A Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács és Ügynökség a Dél-dunántúli Régió hat borútjának (Dél-Balatoni borút, Mohács-Bóly Fehérborút, Pécs-Mecseki Borút, Szekszárdi Borút, Tolnai Borút, Villány-Siklósi Borút) közreműködésével 2010. június 11-én – immár második alkalommal – útjára indította a Borútra fel! játékot. A játék során a régió borútjai a borkedvelőket egy utazásra invitálták. A program honlapján (http://borutrafel.hu/) vagy valamelyik a játékhoz csatlakozott helyszínen történő regisztrációval a látogatók borútlevélhez juthattak. A borútlevél segítségével az utazó 10 %-os kedvezményt érvényesíthetett az akcióban résztvevő szolgáltatóknál. A játék egy nyereménysorsolással zárult, ahol egy két főre szóló borwellness hétvégét sorsoltak ki azok közül, aki legalább hat matricát összegyűjtöttek.

A nyár folyamán feleségem fedezte fel a játékot az interneten, és azon mód regisztráltunk mindketten, hiszen szeretjük a jóféle borokat, és rendszeresen megfordulunk – főként – Villányban és környékén. A regisztráció után aztán észrevettem azt, hogy a játék honlapján kialakítottak egy Bormosoly galériát (http://borutrafel.hu/bormosoly.php), amelybe lehetőség volt feltölteni a borúti barangolások során megörökített élményanyagot. Mivel szeretek fényképezni, a borokat, a borozás pillanatait pedig előszeretettel veszem a lencse végére, egy-két képemmel én is neveztem a játékba. Aztán minden a feledésbe merült. Megfordultunk párszor Villányban, de nem érvényesítettük a bormatricákat, minden esetben megfeledkeztünk erről. Én azt is elfelejtettem, hogy képeket töltöttem fel az oldalra. Mígnem két héttel ezelőtt megkerestek a szervezők, hogy a feltöltött képeim közül azokat, melyik kis méretben töltöttem fel, rakjam fel újra – immár nagyobb fájlban – a játék oldalára. Akkor meginvitáltak a november 5-ére Villányba, a Polgár Pincészetbe, ahol az ünnepélyes eredményhirdetésre kerül sor.

Ekkor lázba jöttem, feltöltöttem még pár újabb fotót, és finomítottam a már felpakoltakon. Mivel az eredményhirdetés a munkaidőmet érintett, elhatároztam, hogy csak akkor szakítok időt rá, ha én leszek a szerencsés nyertes. A múlt héten csörgött is a telefon, ahol közölték velem, hogy egyhangúlag az a döntés született, miszerint én kapom a Bormosoly galéria alkotói díját. Őszintén bevallom, hogy ekkor már nem lepett meg a dolog, mert szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a feltöltött képek közül az általam készítettek voltak a legjobbak. De tudom azt is, hogy csak azért nyerhettem, mert egyetlen egy valamire való profi fotós, vagy ügyes amatőr sem pályázott. Szóval helyén kezelem a dolgot, persze, mindezek mellett nagyon örültem, elsősorban nem is az elismerésnek, hanem az ajándékba kapott ínycsiklandozó boroknak, ja és persze a kedves vendéglátásnak.

A héten minden nap előbb mentem munkába, és egy kicsivel később mentem haza, hogy pénteken már alig valamivel dél után lezárjam a munkaidőt, és kis családommal felüljek a vonatra, amely meg sem állt Villányig. Az eredményhirdetésre ugyanis pénteken délután 2-kor került sor a Polgár Pincészetben, amelyen alig egy tucatnyian vettünk részt a fődíjas pomázi párral és a szolgáltatók díját elnyerő lellei Pócz Pincészet, valamint a szervezők képviselőivel együtt. A gyors köszöntő és a sajtó  (KaposTv) jelenlétében megtartott eredményhirdetést követően egy hidegtálas vendéglátásra invitáltak minket, amely mindenféle finomságot rejtegetett a számunkra és a házigazda négy fajta borából (Chardonnay 2008, Portugieser 2009, Kadarka 2009, Rosé 2009) is bőven magunkhoz vehettünk. Az esemény kissé feszélyezetten zajlott, mert az Ügynökség igazgatója nem igazán próbálta felvenni a házigazda szerepét, ezért az elején zavarában mindenki leginkább magával volt elfoglalva. Később azért beindult a beszélgetés, mi a pomáziakkal cseréltünk élményanyagot. A hangulat oldásában nagy szerepet játszott Polgár Zoltán megjelenése, és elfogultságtól mentesen állítom, hogy fiam mosolydobálása és udvarlása is jó pár szívet megindított.

Egészen négyig maradtunk Polgáréknál, aztán, amikor mindenki szétszéledt, úgy döntöttünk belevetjük magunkat az elcsúsztatott villányi banyanyárba, és a Baross utca felé vettük az irányt. Megálltunk a Fritsch Pincészetnél, ahol friss ismerősünk Fritsch Sanyi mustját kóstoltuk meg, majd a vonat indulása előtti fél órát az Agancsos Pincészetbe vártuk ki. Róluk eddig csak hírből hallottunk, de eddig figyelmünkön kívül maradtak ők. Szúrapróba szerűen esett rájuk a választásunk. Jól tettük, hiszen megkóstolhattuk – jómagam a szintén kellemes Villányi Kánon Cuvée (2006) társaságában – a Pannon régió Top 25-ös nyertes borát, a 22 hónapos érlelést követően készült, 2006-os évjáratú Agancsos Capitalis Cabernet Franc Barrique-ot. Rendkívül selymes, minden harsányság nélküli férfias ízvilág. Tökéletesen passzolt a nap befejezéséhez. Mire hazaértünk mindannyian hulla fáradtak voltunk.

A borok, amiket nyertem:

A szajki Hárs Pincészet két féle bora, egy 2009-es évjáratú Szürkebarát (14,5% VOL), illetve egy azonos évjáratú biobor a Juhfark nemzetségből (13 % VOL), végül a szekszárdi Vida Péter Estve nevű bora 2005-ből (12 % VOL), amely önmagáról annyit árul el, hogy „egyenes vonalú, lendületes savú, elegáns bor, ahol a rubin szín mellett érezni a Cabernet Franc érett melegségét, a Merlot bársonyosságát és a Pinot Noir vibrálását.”

Emellé még Villány borutcáján Szendééktől szereztünk be egy palackkal a 2006-os Karina Cuvée-t, amelynek „gerincét a kékfrankos adja, pikantériáját a Cabernet Sauvignon.” Ez utóbbinak már a nyakára hágtunk a hétvégén.

Íme néhány képem a Bormosoly galériából: