Susanne Bier a sikeres európai rendezők kötelező hollywoodi kitérője (A tűz martaléka) után szerencsésen hazaérkezett Dániába. Legújabb filmje, az Egy jobb világ követi korábbi alkotásai (Testvéred feleségét, Esküvő után) bevált receptjét. A külhoni hősies szolgálatot teljesítő férfi hazaérkezvén családja romjaira talál. Vajon képesek vagyunk-e egyszerr családfenntartók és békefenntartók is lenni?

Anton (Mikael Persbrandt) egy afrikai menekülttáborban dolgozik orvosként. A távoli vidéken mindennapos az erőszak. Nem elég, hogy e vidéken elmaradott az egészségügyi ellátás, de a helyi kis királyok holmi szeszélyből fiatal várandós anyákat vagdosnak fel. Anton összerakja, ami összerakható. Sokszor azonban ez is kevés. Otthon, egy dán kisvárosban, sem jobb a helyzet. Feleségével (Marianne - Trine Dyrholm) válni készül. Mióta hitvese rájött arra, hogy férje megcsalja, hideg iszonyban van részük.

Nagyobbik fiúk, Elias (Markus Rygaard) az iskolában társai folyamatos csúfolódásának van kitéve. Sugdolózások célpontja, állandó hecckampány folyik ellene. Sőt, olykor fizikailag is bántalmazzák. A tanárok nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget az eseményeknek, ártatlan gyermeki viccelődésnek tartják az egészet. Elias magányát csak tovább fokozza a szülei közötti bizalmi válság.

Könnyű út vezet innentől Christiánhoz (William Johnk Juels Nielsen). Az új iskolatárs Londonból érkezett édesapjával (Claus - Ulrich Thomsen). Édesanyja hosszan tartó betegségben hunyt el a közelmúltban. Christian mérhetetlenül dühös. Mindent és mindenkit gyűlöl. Legjobban éppen édesapját, őt hibáztatja anyja haláláért. Ő siet Elias segítségére. A bajtársiasságban azonban a felgyülemlett tehetetlen feszültség tobzódik.

A két jobb sorsa érdemes gyermek egymásba kapaszkodik, barátságuk azonban ingatag alapzatra építkezik. Ellentétes pólusok feszülnek egymásnak. Christian lépten-nyomon az erőszakot keresi. Ahol csak lehetősége van rá, ütne. A fájdalom csak így távozhat belőle. Elias ezzel szemben a békés megoldások híve.

Ahogyan édesapja, Anton példázza a gyerekeknek: a háborúk abból adódnak, hogy mindig van olyan, aki viszonozza a pofonokat. Az van az igazi erő birtokában, aki állni tudja az ütéseket és meg tudja állni, hogy visszakézből csapjon. Persze Anton is könnyen „szónokol”, mígnem a sors próbára teszi. Vajon vannak-e olyan szituációk, amikor a hippokratészi eskü fejet hajt más érdekek előtt?

Felkavaró, elgondolkodtató film az Egy jobb világ. Köszönhető ez Bier állandó szerzőtársának, a forgatókönyvet jegyző Anders Thomas Jensennek és a zseniális alakítást nyújtó szereplőgárdának is. A film melodramatikus tónusa könnyen átcsúszhatna a legrosszabb fajta szappanopera stílusába, azonban a rendezőnő mesterien bánik az érzelmekkel. Sosem csordul túl az alkotás, a végén mégis megindítja a nézőt. A könnyek azonban tisztító erővel hatnak.

Azt sem szabad azonban elhallgatni, hogy egy kevés manír azért ráragadt Bierre, amíg Amerikában tartózkodott. Néhol jobban szájba rágja gondolatait, mint ahogyan az ideális lenne. Talán emiatt is történhetett meg, hogy idén meglepő módon a Hollywoodi Külföldi Újságírók Szövetsége és az Amerikai Filmművészeti és -tudományi Akadémia tagjai is a legjobb külföldi filmnek járó díjjal jutalmazták az alkotást. Szerencsére azonban a lényegen ez mit sem változtat. Susanne Bier újabb nagyszerű alkotással örvendeztette meg az igényesebb filmekre specializálódott nagyérdeműt. Mindannyiunknak kell egy jobb világ. A dán film ereje teljében van. Ha el nem is hozza, reményt mindenképp ad.