Nyolc francia cisztercita szerzetes él egy nyomorúságos muszlim falu melletti kolostorban, távol hazájuktól. A békében éldegélő csuhások az iszlám fundamentalisták és a kormány hadserege közé szorulnak. Menni vagy nem menni – az itt a kérdés a francia Xavier Beauvois Emberek és istenek című filmjében.

A szerzetesek missziót teljesítenek a civilizáció távoli hídfőállásán. Mások segítésére tettek fogadalmat, és egész életükkel szolgálják a szent célt. Békességet hoztak a vidékre. Az ország szegényeit gyógyítják, látják el élelemmel. Vállalt feladatuk Istennek fogadott hűségük bizonyítéka. Reményt adnak a rászorulóknak.

A terrorizmus eléri a környéket. A falakon túlról egyre hangosabban hallani a fegyverek ropogását. A szerzetesek kincs birtokában vannak: náluk van a lakosságnak szánt gyógyszer. A kormány katonái szemet vetnek a készletekre, hogy ellássák sérültjeiket. Háborús viszonyok között Isten szolgáinak helyzete sem kiváltságos. Halálos a veszedelem, az eskü azonban minden körülmények között kötelez. A sebesülttől, akármilyen oldalon harcol, nem tagadható meg a segítség. Isten egyenlően mér, nem az ember dolga az ítélkezés.

Komoly vita alakul ki a közösségen belül. Miként cselekedjenek a fegyverek árnyékában? A terror lassan mindennapos, indíték nem kell a gyilkolásra. Aki teheti, menekül. A szerzetesek választás elé kerülnek. Hallgassanak a józan észre, és azonnal csomagoljanak, vagy kövessék szívük parancsát. Helyzetük tarthatatlan, a maradás egyet jelent a halállal. Azonban nem mártíromságra vállalkoztak. Ha távoznak, szembeköpnék mindazt, amire életüket tették fel. A legnagyobb bajban van leginkább szükség rájuk.

A kolostor közössége demokratikus mikrotársadalom. Működésük alapelve –  akár az esküdteké –: az ellenszavazat hiánya dönt. Együtt mennek vagy együtt maradnak. Csendes vívódás, halk imák, mély töprengés után határoznak: maradni kell. Nincs más út.

...

A teljes írás, a Nem vagyunk mi istenek, az olvassbele.com oldalán olvasható.