A 80 éves hollywoodi sztár, Clint Eastwood legújabb rendezése, a Hereafter (Azután/Odaát) a halál közeli élmény nyomába ered. Bár filmje elsősorban a thriller műfaji elemeivel próbálja megfogni a misztikumot, Eastwood emberi arca ezúttal is tetten érhető új alkotásában. Hol egy kicsit érzelgősen, hol mértéktartóan.

Eastwood nevét, pályája korai szakaszán, egyértelműen a mogorva igazságosztó, a kegyetlen pandúr Piszkos Harry alakja, valamint a spagetti westernek névtelen hősei tették ismertté. A színész igen korán (1971) beleült a rendezői székbe. A legizgalmasabb alkotói korszaka azonban csak az 1992-ben bemutatott Nincs bocsánat című filmmel vette kezdetét, amely a haldokló western műfajnak állított emléket. Az Akadémia Oscar-díjjal jutalmazta Clint rendezői munkáját. A szakmai elismerést követően a mára aggkorú sztár számos karakteres filmmel gazdagította a Hollywoodi filmek palettáját (A szív hídjai, Titokzatos folyó, Millió dolláros bébi, Levelek Ivo Dzsimából). Clint Eastwood 2008-ban a Gran Torino című filmjében eljátszotta hattyúdalát. Kijelentette szándékát, hogy ezután színészként nem kíván a továbbiakban a stáblistán szerepelni. Meglátjuk. A rendező azonban a mai napig aktív, igen termékeny alkotó. A Hereafter a 31. játékfilmes rendezői munkája.

George Lonegan (Matt Damon) képes kommunikálni a halottakkal. Ám az égiektől kapott áldást ő inkább átokként éli meg. Úgy érzi, hogy a túlvilággal való kapcsolata miatt képtelen e világon a normális, emberi életre. Semmi másra nem vágyik, csak a hétköznapok nyugalmára. Azt szeretné, hogy elárvult, kétségbeesett embertársai ne zaklassák őt folyamatosan elhunyt szeretteikkel. Testvére ezzel szemben állandóan arra biztatja, hogy képességei kiaknázása az egyetlen lehetséges útja, sőt, olyan felelőséggel járó feladata, amit el kell látnia.

Marie Lelay (Cécile De France) a közismert francia tévés szereplő indonéziai tartózkodása során majdhogynem a cunami áldozata lesz. A halál torkában megtapasztalja az e világból nem látható dimenziókat. Életben marad, ám eddigi életvitele felborul. Kényszerszabadságra küldik, hogy írja meg Mitterrand elnökről szóló könyvét. A fiatal nőt azonban egész más téma érdekli. Bár környezete elfordul tőle, könyvben írja meg élményeit.

Marcus (Frankie McLaren) édesanyja menthetetlen alkohol- és drogfüggő. Ikertestvérével, a pár perccel idősebb Jasonnal közösen igyekeznek egybe tartani csonka családjukat. Ha kell, bujtatják anyjukat a családvédelem hivatalos emberei elől. Jason azonban szörnyű baleset áldozata lesz, Marcus egyedül marad. Anyja elvonóra vonul el, ő pedig egy családhoz kerül ideiglenes elhelyezésre. Nem tud azonban megbirkózni testvére elvesztésével, keresi vele a kapcsolatfelvételt.

A Hereafter története három szálon (USA, Anglia, Franciaország) fut, a végén Londonban találkoznak a szereplők. George-nak rá kell döbbennie, hogy képességével segíteni tud másokon. Feladata ebben áll. Boldogsága akkor lehet teljes, ha képes harmonizálni életét. A menekülés nem járható út. Marie keres valakit, aki végre meghallgatja őt. Akinek el tudja mondani, hogy mit tapasztalt. A ki nem neveti ki, nem néz rá úgy, mint egy sült bolondra. Marcusnak el kell engednie Jasont, egymagának kell boldogulnia az életben. Egyedül sem marad magányos.

A túlvilággal, a halál utáni élettel mindenki foglalkozik. Előbb-utóbb feltesszük magunkban a kérdést: Ha befejezzük földi pályafutásunkat, mi vár ránk? Miért születünk meg? Miért élünk itt? Mi a szerepünk a földön? Egyre többeket foglalkoztatnak az ehhez hasonló kérdések. A film is próbál válaszokat adni. Vegyük például a Szellemekkel suttogó című sorozatot, amely arra tesz kísérletet, hogy megismertesse a szellemvilág létezését. Többségünk előtt ugyan láthatatlan, de attól még itt van körülöttünk. A sorozat főhősnője vállalt feladatként segít az elhunytak szellemeinek továbblépni a fénybe. Senki sem jó, ha az elhunytak szellemei önmagukban gyötrődve itt ragadnak köztönk. Sem élőnek, sem holtnak nem válik előnyére.

George nem tudja még, hogy valójában mire képes, hiszen kézzel-lábbal harcol önmaga ellen. Beszél a szellemekkel, és képes tovább adni az üzeneteiket. Segíteni tud másokon, feladata ennyiben áll. Ezért kell találkoznia Marcussal és Marie-vel. Ők pedig nekik olyat adhatnak, amire éppen neki van szüksége. A találkozások a kölcsönös ajándékozás reményében születnek meg. Eastwood filmje észrevétlenül beszél arról, hogy minden történésnek oka van. Semmi sem történik véletlenül.

A Hereafter helyenként kissé szentimentálisra sikeredett. Kevesebb érzelmi túltöltekezéssel nagyobb eredményt lehetett volna elérni. Eastwood filmjeiben azonban mégis van valami emberi, amely hibái ellenére rendre meg tud érinteni. A történetbe oltott misztikum ellenére nem silányítja le egy üres thriller vagy sci-fi film szintjére mondanivalóját.

A legfőbb szerepeket játszó színészek jó munkát végeznek. Matt Damon iismét bizonyítja, hogy több, mint az ügyeletes hollywoodi szépfiú. Apró szerepében Bryce Dallas Howard is figyelemre méltó, és nem szabad megfeledkeznünk a belga származású Cécile De France-ról sem. Clint legújabb munkája nem a filmográfia legjobbja, de fontos dologról beszél. Az odaát létezése nemcsak hit, hanem tapasztalat kérdése is.