Az időjárás egyre kevésbé kecsegtet minket azzal, hogy idén a vénasszonyok nyara áldásos hatásait élvezzük majd. A nyári hónapok is csapadékban gazdagok voltak, kevés volt az igazi napsütéses, meleg nyári nap. Mindez még inkább fokozta azt az érzetet bennünk, hogy hamar elröppent a nyár. Ezt követően abban bíztunk, hogy majd a szeptemberi, illetve októberi időszak napsütéses őszi napokkal ajándékoz meg minket. Eddig ennek semmi jele nincs. A szeptemberi hónap idáig a kiadós esőzésről szól, vagy ha éppen nem esik, akkor esőre áll az idő, a nap alig tisztel meg minket jelenlétével.

Szeptember 11-én is hasonló körülmények fogadtak minket. Reggel esett az eső, a nap hátralevő részében borongós, időnként melegebb, időnként pedig a szél okán hűvösebb időjárás határozta meg közérzetünket. Ilyen időben teljesen helyénvaló, ha az ember Villány felé veszi az útját. Ezúttal a Baross utca végén található Fritsch Pince volt utunk végcélja.

A pincetulajdonos egykor buszvezetőből avanzsált bortermelővé, aki a mai napig tartja magát eredeti elképzeléseihez. Fritsch Sándor ugyanis elsősorban folyó boraival várja a borszeretőket. Természetesen palackozott bort is vásárolhatunk a Pincében, de láthatóan nem tagozódott be abba a vendéglátásba, amely a „nagyokat” jellemzi. Gondolok itt a szomelié alkalmazására vagy a különféle wellness szolgáltatások és a borturizmus összekapcsolására. Fritsch megmaradt a maga érintetlen voltában, egy kicsit fapados, folyóboros, de a közvetlenségét és szerethetőségét pontosan ez adja.

A Fritsch Pince tulajdonosa szerint, Villányban ők kínálják a legtöbb fajta bort. Véleménye szerint, minél szélesebb kínálat kell, hogy a lehető legtöbb vendég ízlését ki tudják elégíteni. Valóban sokféle bort megkóstoltunk a pincelátogatás során. A társaság nagy része, akik már nem először jártak itt, a Zweigelt mellett tették le voksukat, nekem sokkal inkább a cabernet franc és a rosé nyerte el a tetszésemet. Kóstoltunk ezen kívül még hárslevelűt, chardonnayt, cabernet sauvignont, syraht, merlot, sillert, volt amelyikből több évjáratot is.

Az utóbbi években több pincészetnél (Polgár, Gere, Vylyan, Kvassay, Szende, Günzer, Maul) is megfordultam, és ezen kívül számos pincészet borait is megkóstoltam, úgyhogy van már némi összehasonlítási alapom. Ezek alapján, azt kell mondanom, hogy a Fritsch Pincészet borai jó középkategóriát képviselnek. Szó sincs arról, hogy panasszal lennék valamelyik borral kapcsolatban is, de a nagy elismerést magába rejtő csettintést egyikük sem váltotta ki belőlem, talán a már említett cabernet franc és a rosé állt ehhez a legközelebb. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen Fritsch Sanyi célja nem az, hogy a nagyokkal felvegye a versenyt. Persze azt se felejtsük el, hogy a „név” és a minőség nem feltétlenül jár kéz a kézben. A Kvassay Pincészet családias méretük ellenére igen kedvemre való borokkal kínáltak minket tavasszal. Messzemenőkig becsülendő viszont az, amit Fritsch Sanyi – elmondása alapján – a nulláról indulva idáig elért. Ugyanakkor a véleményem szerint, talán ha kevesebb fajtára összepontosítana jobban, akkor még tudna javítani borain.

A vendéglátás területén azonban csillagos ötöst érdemel vendéglátónk. Látogatásunk előtt, házigazdánk disznót vágott, mondván jó lesz az a családnak is. Így a borkóstolás mellé mindenféle disznóságból készült terülj-terülj asztalkámmal lepett meg minket. Nem vagyok hozzászokva az efféle zsíros ételekhez, de egy évben egyszer (legalábbis kevésszer) jól tud esni. A pincelátogatás közben pedig zsírban és fokhagymában sült kenyeret kaptunk borkorcsolya gyanánt. Általában sajttálat kínálnak a pincék a bor mellé, ezért különös meglepetés volt ez az étek. Hazafelé még egy apró ajándékot is kaptunk útravalónak. Nagyon jól éreztük magunkat a nap folyamán.

Még délelőtt indultunk útnak Villányba, hogy délre már a Pincében legyünk, este pedig a szokásos háromnegyed nyolcas vonattal zötyögtünk haza. Soha ilyen korán nem utaztam még le Villányba, soha ennyit nem voltam még egyhuzamban egy pincelátogatáson. Mindenesetre ennek köszönhetően nem viselt meg túlzottan a bor, nem részegedtem le, inkább elpilledtem. Egyáltalán nem bántam, mert így volt  tökéletesen kellemes ez a nap.