkolom az autót, érkeztetem magam az elektronikus munkaidő-nyilvántartásban, majd leülök az irodámban. Ha igazán őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, hogy aznap nem vagyok hasznos munkaerő. Bármennyire is próbálom tenni a dolgomat, máson sem jár az eszem, csak a szülésen. A reggel történtek megállíthatatlanul beindítják bennem a folyamatokat. Tűkön ülök, mert most már tudom, hogy meg fog születni a második kisfiam. De nem izgulom halálra magam, jó értelemben vett drukk van bennem. Bizsergető feszültség, ami kell ahhoz, hogy az ember fejben ott legyen a fontos pillanatokban.

Eszter délelőtt még elkíséri Márkot és édesanyját a játszótérre, majd hazamegy pihenni. Telefonon tartom vele a kapcsolatot. Folyamatos állapotjelentést kérek tőle. Délutánig azonban minden csöndes marad.

Három és fél éves fiunk egyébként már péntek déltől vasárnap estig a nagymamáéknál tartózkodik. Vasárnap este is alig bírjuk haza csalogatni. Mint, aki most veszi ki az éves szabadságát. Gyakran megesik, hogy Márk egy-egy délután vagy éjszaka a nagyszülőknél alszik, de arra még nem volt példa, hogy egymást követő napokon ő maga követelje a szülők távollétét.  Elképesztő módon ráérzett arra, hogy valami készülődik a levegőben. Érzi, hogy édesanyja figyelme most nem rá összpontosul, ezért máshonnan szerzi be a kis figyelem adagjait. Mi sem bizonyítja jobban, hogy az egészen pici gyermekek sokkal érzékenyebben reagálnak környezetük változásaira, mint idősebb embertársaik.

Fél ötre érek haza. Márk a nagyszülőkkel játszik a nagyszobában. Eszter a kádban fürdik. Három óra óta intenzívebbek a fájások – mondja. Egy papíron olvasom az egyes fájások időpontjait. A szülésznővel ugyanis azt beszéltük meg, akkor hívjuk, ha 6-8 perces időközzel jönnek a fájások vagy ha elfolyik a magzatvíz. Négy és öt óra között csont nélkül tizenegy percenként követik egymást a méhösszehúzódások.

A nagyszülőkkel megbeszéljük, hogy Márk éjszaka náluk alszik. Hamarosan összepakolnak és elmennek vásárolni, majd a játszótérre. Eközben öt és hat óra között először hat, majd négy percre rövidülnek és válnak egyre intenzívebbé a fájások. Miközben gyorsan megvacsorázunk (egy kis könnyed görögsalátával), telefonálunk a szülésznőnek. Lassan elindulhatunk – közli a vonal túlsó végéről. Eszter két fájás között felöltözik, egy újabb után kimegyünk az utcára, az azt követő után pedig beszállunk az autóba. A mozgás csillapítja a fájdalmakat, amelyek ezúttal hét percenként támadnak. A portás a klinikán jóízűen nevet, amikor közlöm vele, hogy valószínűleg szülni jövünk. Felemelkedik a sorompó, leparkolunk az autóval. „Hát Induljon a banzáj!”

A betegfelvételi lap szerint Esztert 18.55-kor veszik az intézmény gondozásába. Egy kölyökképű, sajátos humorral megáldott ügyeletes orvos-rezidens megvizsgálja Esztert, és valami furcsa kódnyelven közli, hogy a méhszáj készülődik a szülésre. Pár percen belül fogadóképes lesz egy szülőszoba. Feleségem eltűnik egy óriási ajtó mögött.

Én ott maradok egy idegen vajúdó nő társaságában az üres folyosón. Nem tudok mást tenni, mint figyelem a falakon levő fényképeket, amelyek a magazinszerű boldogság pillanatát örökítik meg. Hallgatom a zöldbe öltözött folyosó csendjét, és tekintetemmel követem az ügyeletben dolgozó betegszállítók, szülésznők és orvosok mozgó sziluettjét. Eltelik egy jó fél óra, mire én is bebocsáttatást nyerek. Magamra öltöm a ropogós ezresen vásárolt kék papírruhát, majd belépek az ajtón.

Azért azt hozzá kell tennem, hogy 2008-ban még egy szinttel lejjebb találhattuk meg a szülőszobákat. Akkoriban a szülőszoba egy nagy térből állt, amely 5 fő befogadására volt képes, az ágyakat pedig paravánok választották el egymástól. Ugyanebben a helyiségben helyezkedtek el a szüléseket felügyelő szülésznők és orvosok is, műszereikkel, számítógépeikkel együtt. Éppen akkor alakították ki az első emeleten az új szülőszobákat, amikor Márk született. Az új szobákat ezért akkor látom csak először, amikor augusztus 1-jén este fél 8 tájban belépek azon az óriási ajtón.

Az ajtó mögött egy újabb, ámbátor kisebb folyosót találok. A személyzet dolgozik itt. Innen nyílnak az egyszemélyes szülőszobák. Nem számolom meg hány darab van belőlük, de akad szép számmal. Az egyikben helyezték el Esztert, aki már az ágyon fekszik, mire én belépek. Hasán apró korongok hallgatják le Áron szívműködését.

Be kell vallanom, izgalmasnak tartottam a régi szülőszoba zsúfoltságát. Egyáltalán nem volt zavaró az idegen, várandós anyák jelenléte. Ellenben roppant lenyűgöző volt hallani azt, ahogy az új élet hangot ad magának. Mint egy égi leszállópálya. Az utas megérkezett, felbőgnek a hangcsatornák.

Az egyszemélyes szülőszoba éppen ezért elsőre furcsa élmény. Puritánul ízléses és kellően tágas. A sarokban egy nagy kád található, benne egy fitball. Külön szekrény a csomagoknak, és külön az orvosi eszközöknek. Helye van azonban ennek az intimitásnak, itt maga lehet az ember. Ha kell viszont, a segítség azonnal érkezik. Egyébként meg behallatszik minden, ami körülötted zajlik - anélkül, hogy tolakodó lenne. Az este további négy gyermek érkezésének vagyunk a fültanúi.

A fájások szép rendben jönnek egymás után. Először három percre, majd már alig egy percre szűkülnek le az időközök. Ez alatt én masszírozom Eszter derekát. Ahogy még Márk születése előtt egy szülés-előkészítő tanfolyamon tanultam, és ahogy bő másfél hónapja át is ismételtem a fájdalomenyhítő simogatások mozdulatait. Csak a szívműködést figyelő műszer nem képes megfelelően ellátnia a feladatát. Szerencsére azonban emiatt egyáltalán nem kell aggódnunk.

A méhszáj készen áll a szülésre – hangzik el hamarosan azon a bizonyos furcsa orvosi nyelven megfogalmazva az újabb vizsgálati eredmény. Telefonálnak a szülészorvosnak, aki este 9 óra körül érkezik meg. Mosolygósan üdvözöl minket. Ebben a szituációban valahogy egyikünket sem zavarja az, hogy a múltban többször találkoztunk már egymással enyhén ittas állapotban is – legutóbb például egy szilveszteri bulin. Barátunk nagyon profin végzi a dolgát. Kétség sem fér ahhoz, hogy jó kezekre bíztuk magunkat.

A doki beadja az epidurális érzéstelenítőt a gerincbe, majd pedig megpróbál burokrepesztést végezni. A magzatburok azonban nem adja magát könnyen. Pár percen belül mégis önként távozik a magzatvíz. Az injekció pedig nem éri el a kívánt hatást. A fájások ugyanolyan intenzitással érkeznek, mint korábban, csak éppen rövidebb ideig tartanak.

A doki ezután szinte „csak” jelen van. Ott van a közelben, hogy ha baj van, segítsen. Egyébként pedig egy kellően tapasztalt szülésznő megadja azokat az instrukciókat, amely alapján az anya biztonságosan megszülheti a gyermekét. Mégpedig spontán módon, gátvédelemmel. Amire titokban minden anya vágyik. Persze ehhez mindennek klappolnia kell. Márpedig aznap este az égiek nagyon vigyáznak ránk.

Három-négy fájás, fejenként négy toló mozdulat. Te eközben fej alatt megtámasztva segíted a szülésben a feleségedet. Látod, ahogy formálódik egy fej. Először megjelenik a feje búbja. Teljesen valószerűtlen a formája. De nincs mit izgulni rajta – így működik ez. Aztán szép lassan kicsúszik az egész fej. Megfordítják. Néhány apró tolás – kint vannak a vállak. Egy pillanat múlva már meg is érkezett az életcsomag. Bármennyire is nyálasan hangzik, vagy közhelyesnek tűnik, de ez tényleg egy csoda. El kell sírnod magad rajta, annyira szép.

Rögtön felsír. Elszorítják a köldökzsinórt, megkérdezik elvágod-e. Bár megfogadtad, hogy ugyanúgy nem teszed meg, ahogy Márk esetében sem merted megtenni, ezúttal azonban muszáj megcsinálnod – most ez van benned. Még egy legközelebb valószínűleg már nem lesz. Persze bátortalan vagy, de azért valahogy csak sikerül elvágnod. És már ott is pihen Áron édesanyja mellkasán. Pár perccel később megszületik a méhlepény is. Az orvos tanulmányozza – mintha jósolni akarna abból a furcsa lényből. Mindent rendben talál.  Történik mindez 2011. augusztus elsején, este tíz óra előtt öt perccel.

Áront kiviszik a gyerekorvoshoz az ilyenkor szokásos vizsgálatok elvégzése érdekében. Vele mész. Közben egészen abszurd módon bevillan a Volt egyszer egy Amerika csecsemő cserélős jelenete, de nem ezért követed a csecsemős nővért. Jót mosolyogsz magadban, nem félsz attól, hogy elcserélik a gyereked,  Egyszerűen csak nézni szeretnéd a másodszülött fiadat.

Megmosdatják, megvizsgálják és felöltöztetik. Pár év múlva, amikor a gyerektől vért vesznek vagy oltást adnak neki, te jobban megszenveded, mint ő. Most azonban teljesen természetesnek veszed, hogy vékony csöveket dugnak le az orrán meg a torkán. Az öröm ilyenkor mindent felülír. És bár nem vagy olyan típus, aki felfokozott lelkiállapotában látványosan ugrabugrál, belül pont úgy érzed magam. Két gyermek édesapja vagy. Gondolta volna a fene.

Nehéz szavakat találni arra az érzésre, amikor a karodban visszaviszed az újszülött gyermekedet a feleségedhez, és ő rátok néz. Az arcáról leolvasható mindaz, amiért csinálod ezt az egész családosdit. Csinálsz egy-két képet róluk. Majd a gyér megvilágításban leülsz melléjük te is. Beszélgettek, közben megírsz egy rövid szöveges üzenetet, amit vagy húsz embernek elküldesz. „Jeges-Varga Áron megérkezett. 21.55-kor. Augusztus első napján. Első szava az volt, hogy SZEVASZTOK. 2960 gramm. 48 cm.” Minden benne van, amit ilyenkor mindenki szeretne tudni. Azt mondjuk nem írod bele, hogy mindenki jól van, de ezt úgyis tudják. Áron az Apgar skálán a 9-10 értéket éri el. Fejkörfogata 33 cm. A kórházban az 5484351 esetszámot kapja.

Ha visszapörgeted magadban az időt, azt látod, hogy Márk születése előtt akadt némi izgalomra okot adó tényező. Rögtön az elején, a magas kockázati arány a down-kór szűrésnél. És senki sem akarta rendesen elmagyarázni, hogy az 1:50 arányszám valójában mit is jelent. Azt sem mondta senki, hogy ez esetleg összefügghet a terhesség eleji vérzéssel. Később meg amiatt izgultatok, emlékszel vissza, mert a méhlepény annyira elöregedett, hogy az utolsó hónapban szinte alig jutott kajához a gyerek benn a pocakban. Ehhez képest, az hogy Márk is természetesen úton született meg, kész csoda.

Áron esetében viszont teljesen eseménytelenül zajlott le volt a várandósság kilenc hónapja és maga a szülés. Azt se feledjük, hogy a második terhesség alatt még az anya is sokkal lazább, mint amilyen az első gyereknél volt. Például néha napján egy deci vörösbort is bátran megiszik, de egy TOP 25-ös borkóstolóra is képes elmenni, vagy nem átall a 40. terhességi hét betöltése előtti héten elvinni a nagyobbik fiát a moziba. Na de hogy ennyire simán menjen minden! Álmunkban sem gondoltuk volna.

Márk születése óta a protokoll is sokat változott a Szülészeti Klinikán. Nem kötelező például a beöntés és a gát borotválása sem. A szülés alatt a várandós anya ihat vizet – korábban csak a száját lehetett benedvesíteni. A második gyereknél már a gátmetszés is könnyebben elkerülhető. Eszter persze nem ragaszkodik körmeszakadtáig a gátvédelemhez, és tisztában van azzal is, hogy a császár egy életmentő beavatkozás. Ha viszont egyikre sincs szükség, az nagyban megkönnyíti a szülés utáni regenerálódást. És most minden a lehető legjobban alakul.

Az aznapi újságok a kaotikus hungaroringi esőfutamról cikkeztek. A Formula 1-es 26. Magyar Nagydíjat Jenson Button, a McLaren-Mercedes világbajnok brit pilótája nyerte, hiába vezette sokáig a versenyt fölényesen csapattársa, Lewis Hamilton. A szintén brit világbajnok végül kénytelen volt beérni a negyedik helyezéssel. Kiss Gergő pedig hatalmas hajrával megszerezte második bronzérmét a sanghaji vizes világbajnokság utolsó napján az 1500 méteres gyorsúszásban, majd 7 másodperccel továbbjavítva az országos csúcsot.

Szíriában tovább folytatódott az öldöklés, amit – az ellenzéki források szerint – a hadsereg, orosz ENSZ-támogatással a háta mögött, indított a Basar Asszad elnök távozását követelő felkelők ellen a szíriai Hama városában. Eközben az elmekórtani felülvizsgálattal megbízott testület vezetője, Tarjei Rygnestad kijelentette: nem valószínű, hogy beszámíthatatlannak nyilvánítják Anders Behring Breiviket. A 32 éves norvég férfi július 22-én az oslói kormányzati negyedben robbantott pokolgépet, majd a norvégiai Utoya szigeten lévő ifjúsági táborban gyilkolt meg összesen 76 embert. Mint elmondta, a merényleteket olyan alapossággal tervezték meg és hajtották végre, hogy nehezen lehetne azzal érvelni, miszerint az egy téveszmékkel teli őrült tette volt.

A kormánypárti KDNP-frakció közölte, hogy a Matolcsy György vezette Nemzetgazdasági Minisztérium által alkotott munkatörvénykönyve-tervezet jelenlegi formájában elfogadhatatlan a számukra. A jogszabálytervezet ugyanis nem csak a védett kor intézményével megy szembe, hanem a párt által előkészített sarkallatos családvédelmi törvényjavaslattal is ellentétes, amellyel szeretnék érvényesíteni, hogy az anyák a gyerekszülés után, illetve a gyesről visszatérve is védelmet élvezzenek a munka világában. A Fidesz pedig azt kívánja elérni, hogy a politikai felelősségre vonás mellett jogilag is viseljék a következményeket azok az emberek, akiknek a múltbeli döntéseik miatt jelentősen megnőtt Magyarország államadóssága.

Pécsett bemutatták a Pécsi Nemzeti Színház teljesen megújított erkélyét. A teátrum tartószerkezetéről még 2008-ban derült ki, hogy szinte teljesen elrozsdásodott. A munkálatok, amelyek 2011 februárjában kezdődtek meg, bruttó hatvanmillió forintba kerültek. A Luxemburgi Bíróság eközben elfogadta az Elcoteq SE ellenőrzött vezetés iránti kérelmét, amely értelmében a válság által előidézett nehéz gazdálkodási helyzetbe került cégnek lehetősége van arra, hogy december elejéig gazdálkodásának stabilizálására reorganizációs tervet készítsen. Várhatóan a cég pécsi gyárában szeptemberre beígért létszámleépítés is kevesebb embert fog érinteni, mint azt korábban kilátásba helyezték.

A helyi újságok arról is írtak, hogy vasárnap este a kertvárosi Fema melletti Szántó Tibor utcában egy új építésű társasház alagsorában tűz ütött ki, ahol, eleddig ismeretlen okból, az összehordott bútorok kaptak lángra. A helyszínre három szerkocsi, egy vízszállító és egy tűzoltósági autó vonult ki. A tüzet szerencsére rövid időn belül sikerült megfékezni, ám a négyszintes lakóépület folyosói megteltek füsttel, és emiatt ki kellett mentetni a társasházban rekedt lakókat. A tűz azonban nem terjedt át lakásokra és személyi sérülés sem történt.

Pisiltető bulit nem tartottam. Se időm, se kedvem nem volt arra, hogy az elfoglalt barátaimat összeszervezzem. Félre tettem azért egy jó féle szekszárdi nedűt. A Szeleshát Szőlőbirtok és Pincészet Szekszárdi K2 Kékfrankosát a 2007-es évjáratból. Egy elegáns és arányos vörösbort, ami fűszeres, meggyes és ribizlis illatával csiklandozza az ember orrát, és aminek a meggy, a málna és a szeder emeli ki a gyümölcsösségét. Eszter szüleivel osztottam meg az ünnepi palackot.

Márk a gyerekágyas osztályon találkozott először a testvérével. A látogatási rend szerint ugyan tizennégy év alatti gyerek nem látogathatja az osztályt, és egyszerre csak egy családtag tartózkodhat a társalgóban, ő is megsimogathatta és megpuszilhatta Áront. Az írott szabályokat ugyanis az élet rendre felülírja. Főleg a biztonsági őrök távollétében válik igazzá ez a szokásjog.

Áron a kórházban egy kicsit besárgult, de állapota nem adott okot arra, hogy az előírás szerint kötelező három napnál tovább tartsák bent a kórházban. A klinikai zárójelentés szerint így 2011. augusztus 4. napján 14.55-kor, 2740 gramm súllyal bocsátották el a Szülészeti Klinikáról. Távozása idején leszakadt az égbolt.

Áron szép lassan megtanulta, hogyan kell szopizni az anyatejet. Első napjai így telnek: evés és alvás. Az étkezések között sokszor órákra is beájul. Végigaludta az ügyvédnél az ingatlan adásvételi szerződés, a banknál a hitelszerződés megkötését. Egy csomó hivatalos papírmunkát, amelyre épp az ő érkezése, a család bővülése miatt van szükség. Kezdetben akár nyolc órát is tudtunk aludni az éjszaka, még ha természetesen nem is egy huzamban. Pár napja azonban éppen éjszaka kell fel többször, míg napközben vígan alszik. Ez most a nagy családi bioritmus beállítás időszaka. Minden változóban van.

Márk jól fogadta a kistestvér haza érkezését. Szépen bánik vele. Csak engedni kell neki, hogy kicsit ölbe vegye, az ágyába fektesse, cirógassa tesóját. Mi meg elmondhatjuk: azt már kitanultuk, hogy milyen hármasban együtt az élet. Most azonban kezdhetjük elölről a tanulási folyamatot. Fel kell építeni az új házirendet, vagy inkább a régit kell az új viszonyok szerint átalakítani. Persze ezúttal nem tiszta lappal kezdünk, nem állunk ismeretlen helyzet előtt. Bár eleinte szokatlan volt annak a gondolata, hogy immár két gyermekért tartozunk felelősséggel, végtére is nagyon szívesen csináljuk mi ezt.