Egy fiatalember feszeng az étteremben, épp azt ecseteli a telefonvonal túlsó végén álló ismeretlennek, hogy nem jó inget vett fel, és valahogy sehogy sem jó az egész. Zolit (Elek Ferenc) az első randin éri el ez az intermezzo. Évek óta nem volt alkalma, hogy a másik nem iránti hadviselést gyakorolja, nem is túl kényelmes neki a helyzet. Eszter (Tompos Kátya) közli a sráccal, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni, már pedig láthatóan nem tudnak feloldódni lányos zavarukból. A lány biztosítja a fiút arról, hogy semmi nem fog történni köztük. Mi sem hiszünk az ellenkezőjében, hiszen egy erős testalkatú, nem túl jól öltözött, láthatóan kissé magának való férfi és egy külsőségekben – ahogy mondani szokták –kategóriákkal jobb lány találkozásáról van szó. Persze a lány sem egyszerű eset. Épp akkor szólította meg a fiút, amikor a barátja megcsalta és lapátra tette. Kezdésnek nem éppen ideális helyzet, valljuk meg.

A fiú, ha már eljött, nem adja olyan könnyen magát, beszélgetne vele egy darabig. Eszter megengedi a fiúnak, hogy hazakísérje, majd kedves unszolásra felengedi magához a fiút. Ekkor lép a képbe, a lány bátyja Gábor (Rába Roland), az ismert meleg szuperséf. Belépője megtöri Eszter és Zoli között kibontakozó bizalmas kommunikációs teret, hiszen a fiú bevallja a lánynak, hogy gyerekei vannak, a felesége már nem él, több éve, hogy a falnak passzírozta egy autó, amikor leugrott a sarki fűszereshez.

Gábor jelenléte átalakítja a szerepeket. Flegmán (olykor gorombán) – mint rossz nagytestvér – kikérdezi az udvarlót, lealázza a tesót, mert nem volt képes a squash kupadöntőt felvenni, majd miután megtudja, hogy profi kártyás Zoli, kikövetel magának egy-két kör blattot. Aztán érdekel fordulatot vesz ez este. Zoli gyanítja, hogy felesége egyszer megcsalta, mert talált egy névjegykártyát a holmija között, Gáboré volt az. Zoli már egy ideje figyelemmel kíséri Gábort, ezúttal rá is mer kérdezni a dologra. Izgalmas kérdés, hogy Zoli vajon tényleg a „szerencse áldozat”, és véletlenül futott össze pont Gábor húgával, vagy Eszter Zoli drámájának áldozata. Mindenestre a kezdeti kedvtelensége után a lány furcsamód folytatást akar a cseppet sem problémamentes fiútól.

Dyga Zsombor (Tesó, Kész Cirkusz) röpke kamaradarabja figyelemreméltó darab, kapott is rendesen az elismerésből az idei Filmszemlén [legjobb rendezés (Dyga Zsombor), legjobb vágás (Czakó Judit), legjobb férfi szereplő (Elek Ferenc). A rendező gyakorlatilag egyetlen térben játszatja el három szereplővel egy éjszaka történéseit, amely során a kezdeti gátlásosan induló első randis találkozóból komoly vallomásokkal teli és drámai titoklelepleződés bontakozik ki.

Szépen nyomon követhető a történet íve, ahogy a felszín éppenhogy érintésétől egészen a lélek mélyére hatolunk. Mondjuk azért van mit fejlődni még Dyga Zsombornak ezen a téren, mert lehetett volna sokkal merészebb is a film. Nagyon jó az alapötlet, nekem különösen bejönnek az efféle kamaradarabok, viszont ahhoz sokkal nagyobb erő kell, hogy igazán tudjon hatni. A színészek teljesítménye elismerésre méltó, nem ezzel van a baj. Talán inkább a drámai feszültség adagolásán kellett volna még hangolni egyet. Ennek ellenére a Köntörfalak (a film címe gyönyörű telitalálat) örömteli esemény a magyar filmes életben. Jó korszakát éli a magyar film, főleg, ha a közelmúltat nézzük, felfelé ível a hazai mozi csillagzata (remélhetőleg a finanszírozási gondok miatt ez nem csak múlt idő), de azért nem vagyunk elárasztva jó filmekkel. Éppen ezért fontos a Köntörfalak is. A rendezőnek van még hova fejlődnie, de ez a munka – véleményem szerint – egy jó és vállalható irány.