jeges-varga

irodalom, film, színház és magánügyek

Bemutatkozás

Amit látok, amit hallok, amit tapasztalok, erről szólok. Könyveket olvasok, filmeket nézek, színházba járok, véleményemet írom le, mondom el. Nem akarok önjelölt kritikus lenni, vagy annak tűnni. Legyen ez valami ilyesmi: élménynapló.

Hozzászólások
  • jeges-varga: Kedves Balázs! A Fritsch Pincében igazán közvetlen vendéglátásban részesülhet a látogató. Szerintem is. A borai nem kiemelkedőek, de találhatunk kedvünkre valót ott. Mindamellett egyetértünk abban, hogy nem a legnagyobbak érdemlik a legnagyobb figyelmet. Én például több kisebb pincészettel is megismerkedtem az elmúlt években. Ha nem is jutottam el hozzájuk, legalább egy-egy palackkal megkóstoltam munkájuk gyümölcsét. Felsorolni most nem akarom őket, de azt tanácsolom, próbálkozz még a kisebb pincészeteknél. Kincsre találhatsz.
    (2012-11-13 10:34:05)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • Márton Balázs: Pár éve én is jártam a villányi pincesoron és nekem is a Fritsch fivérek pincészete nyerte el a legnagyobb tetszésem, vendégszerető fogadtatás és finom borok (semmi Gere vagy Boch féle puccosság, amivel nincs bajom, csak nem én nem ezt igényelem). A cabernet franc barrique-juk volt a favorit nálam! További sok sikert nekik!!!
    (2012-10-29 22:08:46)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • jeges-varga: Most ismerkedem vele. Azért egyet szögezzünk le alig húsz éves hölgyről beszélünk. Nyilván ehhez mérten van birtokában annak a tapasztalathalmaznak, amiből a líra megszülethet. Egyébként nekem tetszik ez a vers. Érződik rajta, hogy fiatal nő írta, de jó hangulatot fog meg. Persze vannak "nagyobb számok" is a kortárs líra palettáján egészen biztosan.
    Ha jól tudom az első kötet megjelenése a Petri György-díjjal együtt járt neki. Hogy ennek odaítélésében mennyi szerepet játszott az, hogy édesapja Kemény István, jó kérdés. Szerintem figyelemre érdemes ifjú költő ő. Azt viszont nem tudom, hogy túlzott-e a tehetségéhez képest a figyelem vagy nem. De egy elsőkötetes szerintem ma megérdemli, hogy sokat beszéljenek róla. Elvégre így válhat csak ismertté.
    (2012-03-12 22:26:13)
    Kemény Lili
Címkefelhő
Feedek
Megosztás
vers

Oravecz Imre: A teremtés fokozatai

 

Elhallgat a lágyságokban a cuppogás,

megszólal a keménységekben a zengés,

 

véget ér a zártságokban a zsugorodás,

elkezdődik a nyitottságokban a tágulás,

 

elfogy a ritkulásokban a nyugvás,

megnő a sűrűségekben a mozgás,

 

megszakad a szögletekben a hegyesség,

elterjed a hajlatokban a gömbölyűség,

 

elapad a szűkületekben a torlódás,

megerősödik a bővültekben az áramlás,

 

megáll a gyűrődésekben a ráncosodás,

megindul az egyenletességekben a kisimulás,

 

megakad a mélységekben a süllyedés,

kiszabadul a magasságokban az emelkedés,

 

megtorpan a közelségekben a maradás,

nekilendül a távolságokban a haladás,

 

csökken a dermedésekben a hidegség,

megsokszorozódik a hevületekben a melegség,

 

elhal a törekvésekben a zűrzavar,

megszületik az alakulásokban a rend.

Mesék apákról, válogatta és szerkesztette: Boldizsár Ildikó; Magvető Kiadó, Budapest, 2008

A művészetterapeuta és mesekutató Boldizsár Ildikó által szerkesztett mesekötetek elsősorban nem a kicsiknek, hanem a felnőtteknek szóló történeteket gyűjtenek össze a világ mesekincseiből. A Mesék apákról párban a Mesék anyákról című válogatással 2008-ban jelent meg a nagysikerű Mesék férfiakról nőknek, illetve Mesék nőkről férfiaknak (2007) című kötetek folytatásaként.

Ha az olvasó kezébe veszi Boldizsár Ildikó Meseterápia című szépséges munkáját, óhatatlanul követelődzés hallatszik a gyűjtemények részéről: kézbe kell venni magukat a meséket is. A Meseterápia megtanít minket arra, hogy a mesék nem pusztán a szórakoztatásunkra született történetek, annál sokkalta többek. Okulásunkat szolgálják. A meséken keresztül ugyanis kapcsolatba kerülhetünk vágyainkkal, lehetőségeinkkel, és találkozhatunk szellemi gyökereinkkel. Ezek a történetek ugyanis az emberiség évezredek alatt felgyülemlett tudását, értékrendjét hordozzák magukban. Egy közösség esszenciájának birtokosai, az univerzális tapasztalás lenyomatai.

Ennek tudatában már egészen másképp olvas az ember mesét. Az első válogatás, amely kezembe került az apákról szól. Azonban ajánlott olvasmány ez minden gyermeknek, legyen az fiú vagy leány, valamint minden anyának és feleségnek is.

Boldizsár Ildikó mindjárt a kötet előszavában elmondja, hogy tapasztalata szerint, a mesevilág egészen másképp viszonyul az apa alakjához, mint az anyáéhoz. Jó anyát alig talál az ember a mesékben – ha van is ilyen, a történetek elején meghalnak – a jó apák azonban gyakori szereplők. Az anyai szerep, az anyához való kötődés alapvető élmény az ember életében. Fogantatásunk pillanatától fogva élő kapcsolat ez. Az anya szerepe azonban nem könnyű, gyermek és anya viszonya meglehetősen ambivalens. Mivel a mesék alapvetően tanításunkra vannak, az keresendő bennük, ami a tanulás szolgálatába áll. A szeretetteljes, odaadó anya sosem problémás, szemben az indulatokkal teli, domináns anya típus, aki „felfalja” gyermekét. Ez a típus sokkal többet mond el anya és gyermek kapcsolatáról, e szoros viszony terhelt helyzeteiről.

Ugyanakkor a mesebeli apák sem csak jók, több arcuk van nekik is. Találhatunk olyanokat, akik hirtelen haragból cselekszenek, meggondolatlanul ígérik oda leányukat az ördögnek, vagy saját gyermeküket kívánják feleségül venni. A jó apa azonban útnak indít az életben, azaz tudást ad át. Tanácsaival segít a párválasztás terén, igyekszik megelőzni a bajt, biztonságot nyújt. Ő a mérce, a törvény, a követendő példa. Legfőbb bizalmasunk, akinek szavára mindig lehet adni. Az apák a legfőbb tudást örökítik tovább. Hogy mindenért, ami minket körülvesz, amely belőlünk és értünk van, felelősnek kell lennünk. Az apák élni tanítanak minket. Átsegítenek a nehéz helyzeteken.

A Mesék apákról harminckilenc mesét tartalmaz a világ minden tájáról. Olvashatunk bolgár, német, román, orosz, grúz, kirgiz, finn, erdélyi szász, kárpát-ukrajnai és persze magyar népmesét is. Boldizsár Ildikó távoli vidékekről származó történeteket sem hagyta figyelmen kívül. A kötetbe japán, kasmíri, kabard, kubai, eszkimó, guarani, afrikai, indonéz, tuvai mesék is beválogatásra kerültek.

Nagyszerű, nagy figyelemmel válogatott kötet a Mesék apákról. Látatlanban ki merem jelenteni, hogy a sorozat többi része is hasonlóan figyelemre méltó lehet. Boldizsár Ildikónak köszönhetően autentikus forrásból összeszedett mesék gyűjteményét kapjuk. Ma, amikor számos formában és módon találkozunk mesékkel vagy éppen azok zanzásított, átköltött változatával, öröm ilyen kiadványokkal találkozni. Szükségünk van ugyanis arra, hogy ezeket a történeteket ismerjük, mégpedig eredeti valójukban. Mert – mint ahogy most már tudjuk – tanulhatunk belőlük. Felhalmozódott tudásukat pedig használnunk kell.

Boldizsár Ildikó Magvető Kiadó gondozásában megjelent meseválogatásai:

Mesék férfiakról – nőknek (2007), Mesék nőkről – férfiaknak (2007), Mesék anyákról (2008), Mesék apákról (2008), Mesék életről, halálról és újjászületésről (2009)

Olvassbele

Arról még nem is számoltam be, hogy munkatársa lettem egy internetes lapnak vagy fórumnak. Nem is tudom, mi a megfelelő titulus erre a felületre. Kultúrakirakat. Ez az. Az olvassbele.hu csapata „egyszerű fogyasztók”-nak nevezik magukat, akik „rajonganak a könyvekért, zenéért, mindenféle megnéznivalóért.” Nem csinálnak mást, mint ami miatt én is belekezdtem a blogolásba. Saját ízlés szerint válogatnak olvasni-, látni-, és hallgatnivalókat. Erről írnak véleményeket. Önkéntes tevékenységükért nem várnak semmilyen ellenszolgáltatást, szívből teszik, amit tesznek.

Egy recenziópályázat keretében figyeltek fel rám. Az írásom ugyan nem került a leges legjobbak közé (nos azért helyezést elértem), de a blogomon írottak megtetszett nekik. Szerettek volna közölni egy-két írásomat. Sosem terveztem, hogy szerkesztőkhöz, lapokhoz, bárkihez eljuttassam írásaimat, de igent mondtam nekik. Úgy érzem, jól tettem. Sokat tanulhatok abból, ha egy külső szemlélő ad egy-két eligazítást írásaimmal kapcsolatban. Az első megjelent anyag még nagyobb szerkesztői átalakításon ment át. Már ebből sokat tanultam. Később már én is faragtam, alakítottam a szövegeimet. Kevesebb szerkesztői korrekció lett az eredménye. Megtanultam alkudni a szavakkal, elfogadtatni a saját mondataimat. Élvezem a játékot. Van nekem munkám, amiért pénzt kapok, azt hazaviszem. Kell a családnak, nekem. Az írás is kell, mert játék, szerelem, egy rész belőlem. Azt hiszem. Amíg energiám, időm engedi, csinálom. A többit meglátjuk.

Eddig megjelent írásaim az olvassbelén:

Hajdu Szabolcs Bibliotheque Pascal című filmjéről - A mese megszabadít

Kocsis Ágnes Pál Adrienn című filmjéről - Az ápolónő átváltozása

Radu Muntean Ünnepek után című filmjéről - Csak ketten játszhatják

Joel és Ethan Coen pályaképéről - A kisszerűség krónikái

Feo Aladag Az idegen című filmjéről - Oly távol, oly közel

Boldizsár Ildikó Meseterápia című könyvéről - Tudósítás az Üveghegyen innenről

Boldizsár Ildikó: Meseterápia - Mesék a gyógyításban és a mindennapokban; Magvető Kiadó, Budapest, 2010

Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen innen élt egy mesemondó. A mesélő figyelte az őt körülvevő világ minden szavát, megőrizte azok tanítását, és mikor lejárt az ideje, gyermekeinek továbbadta tudását. A mesemondó leszármazottai nagy becsben őrizték az atyai örökséget, a történeteit később ők is rábízták utódaikra. És ez így megy azóta…

A mesemondó járta a vidéket, mindig talált egy házikót, ahol meleg szeretettel várták. A barátságos fogadtatásért cserébe tanulságos történeteket mondott vendéglátóinak. A mesék vidámságot hoztak a hallgatók szívébe, ám még ennél is sokkal többet adtak a nyitott fülűeknek. A mesemondó elbeszélései bölcsességeket, tanításokat, intelmeket és tanácsokat tartalmaztak. Támogatták az embert abban, hogy könnyebben lépjen túl az élet során eléje gördülő súlyos akadályokon. Ezek a történetek a közösség valamennyi tagjához szóltak egyszerre, ám mindenki csak annyit csippentett le a hallottakból, amennyire akkor és ott éppen szükségesnek talált. A mesék többet nem adtak, mint amire az ember lelkében megérett.

A mesék arról a rendről tanúskodtak, amelyek a közösség alappilléreit alkották. Az ifjak, egészen kicsi koruktól kezdve szívták magukba a társadalom működési szabályait. A mesék neveltek, irányt mutattak, a felnőtté válás próbatétel volt, beavatási szertartás, amelynek sikeres megoldása kulcs volt az újjászületéshez. De minden korosztály útmutatást kapott általuk, ki-ki az adott élethelyéhez és felkészültségéhez mérten. Az archaikus ember a mesék szabta rendben nőtt fel. A modernkori ember azonban elfelejtett valamit, a mesék sokkal többet nyújtanak annál, mint amire manapság használjuk őket. A mesékben rejlő ismeretanyag az idők során egymásra rétegződött, és nemzedékről nemzedékre hagyományozódott. Ma már kevesen vannak a birtokukban. Ez a tudásanyag azonban nem vész el, és szerencsére vannak még hírnökeink, akik a mesék mindent átható erejéről mesélnek. Boldizsár Ildikó az egyikük.

Boldizsár Ildikó Könyve, a Meseterápia arról mesél nekünk, hogy a mesék alapvető ismereteket őriznek arról a korról, amelyben születtek, és rengeteg hasznosítható tanácsot adnak, amelyek arra bátorítják a jelenkor emberét, hogy használja a tudást lelki és fizikai fájdalmai enyhítésére. A különféle népek meséiben szimbolikus formában vagy nyíltabban kimondva benne vannak azok a gyökerek, amelyet erkölcsi útmutatóként is használhatunk saját életünkhöz vagy egyéni problémáink megoldásához. Ez a komplex tudásanyag ugyanakkor segít minket abban, hogy egy magasabb szellemi minőséget elérjünk, szárnyalni engednek, ha meghalljuk üzenetüket.

A könyv az első fejezetében a Metamorphoses Meseterápiás Módszert mutatja be. A szerző beszél arról, hogy milyen meséket használnak a foglalkozások során, hogyan dolgoznak a mesékkel, miben áll a terapeuta és a páciens kapcsolata, milyen világszemléletet közvetítenek a magyar népmesék, és a mesemondás beavatási rítusáról is szól pár szót. A második részben a terápia gyakorlatának tíz lépése kerül terítékre, az „útnak indulástól” (azaz a terápia megkezdésétől) kezdve egészen a „lehetséges látásáig”, vagyis a terápia lezárásáig. Boldizsár Ildikó ezt követően néhány esettanulmánnyal szemlélteti módszerét, példákon keresztül mutatja be, hogy páciensei hogyan ismerik fel problémás élethelyzeteiket, miképpen jutnak el annak belátásáig, hogy változtatniuk kell magukon, s döntenek a változás mellett, végül változtatnak. A kötet negyedik fejezetében az író a mesék preventív hatásáról ír. Miért fontos, hogy gyermekeink már a magzati kortól kezdve találkozzanak ezekkel a történetekkel. Ajánlást fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy életkoronként milyen típusú mesékkel találkozzunk. Hiszen a meséknek nemcsak a gyógyításban, de az oktatásban és a mindennapi életben is fontos szerepük van. Egy befejezetlen afrikai népmesén keresztül bemutatja, hogy egy mesének életkoronként mennyiféle befejezése lehetséges. A könyv zárásaként hírt ad arról is, hogy Magyarországon megnyílt az első Meseterápiás Központ Paloznakon, amely az egész földkerekségen egyedülálló intézmény. Meghatározza a központ célkitűzéseit, amely Goethe idézett soraiból ölt testet: „A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” Végül a madarak – akik „a létezés legmeggyőzőbb megnyilvánulásai” – létének üzenetével zárja sorait.

A Meseterápia című könyv több éves komoly kutatómunka és gyakorlati tapasztalatok eredménye, amely egyszerre szól a szakembernek és az egyszerű olvasónak. Éppen azért olyan gyönyörű munka, mert Boldizsár Ildikó az avatott kutatási eredményeit közérthető módon tárja az olvasó elé. A könyv úgy tanít, ahogy a mesék: mindenki azt kapja belőle, ami neki magának megtetszik belőle. Bevezet a mesék hagyományába, rávilágít a gyógyító erejükre, szól a prevencióról.

Boldizsár Ildikó tudást közvetít nekünk. A meséknek szerepük van életünkben, mert őseink megszentelt tudásának hordozói. A mesék segítenek eligazodni az élet girbegurba útjain. Csak egy dolgunk van. Meg kell tanulnunk olvasni a meséket, és meg kell hallanunk az üzenetüket. Ha ez sikerül, nincs más dolgunk, mint alkalmazni a tanultakat mindennapjainkban. Tessék csak elővenni a régi mesekönyveket! Tessék csak leporolni! Felcsapni! Hagyni, hadd szólaljanak meg! Rajta hát!