jeges-varga

irodalom, film, színház és magánügyek

Bemutatkozás

Amit látok, amit hallok, amit tapasztalok, erről szólok. Könyveket olvasok, filmeket nézek, színházba járok, véleményemet írom le, mondom el. Nem akarok önjelölt kritikus lenni, vagy annak tűnni. Legyen ez valami ilyesmi: élménynapló.

Hozzászólások
  • jeges-varga: Kedves Balázs! A Fritsch Pincében igazán közvetlen vendéglátásban részesülhet a látogató. Szerintem is. A borai nem kiemelkedőek, de találhatunk kedvünkre valót ott. Mindamellett egyetértünk abban, hogy nem a legnagyobbak érdemlik a legnagyobb figyelmet. Én például több kisebb pincészettel is megismerkedtem az elmúlt években. Ha nem is jutottam el hozzájuk, legalább egy-egy palackkal megkóstoltam munkájuk gyümölcsét. Felsorolni most nem akarom őket, de azt tanácsolom, próbálkozz még a kisebb pincészeteknél. Kincsre találhatsz.
    (2012-11-13 10:34:05)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • Márton Balázs: Pár éve én is jártam a villányi pincesoron és nekem is a Fritsch fivérek pincészete nyerte el a legnagyobb tetszésem, vendégszerető fogadtatás és finom borok (semmi Gere vagy Boch féle puccosság, amivel nincs bajom, csak nem én nem ezt igényelem). A cabernet franc barrique-juk volt a favorit nálam! További sok sikert nekik!!!
    (2012-10-29 22:08:46)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • jeges-varga: Most ismerkedem vele. Azért egyet szögezzünk le alig húsz éves hölgyről beszélünk. Nyilván ehhez mérten van birtokában annak a tapasztalathalmaznak, amiből a líra megszülethet. Egyébként nekem tetszik ez a vers. Érződik rajta, hogy fiatal nő írta, de jó hangulatot fog meg. Persze vannak "nagyobb számok" is a kortárs líra palettáján egészen biztosan.
    Ha jól tudom az első kötet megjelenése a Petri György-díjjal együtt járt neki. Hogy ennek odaítélésében mennyi szerepet játszott az, hogy édesapja Kemény István, jó kérdés. Szerintem figyelemre érdemes ifjú költő ő. Azt viszont nem tudom, hogy túlzott-e a tehetségéhez képest a figyelem vagy nem. De egy elsőkötetes szerintem ma megérdemli, hogy sokat beszéljenek róla. Elvégre így válhat csak ismertté.
    (2012-03-12 22:26:13)
    Kemény Lili
Címkefelhő
Feedek
Megosztás
vers

Oravecz Imre: A teremtés fokozatai

 

Elhallgat a lágyságokban a cuppogás,

megszólal a keménységekben a zengés,

 

véget ér a zártságokban a zsugorodás,

elkezdődik a nyitottságokban a tágulás,

 

elfogy a ritkulásokban a nyugvás,

megnő a sűrűségekben a mozgás,

 

megszakad a szögletekben a hegyesség,

elterjed a hajlatokban a gömbölyűség,

 

elapad a szűkületekben a torlódás,

megerősödik a bővültekben az áramlás,

 

megáll a gyűrődésekben a ráncosodás,

megindul az egyenletességekben a kisimulás,

 

megakad a mélységekben a süllyedés,

kiszabadul a magasságokban az emelkedés,

 

megtorpan a közelségekben a maradás,

nekilendül a távolságokban a haladás,

 

csökken a dermedésekben a hidegség,

megsokszorozódik a hevületekben a melegség,

 

elhal a törekvésekben a zűrzavar,

megszületik az alakulásokban a rend.

Tasnádi István: A fajok eredete (R.: Dömötör Tamás) - ZSKN

Micsoda őrült ötlet filmet forgatni a broiler csirkéknek! A magát producernek valló István mégis hajlandó komoly pénzösszeget áldozni arra, hogy Zoltánnak az emberi evolúcióról szóló forgatókönyvéből film szülessen. A rendező korábbi, a 18 perc húsz másodperces (!), munkája volt ugyanis az egyedüli mozgókép, amely békét teremtett az egy ketrecbe zárt szárnyas közösség tagjai között. (Tarr Bélára egyenesen bevadultak!)

Egy szerzői filmes ne foglalkozzon a befogadói közeg minőségével, az ő feladata az alkotás, a producer törődik a nézőszám maximalizálással. Ugyan nem mondható mindennapinak, ha egy film elsősorban a kétlábú házi kedvenceknek készül, végeredményben azonban mindenki jól jár. Az alkotó megvalósíthatja álmait, ráadásul művét százezrek nézik meg. A tyúkok megnyugodhatnak, így a csirkefarm gondozója, Sándor is örülhet, mert a gazdálkodó által rábízott állatállományt hatékonyabban tudja nevelni. Van ebben némi logika. „Csináljuk hát meg!”

A célközönség érdeklődésének felkeltéséhez először is kell a filmben egy csirke. Lehetőleg valódi. Ha azonban a szárnyas fegyelmezetlen a forgatás során, szarik a rendezői utasításokra, akkor egy csirkeruhát öltött ember is eljátszhatja a szerepet. De ha még egy valamirevaló előadóművészt sem lehet előkeríteni, csak egy kényszeredetten lelkes producer elérhető, végleg elszakad a művészben a cérna. És akkor összedől a világraszóló vállalkozás, rászakad hőseinkre a banki hitel, megindul az individuális lejtmenet.

Szóval ezért látjuk az előadás elején egymás mellett heverni egy pince mélyén vagy egy aluljáróban szétszórt matracokon a börtönviselt, egykori büfésből lett csirkefarmi ultragondozót, a Duna tévé éjszakai műsorsávjában vetített, láthatatlan művek készítőjeként jegyzett filmrendezőt és az önbizalommal kellően felvértezett, de igen gyanús múltú üzletembert.

Ami azonban az egyéni sorsban a végpontnak mutatkozik, az egész emberiség története szempontjából a kiindulás. A Tasnádi István (és a színészek) szövegéből született „pszeudo-darwinista komédia”, A fajok eredete a három hajléktalan férfi reggeli rituáléit állítja mulatságos párhuzamba az egyedfejlődés fontos váltásaival. Ezzel mintegy egyenlőségjelet tesz az emberi faj felemelkedése és szellemi hanyatlása között. A jeleneteket az ismert tévés műsorvezető, Galambos Péter („Galamb”) ironikus kísérőszövege magyarázza.

Íme tehát az ember, aki az utca mocskából emelkedik ki, harákolva öntudatra ébred, használni kezdi, amit maga körül talál, fokozatosan megtanul artikuláltan kommunikálni, majd kialakul benne a kizárólagos birtoklás igénye. Végül annak is szemtanúi lehetünk, hogy három közül az egyik megeszi a maga készítette tükörtojást reggelire, a maradékot a második kitunkolja, az utolsó pedig belenyugvóan konstatálja, hogy ezúttal sem ő az egyenlők között az első. Kaja helyett viszont rábízzák a motyó jó részének cipelését. Nesze nekünk társadalmi szerveződés.

Dömötör Tamás rendezése nem a darwini evolúcióelméletet állítja pellengérre. Görbe tükrében inkább a »teremtett világ kontra fejlődő és változó világ« vitát látjuk megvalósulni. Az univerzális kerettörténetbe ágyazza a sikertelen filmforgatás cselekményét, melynek legviccesebb pillanata az ember és a vadtyúk egymásra találásának bemutatása.

...

A teljes cikk, a Mozit a csirkéknek! az olvassbele.com oldalán olvasható.

Dömötör Tamás: pont com; Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza

P. a laptop fölé görnyedve ül és püföli a billentyűzetet. Unott tekintettel kotorászik a világhálón, olyan oldalakat keres, amelyek a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal ábrázolják. Nincs abban semmi rendkívüli, ha valaki a nemi vágyának felkorbácsolása érdekében pótlékot vesz magához. Egy átlagos huszonegyedik századi fiatalember óhatatlanul szembetalálkozik a pornóval, de P. érdeklődését valahogy nem keltik fel a meztelen női idomok.

P. láthatóan fásult, kedveszegett, épp hogy csak létezik. Nem csoda, mert már nyolc éve nem hagyta el a lakását. Menekül a helyzetekből, ahol nem érzi biztonságban magát. Az emberek közelségében zsibbadnak a végtagjai, izzad és remeg. Még az érintésüket sem bírja elviselni. P. ugyanis kóros mértékben szorong a külvilágban. Ezért nem teszi ki a lábát az utcára, az otthonába sem enged be senkit. Beszűkült, teljesen elfogyott a személyisége. Van neve is a betegségének:agorafóbia, tériszony.

A társadalmi érintkezés illúzióját azonban fenn kell tartania, legalább hogy a hétköznapjait megszervezze. A modern kori technika megadja neki azt a biztonságot és kényelmet, amellyel leélheti mindennapjait személyre szabott bunkerében. Nyolc éve csak a videofonon keresztül kommunikál embertársaival. Így beszélget édesanyjával is, aki rendszeresen (sőt naponta akár többször is) bejelentkezik a képernyőn. Pszichológusával is csak ezen az úton konzultál, élete apró-cseprő ügyeit a virtuális térben intézi.

Akár még irigylésre méltónak is tűnhetne a helyzete. Betegségét megelőzően szerzett jövedelméből ugyanis legfelső kategóriás betegbiztosítást vásárolt magának. Ennek köszönhetően bármihez hozzájuthat, amire csak szüksége van, mert a telefonos háztartási ügyfélszolgálat embere mindenben a rendelkezésére áll. Ha elromlik a porszívója, elviszik megjavítani, a bevásárlást elintézik helyette. P. a tökéletes fogyasztó. Belőle él a pszichiátere, a szolgáltatók is csak örülhetnek az ilyen ügyfélnek, még az anyja is az ő figyelmét akarja.

P. ennek ellenére csöppet sem elégedett az életével, valódi emberi kapcsolatokra vágyik. Csakhogy minden más késztetésnél erősebb benne a félelem. Nem repes az örömtől, amikor pszichológusa egy társkereső oldalra regisztrálja, hogy ezzel próbálja meg kimozdítani a négy fal közül. Az efféle meglepetés ugyan hisztériás dührohamot és fokozott szorongást vált ki belőle, kíváncsisága mégis felülkerekedik. A világhálón egyszer csak találkozik Évával (túl beszédes név), akinek őszinte könnyei megindítják a férfit. Lassan ráébred arra, hogy a lány miatt érdemes kockázatot vállalnia, érte talán még a biztonságos kuckóból is kimerészkedne…

Dömötör Tamás első pécsi rendezésének egy film (Pierre-Paul Renders: A szerelmes Thomas) színpadi változatát választotta, amit egyszer már Veszprémben is megrendezett. Phillippe Blasband sci-fi forgatókönyvét egy jellemzően jelenkori történetté formálta át. A pont com ízig-vérig kortárs darab. A modern ember elmagányosodásának tetten érhető jeleit és az egyedüllét hosszan tartó hatásait veszi górcső alá. A formabontó színházi kísérletekről ismert színházi alkotó (a Czukor Show) ezúttal az élő film módszerét alkalmazza. A színészek többségét csak webkamerán keresztül, a díszlet részét képező kivetítőn láthatjuk a színpadon. Egyedül P., a főszereplő jelenik meg élő valójában a néző szeme előtt.

A pécsi társulat vállalkozása felettébb ambiciózus. A színészi jelenlét hiánya gyengíti az előadás dinamikáját, a technikai eszközök pedig rendkívül korlátozott mozgásteret hagynak a játszóknak. Ezért olyan történetet kell elmesélni a közönségnek, ami odaszögezi a nézőt a székéhez, és úgy, hogy ne engedje lankadni a figyelmét. Nagyon erős színészi munka is kell ahhoz, hogy a képernyőről is hasson az, ami testi jelenléttel könnyebben születne meg.

Az alapötletből alapjában véve működőképes produkciót lehetne létrehozni. Volna mit mondani arról, hogy a technikai fejlődés vívmányai hogyan kényelmesítenek el, és ezzel egyenes arányban miként szolgáltatjuk ki magunkat a természeti törvényeknek. A pécsi előadás tehát kísérletet tesz arra, hogy belénk világítson: vegyük már észre, hogy életmódunkkal mind jobban eltávolodunk egymástól. Mert itt nem csak P.-ről van szó (naná!), aki az orvostudomány által leírt súlyos betegségben szenved. A ma embere ugyanis kommunikációs analfabéta. Az internet térnyerése sem segített a helyzetén. Állandóan a monitor előtt gubbasztunk, lájkoljuk ismerőseink állapotfrissítéseit, de amikor találkozunk velük, gyakran képtelenek vagyunk szót érteni velük. Szerencsére azért a helyzet nem végzetesen súlyos, de a betegség diagnosztizálható. Akárcsak az agorafóbia. De akkor mi vezethet ki a társas kapcsolatok útvesztőjéből?

...

A teljes cikk, a Kommunikációs analfabéták az olvassbele.com oldalán olvasható.

Dömötör Tamás: Czukor Show; 2009

Dömötör Tamás a színpad után a filmvászonra vitte Füst Milán Boldogtalanok című művének felhasználásával készült színdarabját. A Czukor Show szinte követelte filmre vitelét, hiszen Füst Milán drámai története a XXI. század jellemző tévés műfajába, a talk show-k világába kiválóan belesimítható.

A honi televízió csatornák is előszeretettel töltik ki a hétköznapi délutánok műsorrendjét különböző kibeszélő show-kkal, ahol a műsor névadó celebje beszélteti a stúdióba némi alamizsnáért becsalogatott népet. A műsor végén pedig a játékot irányító műsorvezető ötletszerű konklúziót von le az egyedi esetekből, mondván hogy tanulsággal szolgáljanak a társadalom egésze részére. Dömötör Tamás filmje a nézőszám növelésére orientálódott média felelősségét próbálja megfogni az egyéni és társadalmi sorsbefolyásolás terén.

Aki egyáltalán odáig megy, hogy mások nyomorúságán szórakozzon, azt láthatja, hogy mások a magánszféra titokszobájába tartozó történéseket teregetnek a nagyérdemű elé, teszik ezt szerződésben rögzített múló anyagi érdekeik szerint, vagy éppen a mindenkinek kijáró 15 perc hírnévért. A televíziós csatorna pedig hétköznapi emberek mindennapi problémáit meglovagolva próbál meg minél több profitot termelni. Aki egyszer belép ebbe a körbe, nincs az a szituáció, hogy szerződéses kötelezettségétől jogszerűen megszabaduljon. A magánszféra megvallása jól (?) fizetett érdek lett. Az efféle jelenségek súlyos és lesújtó látleletek korunk társadalmáról. Kukkoló nemzedékünk sokkal szívesebben csámcsog mások nyűgén-baján, mintsem hogy önmagával szembe nézzen. Gondolkodó embertársaink a fent leírt jelenséget jól ismerhetik, hiszen naponta találkozhatnak vele. Mondhatni, már csömörünk van ettől. Dömötör Tamás filmje innen nézve nem mond semmi újat. A Czukor Show semmi eredetit nem tesz hozzá a filmtörténet média működési mechanizmusait leleplező darabjaihoz [Pl. Sidney Lumet Hálózat (1975) című filmje]. A média anyagi érdekein nem tud túllépni. A mindannyiunk otthonában jelenlévő televíziós készülékben nem fér meg az emberség. A Czukor Show végkimenetele, az elkerülhetetlen tragédia és annak közvetlen hatásai előre kiszámíthatóak, ennek ellenére mégis csak hat. Persze ez lehet, hogy csak az alapvető hozzáállásomnak a tükre: sokkal inkább a félig megtelt poharat keresem, mint a félig üreset. Tény azonban, hogy talán sokkal jobban meg lehetett volna csinálni egy ilyen filmet, többet ki lehetett volna hozni a történetből. A tragédia óhatatlan bekövetkezte ugyanakkor erősen hat, és tulajdonképpen a film lényege akkor kezdődik, amikor befejeződik a filmidő. Innen nézve a Czukor Show túl rövidnek hat.

Összességében, bár a Czukor Show nem okoz meglepetéseket, a sztori a feszültséget jó ritmusban adagolva halad a kissé kiszámítható végkifejlet felé. A történetben rejlő tragédiát nem rágják túl, csöndesen láttamozásra kerülnek a következmények. Azonban, ha Dömötör Tamás igazán merész lett volna, ezen a ponton kezdte volna el filmjét. Nem így tette, és ezért igazán ne is kárhoztassuk őt. Dömötör egy közismert és megtűrt kortárs jelenségre hívta fel a figyelmét. Igaz, hogy problémafelvetése nem volt túl hangos, de filmje nézhető, helyenként meglepő színészi alakításokkal telített munka. Legfőképpen a Nórát alakító Vasvári Emese játéka emelhető ki, de Árpa Attila is meglepően hitelesnek látszik a producer szerepében. Mellettük nem szabad megfeledkezni Simicz Sándorról sem, aki a show-beli játékmestert alakítja rendkívül meggyőző erővel.A film ugyan nem bír eget rengető jelentőséggel, de azt a mellőzöttséget sem érdemli meg, amellyel a Cinema City és a Budapest Film büntette meg, amikor a producerek egy napra ingyenesen hozzáférhetővé tették az interneten.