A Trainspottinggal a filmes szakmába berobbanó Danny Boyle – az Akadémia által többszörösen kitüntetett szenzációs műfaji kevercse, a Gettómilliomos után – egy monodrámával állt elő. A 127 óra megtörtént eseményeket dolgoz fel.

Aron Ralston imádja a kalandsportokat. Nekiindul a kanyonvidéknek, sziklákat mászik, szűk szakadékokba ereszkedik le, olykor bele is ugrik az ismeretlenbe. A szabadság megszállottja, hiányzik belőle a félelemérzet, és a felelősség okozta teher cipelése sem az erőssége. Pedig néha nem árt az elővigyázatosság: a veszély mindig ott leselkedik az emberre. Aron azonban soha senkit nem avat be a terveibe. Nem szól senkinek, ha elindul hegyet mászni. Nem veszi fel a telefont, amikor az édesanyja hívja. Barátnőjétől elszakad, mert képtelen a kommunikációra. Soha senki sem tudja, merre jár. És elég egy rossz mozdulat, agy apró félrenyúlás, hogy valaki szorult helyzetbe kerüljön…

2003-ban, egy meleg szombat délutánon a huszonhét éves Aron Ralston útnak indul az Utah állambeli Kék John-kanyonba. Felszerelése egy kevés víz, némi élelem, egy kínai túlélőkészlet, fényképezőgép, kamera, valamint a hegymászó kötél. Két óra negyvenegy perckor, nyolc mérföldre kisteherautójától, egy mély és keskeny hasadékkanyonban épp egy beékelődött sziklatömbön ereszkedik lefelé, amikor balesetet szenved. Belezuhan a szakadékba, s egy kőszikla odaszorítja a kezét a mélyedés falához. Ralston a kövek fogságában reked. Egyedül van a semmi közepén. A szabadulás lehetetlennek tűnik, a szikla súlyos, megemelni képtelenség.

...

A teljes írás, a Sziszifusz esete a Gordiuszi csomóval, az olvassbele.com oldalán olvasható.