A 16 éves Alice Palmernek a családi kempingezés során nyoma veszik. Pár nappal később a szülők és a fivér értesül a már előre sejtett sajnálatos tényről: Alice úszás közben vízbe fulladt. A temetés után a gyászoló család azonban egy sor különös, megmagyarázhatatlan, magasabb természeti esemény középpontjába kerülnek. Mintha Alice-t vélnék felfedezni egy sor fényképen és videofelvételen. A család exhumáltatja az eltemetett holttestet, amely a DNS vizsgálat alapján egyértelműen a lányuk porhüvelye. Ezt követően egy médiumal is felveszik a kapcsolatot. Kiderül Alice életében valami titok lappang és a nyomok a Mungo-tóhoz vezetnek.
Nem vagyok a horror filmek rajongója, de kíváncsian néztem meg a Lake Mungo című ausztrál filmet, mert érdekesnek tűntek a róla szóló előzetes információk. Először is leszögezném, hogy nem horror filmről van szó. Joel Anderson dokumentumfilmnek álcázott spirituális drámát forgatott. A Lake Mungo nyugodtan szerepelhetne például a National Geographic csatornán a megmagyarázhatatlan történetek sorozatban (nem tudom, hogy milyen műsorcím keretében vetítik az efféle történeteket, de vannak ilyenek). Senki sem vonná kétségbe, hogy nem igazából megtörtént eseményekről szól a film (mellesleg ez az áldokumentumfilm felveti a citált csatornán levetített filmek igazságtartalmának kérdését is, hiszen mint látjuk, profi munka keretében bármikor meg lehet rendezni egy ilyen filmet – no de ez más lapra tartozik). A szülők, barátok, szomszédok, ismerősök, egyéb érintettek mesélnek az esetről, és az általuk felvett amatőr felvételekkel illusztrálják az elhunyt lány történetét.
Ami megkülönbözteti a Lake Mungo-t a televíziós bulvárműsoroktól, az a hihetetlenül fordulatos eseménysor. A filmben váratlanabbnál váratlanabb csavarok lendítik előre az eseményeket, de mindezt a hitelesség keretén belül hajtja végre a filmes csapat. Ettől lesz igazán jó a film. Kapunk némi fogódzkodót, amiből gyaníthatjuk, hogy nem valódi dokumentumfilmről van szó, hanem dokuba csomagolt fikciót látunk. Az előzetes hírverésen kívül ilyen a meghökkentések sorozatára tökéletesen felépített történetszál, illetve az a körülmény, hogy minden lényeges történés alkalmával valamilyen filmfelvevő jelen volt. De a kétség ott motoszkál mindig a néző fejében, hogy biztosan nem valóban megtörtént eseményt látunk. Annyira ügyesen, észrevétlenül vezetik elő a soron következő eseményeket, hogy az előbb említett momentumok beleférnek a hitelességbe.
Nem szeretem különösebben a horror filmeket, de korábban is akadtak olyanok, amik tetszettek nekem (pl.: Más világ). A Lake Mungo a kevés kivétel közé iratkozott fel. A film végére a család feldolgozza szerettének elvesztését, továbblépnek. Egy kérdést hagy nyitva a film, amely a család tagjaiban látszólag fel sem merül: vajon Alice végül is feldolgozta-e azt, hogy ő már átlépett…?