Azt mondhatom, hogy olvasmányélményeim szempontjából jobban nem is lehetett volna kezdeni a 2010-es évet, bár az előjelek nem ezt mutatták. A GABO kiadásában megjelent Mindenem [szerző: A(ntonia) S(usan) Byatt] ormótlan egy könyv. Hatalmas mérete miatt olvasóellenes kiadvány, de megértem a kiadót is: az író által megszabott terjedelmet kisebb könyvbe bajos lett volna belezsúfolni, maximum, ha két kötetben dobják piacra az alkotást. A könyv borítója sem túl hívogató. A Kállay Judit által tervezett könyv külsőleg ócska lányregényt sugall, a borítón mintha egy haját fésülő nőről készült festményrészlet lenne látható.
A történet dióhéjban: Roland Mitchell irodalomtörténész, aki csöndesen, szegényen és kitartottan kutatja Randolph Henry Ash költő életművét, irodalmi guberálása során eddig észre nem vett levelezésre bukkan. A nős nagy költő valaha egy meg nem nevezett hölgynek írt levelet. Roland szakmai karrierjén sokat lendíthetne az új felfedezés, ezért titokban kezd szimatolni. A nyomozás során találkozik Maud Bailey-vel, aki Christabel Lamotte költőnő életének és munkásságának szakértője. Hamar kiderül, hogy az ismeretlen címzett a köztudottan elefántcsonttornyában élt költőnő, akiről úgy tudták, hogy a saját nemét részesítette előnyben, ha a szerelemről volt szó. A nyomozás során lassan kirajzolódik egy eddig nem ismert kapcsolat, amely teljesen átírja az alkotókról addig kialakult képet. A helyzetet az bonyolítja, hogy a levelezésre sokan igényt tartanának, hiszen Ash-nek és Lamotte-nak számos őrült híve van.
A könyv első látásra egy Viktória korabeli tiltott szerelem krónikája, és innen nézve szirupos romantikus dráma. A valóság azonban ennél sokkal összetettebb. Persze a szerelem, pontosabban a szenvedély (mint azt az eredeti cím: Possession is mutatja) áll az események középpontjában. A csavar azonban ott van, hogy az író egy jelenkori nyomozás, mi több! Irodalomtörténeti kutatás révén tekint vissza Ash és Lamotte kapcsolatára. Ennek köszönhetően a könyv tele van versekkel, amelyek telis-tele van irodalmi utalásokkal is. A kornak megfelelő terjengős, terjedelmes versek ezek. Bevallom, nekem nem igazán tetszettek, azonban az nagyon, ahogy az írónő megteremtette azokat a verseket.
A könyvnek több rétege van: egyszer Ash és Lamotte szerelme, költészetük világa, fejlődéstörténetük, aztán ott van Roland és Maud egymás iránt kibontakozó érzelmei, amelyet párhuzamba állít a költői szerelemmel. A Mindenem, ahogy alcíme is mondja, regényes történet, de nem egyszerű romantikus mese, hanem izgalmas irodalomtörténeti nyomozással megspékelt egzisztencialista dráma. A számtalan idézet, csak angolhonban érthető irodalmi utalás ellenére a magyar olvasónak is élvezetes olvasmány. A befejezés pedig gyönyörűen reflektál a mindent tudni vágyó kutató elme hajthatatlan törekvésére, és egyben csöndes katarzisban rakja az „I”-re a pontot.
A terjedelmes művet hárman fordítoták, amit egyáltalán nem csodálok. Véleményem szerint. nem lehetett könnyű dolguk a mű magyar nyelvre ültetésekor. A nevük mindenképpen említést érdemel: Bozai Ágota, N. Kiss Zsuzsa és Palkó Ágnes