Carl Mørk a koppenhágai rendőrség egyik legjobb nyomozója. És nagyon nehezen elviselhető modorú figura. Munkatársai lehetőleg kerülik, hogy vele kelljen dolgozniuk. A felesége is besokallt, és lelépett egy fiatal művésszel. Ráadásul Mørk a legutóbbi rendőrségi akció során kapott egy pár golyót. A tűzpárbajban egyik kollégája meghalt, a másik pedig megbénult. Carl társainál szerencsésebben jár. Hosszas lábadozás után visszatérhet a kapitányságra, pedig egyetlen porcikája sem kívánja a munkát.

Arra azonban ő sem számít, hogy a rendőrségi épület alagsorában rendezik be új irodáját. A dán parlament ugyanis több milliós támogatást ítél meg a fővárosi testületnek a felderítetlen ügyek újravizsgálására. A gyilkossági csoport vezetője meglátja ebben a lehetőséget saját osztálya bővítésére, Carlt pedig az újonnan létrehozott Q-ügyosztály élére száműzi. Egyetlen segítőt kap egy arab származású mindenes személyében. Assadról nem lehet tudni, honnan jött, és ott mit csinált, de láthatóan érdekli a rendőrségi munka. Carl pedig fütyül a hivatali előírásra, mely szerint ne avassuk be a nyomozásba azt, aki a kávét főzi és a padlót mossa fel.

Asszisztense unszolására Carl a rendőrségi archívumból elsőként az öt évvel korábban eltűnt, népszerű ellenzéki politikusnő esetét húzza elő. A fiatal és csinos Merete Lynggaardot utoljára egy komp fedélzetén látták, értelmi fogyatékos öccse társaságában. Senki sem tudta, hogy mi történt vele. Miután azonban idegenkezűségre semmi jel nem mutatott, a hatóságok valószínűsítették, hogy belesett vagy beleugrott a tengerbe. A nő holtteste azonban sosem került elő.

A hazánkban is rendkívüli népszerűségnek örvendő skandináv krimik íratlan alapszabálya szerint elengedhetetlen főszereplő a rendezetlen családi hátterű nyomozó, aki jobban teszi, ha mások sorsának jobbra fordításán ügyködik, mint saját életének irányításán. Ez a típus ugyanis sikeresebb embertársai ügyében, mint a sajátjában. Nagyon fontos jellemzője továbbá, hogy a mocskos bűnök felderítése közben legalább nem kell saját démonaival szembenéznie. Az izlandi Erlendur Sveinsson (Arnaldur Indriđason), a norvég Henry Hale (Jo Nesbø), a svéd Kurt Wallander (Henning Mankell) után a magyar olvasó most megismerkedhet a dán zsarumodellel.

Carlt Mørköt nem igazán izgatja családi drámája, a lehető legrövidebb úton szabadulna nejétől. Sokkal jobban aggasztják stresszhelyzetben elhatalmasodó pánikrohamai és bűntudata. Láthatóan nehezen tud megbirkózni azzal, hogy ép bőrrel megúszta az ellene intézett támadást, és úgy érzi, cserbenhagyta társait. Visszatérése és a kezdeti motiválatlanság után lassacskán újra a régi hévvel veti bele magát a nyomozásba. Munkakedve egyre jobban nő, ahogy újabb és újabb érdekes részletek kerül a napvilágra az eltűnt parlamenti képviselőnő ügyében. Nem utolsósorban örömmel tölti el pusztán az a tény, hogy az ügy vizsgálatát korábban vezető kollégájának az orra alá dörgölheti a nyomozás során tanúsított slendriánságát.

A Q-ügyosztály első esete elsősorban nyomasztó lélektani dráma, amelynek mélyén a bűntudat munkál, és a traumák feldolgozására való képtelenség. Emellett másodlagos a kérdés, hogy az áldozat él-e vagy már meghalt. Jussi Adler-Olsen viszonylag hamar fellebbenti a fátylat arról, hogy eltűnése után mi történt a politikusnővel, könyvében inkább az elkövető motivációit állítja a figyelem középpontjába.

...

A teljes írás, a Furcsa páros, az olvassbele.com oldalán olvasható.