jeges-varga

irodalom, film, színház és magánügyek

Bemutatkozás

Amit látok, amit hallok, amit tapasztalok, erről szólok. Könyveket olvasok, filmeket nézek, színházba járok, véleményemet írom le, mondom el. Nem akarok önjelölt kritikus lenni, vagy annak tűnni. Legyen ez valami ilyesmi: élménynapló.

Hozzászólások
  • jeges-varga: Kedves Balázs! A Fritsch Pincében igazán közvetlen vendéglátásban részesülhet a látogató. Szerintem is. A borai nem kiemelkedőek, de találhatunk kedvünkre valót ott. Mindamellett egyetértünk abban, hogy nem a legnagyobbak érdemlik a legnagyobb figyelmet. Én például több kisebb pincészettel is megismerkedtem az elmúlt években. Ha nem is jutottam el hozzájuk, legalább egy-egy palackkal megkóstoltam munkájuk gyümölcsét. Felsorolni most nem akarom őket, de azt tanácsolom, próbálkozz még a kisebb pincészeteknél. Kincsre találhatsz.
    (2012-11-13 10:34:05)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • Márton Balázs: Pár éve én is jártam a villányi pincesoron és nekem is a Fritsch fivérek pincészete nyerte el a legnagyobb tetszésem, vendégszerető fogadtatás és finom borok (semmi Gere vagy Boch féle puccosság, amivel nincs bajom, csak nem én nem ezt igényelem). A cabernet franc barrique-juk volt a favorit nálam! További sok sikert nekik!!!
    (2012-10-29 22:08:46)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • jeges-varga: Most ismerkedem vele. Azért egyet szögezzünk le alig húsz éves hölgyről beszélünk. Nyilván ehhez mérten van birtokában annak a tapasztalathalmaznak, amiből a líra megszülethet. Egyébként nekem tetszik ez a vers. Érződik rajta, hogy fiatal nő írta, de jó hangulatot fog meg. Persze vannak "nagyobb számok" is a kortárs líra palettáján egészen biztosan.
    Ha jól tudom az első kötet megjelenése a Petri György-díjjal együtt járt neki. Hogy ennek odaítélésében mennyi szerepet játszott az, hogy édesapja Kemény István, jó kérdés. Szerintem figyelemre érdemes ifjú költő ő. Azt viszont nem tudom, hogy túlzott-e a tehetségéhez képest a figyelem vagy nem. De egy elsőkötetes szerintem ma megérdemli, hogy sokat beszéljenek róla. Elvégre így válhat csak ismertté.
    (2012-03-12 22:26:13)
    Kemény Lili
Címkefelhő
Feedek
Megosztás
vers

Oravecz Imre: A teremtés fokozatai

 

Elhallgat a lágyságokban a cuppogás,

megszólal a keménységekben a zengés,

 

véget ér a zártságokban a zsugorodás,

elkezdődik a nyitottságokban a tágulás,

 

elfogy a ritkulásokban a nyugvás,

megnő a sűrűségekben a mozgás,

 

megszakad a szögletekben a hegyesség,

elterjed a hajlatokban a gömbölyűség,

 

elapad a szűkületekben a torlódás,

megerősödik a bővültekben az áramlás,

 

megáll a gyűrődésekben a ráncosodás,

megindul az egyenletességekben a kisimulás,

 

megakad a mélységekben a süllyedés,

kiszabadul a magasságokban az emelkedés,

 

megtorpan a közelségekben a maradás,

nekilendül a távolságokban a haladás,

 

csökken a dermedésekben a hidegség,

megsokszorozódik a hevületekben a melegség,

 

elhal a törekvésekben a zűrzavar,

megszületik az alakulásokban a rend.

George Clooney: A hatalom árnyékában (The Ides of March - 2011)

Az Amerikai Egyesült Államok első embere elsőszámú hazafi és egyben világkormányzó. Ő felelős azért, hogy a sokmilliós amerikai nemzet érdekei megvalósuljanak, másrészt kulcspozíciót tölt be a világ hatalmi egyensúlyának megteremtésében. A politikát illetően azonban nincsenek különösebb illúzióink, a népképviselet, a közszolgálat már a társadalmi szervezkedés ősi formáinál értelmüket vesztették, amikor is a Hatalom önmaga ígéretével elcsábította a gyarló emberi jellemet.

George Clooney negyedik rendezése, A hatalom árnyékában (The Ides of March) olyan állításokat tesz a politika világáról, amelyek nem szolgálnak számunkra újdonsággal. Tudjuk azt, hogy a politika nem tűri meg a tiszta erkölcsöket és a naiv, jobbító szándékokat. Ha egyszer a hatalom közelébe kerülsz, meg kell válaszolnod a kérdést: elfogadod-e a tisztes vereséget vagy mindent megteszel a győzelem érdekében. Mert ahogy az egyik szereplő mondja, ezen a játszótéren hiba nem létezik, csak egy döntés van.

Clooney azonban nem csak üres gondolatokat fogalmaz meg agyonbeszélt morális kérdésekről, hanem épkézláb, őszinte válaszokat ad az őt foglalkoztató társadalmi jelenségekről. A népszerű kórházsorozatból hírnevet szerzett sármos színésztől eddig sem állt távol a közügyekben való megszólalás, pályája során előszeretettel játszott közéleti témájú filmekben. Elég, ha a nemzetközi olajbiznisz működését boncolgató Sziriánára, vagy a vállalati korrupció szövevényes közegét bemutató Michael Claytonra gondolunk. Második rendezői munkája, a Jó estét, jó szerencsét! mutatja be a legtisztább formában azt a hitvallást, ahogyan a közszereplők felelősségteljes szerepvállalásáról gondolkodik.

Míg azonban a wisconsini Joseph McCarthy szenátor által irányított politikai boszorkányüldözés ellen nyilvánosan fellépő Edward E. Murrow történetében olyan médiamunkásokkal találkozunk, akik a legalapvetőbb állampolgári jogok, az emberi méltóság elidegeníthetetlensége mellett törnek lándzsát, A hatalom árnyékában című filmből már hiányoznak azok a  példaértékű hősök, akikkel jó szívvel azonosulnánk. Clooney hozzáállása ezúttal kevésbé naiv, éppen ezért a legújabb munkája a segítő emberi akarat pürrhoszi győzelméről szól.

Clooney nem az elnöki székért folytatott küzdelem legvégső csatáját teszi elbeszélése színterévé, ahol az angolszász váltógazdaság hagyományainak megfelelően demokraták és republikánusok ütköznek meg. Az egy oldalon harcolók belső konfliktusairól, feszültségeiről mesél. Azt a kampányt mutatja be, amelyben a demokrata elnökjelölt személye a tét. Messze vagyunk még attól, hogy a Fehér Házba betegyük a lábunkat, de az odavezető út fontos állomásánál tartunk.

Mike Morris kormányzót (George Clooney) a megnyerő mosolya és a laza eleganciája eleve a rivaldafénybe teremtette. Ugyanakkor nemcsak jól mutat a televíziók képernyőjén, hanem minden szóba kerülő problémára van megoldási javaslata is. Ellenzi a háborút, nem támogatja a gazdagok adókedvezményeit, az olajfüggőséget a megújuló energiaipar fejlesztésére cserélné le. Töretlenül hisz az alkotmány mindenek felettiségében és odaáll a jó ügyek mellé. Ráadásul nem foglalkoztatja a szavazatok maximálása, bízik abban, hogy tiszta játszma keretében bizonyíthatja a rátermettségét. Tiszta szemlélet, tiszta jellem, aki ideális választás lenne arra, hogy a demokratákat képviselje az elnöki párbajban.

A harmincas éveit taposó, agilis kampánymenedzser, Stephen Meyers (Ryan Gosling) éppen azért dolgozik a kormányzó stábjában, mert úgy véli, munkaadója valóban képes változtatni a dolgokon. Ha Morris lesz az elnök, akkor rendbe lehet tenni mindazt, ami intézkedést igényel az országban. Meyersnek azonban meg kell tanulni azt, hogy a makulátlan elvek nagyon könnyen kijátszhatók, ha az ember híján van az óvatosságnak. A film ezért tulajdonképpen nem is a politikus, hanem a fiatal idealista háttérmunkás beavatásáról mesél nekünk.

...

A teljes cikk, a Te is fiam!?... az olvassbele.com oldalán olvasható.

Jason Reitman: Egek ura; 2009

Vannak olyan emberek, akik egész életüket úgy töltik le, hogy nincsen egy meghatározott pont ez életükben. Amerikára ez különösen jellemző, ahol államokat kell átutaznia az embernek, ha munkáját akarja végezni. Az Egek ura című film hőse ilyen ember. Élete nagy részét a levegőben tölti, az év háromszázötvenhat napjából mindössze negyvenhármat tölt a várakozó állomásán, egy Omaha-beli bérelt lakában, amelynek falai csupaszok, lakberendező sosem látta. Élete elfér egy hátizsákban, büszkén mutatja általa tartott tréingek során.

Az Egek ura főhőse ráadásul nem a legirigyeltebb munkát végzi a földön, olyan emberekkel közli, hogy munkájukra nincs szükség a továbbiakban, akiknek a főnökei erre nem képesek, ezért a piszkos munka elvégzésére egy céget, annak alkalmazottjait bízzák meg. A férfi mestere az elbocsátásnak, élete célja a repülőtársaság örökös platinakártyájának megszerzése, azaz 10 millió mérföld elérése.

A férfi nyugodt, kiporciózott, élére vasalt életét azonban két nő vágja gallyra. Az egyik, a férfi fiatal új kolléganője, aki úgy hiszi, tudja a cég költségvetési konszolidálásának biztos receptjét, így tanácsa alapján bevezetik az online úton történő fenékbe billentés eljárási mechanizmusát, megspórolva ezzel a kollégák helyszínekre történő utazásának költségeit és felszámolva a rendszerbe oltott emberség utolsó morzsáit is. A másik nőt a férfi két város közötti szállodai tartózkodása után ismeri meg, az ágyakrobatikát, a hotelszoba romantikát azonban lassan bensőségesebb érzelmek váltják fel. A férfinek változtatnia kell életén, az így nem maradhat. A cég szuperembere lassan gondolkodóba esik, hogy talán nincs az rendjén, ahogyan él.

Jason Reitman filmje friss, üde, lendületes, ámde mégis csak egy régi vágású mozi. Friss, hiszen a modern emberről szól története, régi vágású, mert a high tech helyett a hagyományos filmes értékekre, egy kiváló forgatókönyvre és remek színészi alakításokra bízza sikerét. A filmben nem találtam hibát, Hollywood kezéből ritkán jön ki ennyire tiszta alkotás. Erőssége abban áll, hogy tökéleten elegyíti a jó humort a drámai helyzetekkel. A modern utazó ember élethelyzeteiből jól fogalmazza meg magányának lényegét. Ezt néhány egészen jó képpel sikerül alápárnáznia. A film váltásai is nagyon jól sikerülnek. Jó példa erre a férfi húgának esküvője, amely bensőséges, valódi pillanatokat ragad meg. Nem is tudom, mikor láttam ennyire emberközeli esküvői klippet Hollywoodi filmben. George Clooney nagyon jó színész. Tudtam azt eddig is, hogy sármja mögött tehetség bújuk meg. Nem először mutatta meg a közönségnek kvalitását, most ismét bizonyított. Mellette külön ki kell emelni a két női főszereplő, Vera farmiga és Anna Kendrick, tökéletes játékát. Ők hárman tehetnek arról, hogy az Egek ura színvonalas film lett.

Jason Reitman a bájos Juno után ismételten egy szenzációs filmet rakott le az asztalra. Véleményem szerint, már most látszik, hogy tehetségesebb mint az apja, Ivan Reitman. Nagyon sajnálom, hogy a legjobb film oscarját nem ez a film fogja megkapni. Mert bármennyire lenyűgözött is az Avatar, bármennyire jó is A bombák földjén (bár Kathryn Bigelow filmjét még nem láttam), nálam a kiváló ízléssel elkészített Egek ura a nyerő.