jeges-varga

irodalom, film, színház és magánügyek

Bemutatkozás

Amit látok, amit hallok, amit tapasztalok, erről szólok. Könyveket olvasok, filmeket nézek, színházba járok, véleményemet írom le, mondom el. Nem akarok önjelölt kritikus lenni, vagy annak tűnni. Legyen ez valami ilyesmi: élménynapló.

Hozzászólások
  • jeges-varga: Kedves Balázs! A Fritsch Pincében igazán közvetlen vendéglátásban részesülhet a látogató. Szerintem is. A borai nem kiemelkedőek, de találhatunk kedvünkre valót ott. Mindamellett egyetértünk abban, hogy nem a legnagyobbak érdemlik a legnagyobb figyelmet. Én például több kisebb pincészettel is megismerkedtem az elmúlt években. Ha nem is jutottam el hozzájuk, legalább egy-egy palackkal megkóstoltam munkájuk gyümölcsét. Felsorolni most nem akarom őket, de azt tanácsolom, próbálkozz még a kisebb pincészeteknél. Kincsre találhatsz.
    (2012-11-13 10:34:05)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • Márton Balázs: Pár éve én is jártam a villányi pincesoron és nekem is a Fritsch fivérek pincészete nyerte el a legnagyobb tetszésem, vendégszerető fogadtatás és finom borok (semmi Gere vagy Boch féle puccosság, amivel nincs bajom, csak nem én nem ezt igényelem). A cabernet franc barrique-juk volt a favorit nálam! További sok sikert nekik!!!
    (2012-10-29 22:08:46)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • jeges-varga: Most ismerkedem vele. Azért egyet szögezzünk le alig húsz éves hölgyről beszélünk. Nyilván ehhez mérten van birtokában annak a tapasztalathalmaznak, amiből a líra megszülethet. Egyébként nekem tetszik ez a vers. Érződik rajta, hogy fiatal nő írta, de jó hangulatot fog meg. Persze vannak "nagyobb számok" is a kortárs líra palettáján egészen biztosan.
    Ha jól tudom az első kötet megjelenése a Petri György-díjjal együtt járt neki. Hogy ennek odaítélésében mennyi szerepet játszott az, hogy édesapja Kemény István, jó kérdés. Szerintem figyelemre érdemes ifjú költő ő. Azt viszont nem tudom, hogy túlzott-e a tehetségéhez képest a figyelem vagy nem. De egy elsőkötetes szerintem ma megérdemli, hogy sokat beszéljenek róla. Elvégre így válhat csak ismertté.
    (2012-03-12 22:26:13)
    Kemény Lili
Címkefelhő
Feedek
Megosztás
vers

Oravecz Imre: A teremtés fokozatai

 

Elhallgat a lágyságokban a cuppogás,

megszólal a keménységekben a zengés,

 

véget ér a zártságokban a zsugorodás,

elkezdődik a nyitottságokban a tágulás,

 

elfogy a ritkulásokban a nyugvás,

megnő a sűrűségekben a mozgás,

 

megszakad a szögletekben a hegyesség,

elterjed a hajlatokban a gömbölyűség,

 

elapad a szűkületekben a torlódás,

megerősödik a bővültekben az áramlás,

 

megáll a gyűrődésekben a ráncosodás,

megindul az egyenletességekben a kisimulás,

 

megakad a mélységekben a süllyedés,

kiszabadul a magasságokban az emelkedés,

 

megtorpan a közelségekben a maradás,

nekilendül a távolságokban a haladás,

 

csökken a dermedésekben a hidegség,

megsokszorozódik a hevületekben a melegség,

 

elhal a törekvésekben a zűrzavar,

megszületik az alakulásokban a rend.

Brummogda

Ha valaki Pécs belvárosában jár, bármerre is vezet az útja, feltétlenül tennie kell egy kis kitérőt. A Széchenyi tér a Művészetek és Irodalom Háza felé belerohan a Jókai térbe. Szemben az Elefántos Házzal a sarkon, áll egy antikvárium. Mellette, ahol a tér összefut a Ferencesek utcájával, található a macirendelő.

A Brummogda valóságos medverezervátum. Ide kerülnek a beteg macik, a hosszú használat során elrongyolódott bundás kedvencek. Időnként ők is ellátásra szorulnak. Bármennyire is kézenfekvő a megoldás, hogy a kukába hajítsuk az agyonszorongatott kis bocsokat – ne tegyük! Itt gondos medveápolók veszik munkába őket, hogy végül gyógyultan távozhassanak a biztonságot adó gazdakézben. Nem tévedés, a tulajdonos, Horváth Annamáriaplüssmackók javítgatásával foglalkozik.

Az apró boltban amerre a szem ellát, körös-körül mackók hevernek. A galériára vezető lépcsőn, a kirakatban, a roskadozó polcokon. Mindenütt mackó. Többségük a bolttulajdonos saját gyűjteményének becses tagja. Velük csak ismerkedhet a vendég, magával nem viheti. Szigorúan tilos bármiféle csábítás. Persze szép számmal sorakoznak a gazdára várakozó jószágok is. Ők egyedenként kialkudott áron mehetnek a vendéggel. Itt mindenki önálló egyéniség. Nincs két ugyanolyan darab. Ha valaki turisztikai csecsbecsét keres, jobb, ha továbbáll. Viszont, ha nem tömeglényre vágyik, itt a helye. Biztosan akad, akivel egymásra találnak.

A hely varázsa akkor érinti meg igazán a látogatót, ha leül egy kicsit. Hagy magának elegendő időt, hogy körbenézzen a műhelyben. Amennyiben pár órát is összekapar az ember, még mackót is varrhat. Saját magának, kedvesének, édesanyjának, gyermekének, akár a szomszéd néninek, viszonzásul, hogy előző nap megkínált a frissen készült meggyes pitéből. A bolt közepén található a műtőasztal. Testrészek szerteszét, cérna, olló, szabásminta. Ami ott megtalálható, mind az önjelölt mackógyártó rendelkezésére áll. Nem akadály, ha valaki egy cseppet sem konyít a varráshoz. AnnaMari segít. Megmutatja a legalapvetőbb öltéseket. Ha kell, kijavítja a másfél-balkezes amatőr szabászok ügyetlenkedését. Kezdődhet a macivarrás. Megalkotjuk a fejet, a testet, majd a végtagokat. Puha anyaggal kitömjük, megformáljuk a macitagokat. Összeöltjük a testrészeket. Végül a gombszemek következnek meg a cérnaszáj. Kész is van a mackó. S.k.

...

A teljes írás, a Brummogda az olvassbele.com oldalán olvasható

Brummogda

Szombat délelőtt a Brummogdába vitt az utunk. A Brummogda Művészetterápiás Műhelynek, Maciklinkának nevezi magát, ahol macikat készítenek rendelésre, de lehetőség van arra is, hogy Te magad is részese legyél a maci megszületésének. Sosem csitítottam el magamban a gyermeket, ezért sem szégyellem bevallani, hogy már harmincas éveimben járva is, még mindig macival alszom. Nincs ebben semmi rossz, de jó annál több. Elvégre minden ellenkező állítás ellenére a plüssmaci érző- és élő lény, mondhatni élőlény. Jótékony hatásai pedig beláthatatlanok.

Még tavaly fedeztem fel ezt a kis helyet, amely Pécsett a Jókai tér és a Ferencesek utcája sarkán található, mindjárt a Jókai téri antikvárium után. Belépve a kis műhelybe, éreztem, hogy jó helyen járok. Akkoriban már foglalkoztatott a dolog, hogy gyermekünknek kellene egy saját készítésű medvét is készíteni. Mivel tavaly még annyira nem értékelte a plüssállatkákat, akkor félre tettem az ötletet. Azóta azonban sokat változott a világ, Márk teljes jogú tagja lett a maciszeretők közösségének. Így elterveztük feleségemmel, hogy a második születésnapjára meglepjük őt egy sajátkezűleg készített macival.

Fél 11-kor vackoltuk be magunkat a Brummogdába és délután négy órakor távoztunk, immár a megszületett születésnapi ajándékkal. Ott tartózkodásunk ideje alatt nekiláttunk a macivarrásnak. Annamari, a műhely egyszemélyi vezetője szabásmintákat vett elő, amelyekből képzeletben megalkottuk a mackót. Annamari kiszabta az alapanygot, mi meg hozzákezdtünk a macivarrásnak. Ugyan egyikünk sem híres a kézügyességéről, de nagyon egyszerű öltéseket kellett alkalmaznunk, így lassan megalkottuk a fejet, a testet, majd a végtagokat. Jómagam a macifej varrásával foglalatoskodtam, míg feleségem a hát- és a hasrészből alkotott testet, míg a kezeket és a lábakat megosztottuk egymás között. Az egyes testalkatrészek összevarrása után puha anyaggal kitömtük, megformáltuk a macitagokat. A testrészek összeillesztését, az egy testté varrást viszont már átengedtük Annamarinak. Persze a munka javát Ő csinálta, mégis elmondhatjuk: részesei voltunk az új maci megszületésének.

Annamarival mindeközben nagyon jót beszélgettünk, a munka hevében a közeli cukrászdából még finom süteménnyel is megleptük magunkat. Ritka pillanat rohanó világunkban az, hogy az ember időt enged arra, hogy órákat eltöltsön eladdig idegen emberek társaságában, és úgy beszélgessen velük, mintha mindig is ismerősök lettek volna. A Brummogdában valami ilyesmi történt. Meg kell, hogy mondjam, nem olcsó píárfogás a Brummogda Művészetterápiás Műhely önmeghatározása, ugyanis nekem kifejezetten szükségem volt erra a napra az utóbbi napok stresszes légköre után, és úgy éreztem, hogy kicserélődök minden porcikámban. Annamari meglepő, ámde részünkről természetesnek fogadott nyíltsággal és őszinteséggel beszélt önmagáról, és tanulságos történetekről is mesélt. Nagyon jó volt érezni ezt a fajta szerettteljes légkört. A maciság elvégre is a bizalom maga. Márk otthon jó kezekben volt, nagyszülei vigyáztak rá. Ezúttal nem bántuk, hogy nem kell hazasietnünk.

Egyre kevesebb az ilyen hely, ahol az ember leülhet és beszélgethet, mert szívesen látják. Azért persze még akadnak efféle eldugott zúgok, de nyitott szemmel kell járni, és néha megállni, figyelni, nem rohanni.

A jelenleg még név nélküli maci otthon a gardróbban vár arra, hogy március elején Márk betöltse második életévét. Akkor bújhat elő jelenlegi odújából. Nehéz kibírni, hogy ne adjuk oda neki már most, de most azért egy kicsit felnőttnek is lennünk kell, és rendbe kell szednünk magunkat. Hamarosan eljő március.

A blogbejegyzés 2010. február 15. napján született.