A vadnyugati hősök Amerika nyugati partvidékén születtek, de Hollywood aranykorának köszönhetően végig­hordozták zord tekintetüket az egész világon. Jól ismerjük csendes természetüket. Nem buzog bennük a közlésvágy: előbb cselekszenek, csak aztán beszélnek. Szemernyi kétségük sincs, hogy mindig helyesen döntöttek. De vajon magabiz­tossá­guk nem csak ócska álca?

A Testvérlövészek című regény jelenideje 1851. Az ipari forradalom hatására az amerikai gazdaság éppen ereje teljében dübörög. Szinte a semmiből jönnek létre újabb és újabb települések. A hétköznapokat fura találmányok sora forradalmasítja – van például egy szer, ami csodával határos módon csillapítja a fájdalmat. Ekkoriban alakulnak mozgalmak a rabszolgaság ellen, a déli és északi országrészre szakadt amerikai társadalom elindul az alkotmányozás útján. A regényben főszerepet játszó San Francisco is ebben az időben növi ki magát koszos porfészekből virágzó várossá.

Amikor minden változóban van, könnyen elszabadulnak az indulatok. Amerika nyugati partjainál az aranyláz őrjíti meg a kalandra vágyókat. Rohannak Kaliforniába a kincskeresők, hogy meggazdagodjanak. Az sem riasztja el őket, hogy az 1840-es évek végén hamar elvitték az aranyat onnan, ahol könnyen hozzáférhető volt. Az eldugottabb lelőhelyekért az eddigieknél is véresebb küzdelem bontakozik ki. Egy rakás jobb sorsra érdemes álomkergető zúdul a vidékre. Kiégett kurvák, veszett gengszterek, gyűlölt indiánok keresik a boldogulás útját, csekély sikerrel.

A kanadai Patrick deWitt regényének főszereplői, a hírhedt Sisters fivérek bérgyilkosok, akik gondolkodás és kérdezés nélkül teljesítik megbízatásaikat. Charlie és Eli már hosszú évek óta áll a Kapitány nevű bandavezér szolgálatában. Olyan embereket kell móresre tanítaniuk, akik összetűzésbe kerültek munkaadójukkal. Ezúttal a feladat: kutassák fel és öljék meg a Herman Kermit Warm nevű férfit, akit a Kapitány egyik embere már régóta megfigyelés alatt tart.

Cseppet sincsenek rózsás hangulatban, amikor útra kelnek Oregon Cityből. Az előző munka során valaki felgyújtotta megbízható lovaikat, s helyettük gyenge, rusnya állatokat adtak alájuk. Ráadásul a Kapitány ezúttal Charlie-t nevezte ki főnöknek, így Eli pénze a korábbinál kevesebb lesz. És ha még ez kevés: egy mérges pók csípése miatt ki kell húzni Eli begyulladt fogát is.

Kalifornia felé jó néhány fura szerzettel futhat össze az utazó. Kuruzsló vénasszony, vörös bundájú medve, halott indián, morcos örömlány és kapzsi prémvadász állja a fivérek útját. Kíméletlenül leszámolnak azokkal, akik megpróbálnak kibabrálni velük. Ahogy azonban haladnak a céljuk felé, a dolgok mintha kezdenének megváltozni.

Patrick deWitt már a főhősök bemutatásakor felrúgja a klasszikus western íratlan szabályait. Fegyverzajos világukban nem jellemző, hogy kétségek gyötrik őket, állandóan elégedetlenek magukkal, és hogy nap mint nap szembesülniük kell gyengéikkel. Eli Sisters, a könyv melankolikus, merengő narrátora azonban érzékeny lelkületű cowboy. Testsúlya állandó gúny tárgya, tehát karcsú formára vágyik. Képes napokig koplalni, csak hogy elnyerje egy szakadt prosti tetszését. De a veszélyesebbik fivér, Charlie sem született rosszfiú. Sorsát azonban határozottan más irányba terelte egy pisztolylövés. Mármint az, amelyikkel részeges apja életét oltotta ki, mert erőszakoskodott az édesanyjukkal.

Az sem megszokott dolog, hogy egy cowboy fogpaszta termékmintát használjon. De, Istenem – van, akinek fontos a friss lehelet. S ki hallott már olyan akcióhősről, aki ragaszkodik fél szemére vak és amúgy sem délceg lovához. Patrick deWitt varázstalanítja szereplőit, kiemeli középszerűségüket. Ezek itt nem a zabolátlan szabadság jelképei. Eli nem hallgatag és nem titokzatos. Folyamatosan kérdez. Az érdekli, ami minket is foglalkoztat: kik vagyunk valójában, mi a szerepünk a világban? Az elképzeléseinkben élő vadnyugati akcióhős kőkemény, távol áll tőle az efféle filozofálgatás.

A western paneljeit deWitt megbolondítja azzal is, hogy hangsúlyozza a rokoni kapcsolatok fontosságát. Eli és Charlie viszonya konfliktusos, és jól példázza az esztelen ragaszkodást, ami csak a közeli családtagokat jellemzi. Eli alapvetően békés természetű, de a fivére védelmében ezt félreteszi. A Sisters fivérek azért ölnek pénzért, mert ehhez értenek a legjobban. Meg kell élniük valamiből, nem? Eli-t átalakítja ez a hosszú út. Családra, nyugalomra vágyik, ehelyett a prérin lovagol napestig. Mire a két Sisters San Franciscóba ér, már egyáltalán nem biztos abban, hogy teljesíteni akarja a Kapitány megbízását.

A regény stílusát a kritikák egy része Quentin Tarantino véresen vicces erőszakkultuszához, illetve a Coen fivérek groteszk görbe tükréhez hasonlítja. Mások Cormac McCarthy dísztelen költőiségét, Charles Portis kijózanító lényeglátását vagy Mark Twain moralizáló humorát vélik felfedezni a Testvérlövészekben.

...

A teljes cikk, a Kényszerű gyilkosok az olvassbele.com oldalán olvasható.