Alan Bennett, a Nagy-Britanniában nagy népszerűségnek örvendő színész írói munkásságának gyümölcse A királynő olvas című rövidek mű. A Magvető Könyvkiadó jóvoltából és Rakovszky Zsuzsa élvezetes fordítói munkájának köszönhetően a könyv már hazánkban is fogyasztható.
Az angol királynő az uralkodói kötelességtudat mintapéldánya. Hűen hivatalához és hazájához rendben végzi percre beosztott hivatali életét: gyárakat látogat, fogadásokat ad, megnyitja a parlamenti ülésszakot, szívélyesen beszélget érdektelenségről érdektelen emberekkel, és minden héten kötelezően meghallgatja mindenkori miniszterelnöke érdekfeszítőnek éppen nem mondható beszámolóját.
Ám egy ugyanolyan napon, mint a többin, a királynői kutyafalka megtámad egy mozgó könyvtárat, aminek következtében a királynő élete egy csapásra megváltozik: rászokik az olvasásra. Mondhatnánk ironikusan, hogy derült égből villámcsapás, hajaj, de az udvarban tényleg így gondolják. A királynő ugyanis sutba veti olyan korábbi tulajdonságait, mint a pontosság, a mindig mindre odafigyelés, a választékos ruházkodás, helyette amint teheti elvonul olvasni. Az udvartartás mindent bevet, hogy a királynő új szeszélyének keresztbe tegyen. De a Korona legfőbb képviselője nem abból a fajtából való, akit könnyen meg lehet dolgozni.
Bennett könyve roppant szórakoztató. Az író finom humorral ábrázolja azt, hogy manapság milyen különc cselekedetnek számít az olvasás, főleg ha az ember uralkodó, akinek más dolga sincs, mint az intézménybe vetett hitet elvakultan fenntartsa, megfeledkezvén a címet viselő lény emberi mivoltáról. Ráadásul a brit alkotmányos berendezkedés problematikájára is rávilágít az, hogy ugyan nagy tisztelet övezi a királyi minőséget, ugyanakkor mégiscsak egy olyan hatalmi tényező, aminek a demokrácia a protokollon kívül lapot nem osztott, így ha gondolkodásra készül, abban komoly alkotmányos aggályok, veszélyek merülnek fel a hatalom mindenkori letéteményesei körében. Természetesen az angolszász jogrendszer sajátossága, a precedensjog olyan erős bástya, amely mindenkor segítséget nyújthat, akár egy szegény szerencsétlen királynőnek is abban, hogy azt csinálja, amit igazán szeretne.
Összességében Bennett regénye kedves dicsőítő ének az irodalomnak, nem mellesleg könnyed, ámde csöppet sem könnyelmű olvasmány, amely bátran ajánlható széles körben.