jeges-varga

irodalom, film, színház és magánügyek

Bemutatkozás

Amit látok, amit hallok, amit tapasztalok, erről szólok. Könyveket olvasok, filmeket nézek, színházba járok, véleményemet írom le, mondom el. Nem akarok önjelölt kritikus lenni, vagy annak tűnni. Legyen ez valami ilyesmi: élménynapló.

Hozzászólások
  • jeges-varga: Kedves Balázs! A Fritsch Pincében igazán közvetlen vendéglátásban részesülhet a látogató. Szerintem is. A borai nem kiemelkedőek, de találhatunk kedvünkre valót ott. Mindamellett egyetértünk abban, hogy nem a legnagyobbak érdemlik a legnagyobb figyelmet. Én például több kisebb pincészettel is megismerkedtem az elmúlt években. Ha nem is jutottam el hozzájuk, legalább egy-egy palackkal megkóstoltam munkájuk gyümölcsét. Felsorolni most nem akarom őket, de azt tanácsolom, próbálkozz még a kisebb pincészeteknél. Kincsre találhatsz.
    (2012-11-13 10:34:05)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • Márton Balázs: Pár éve én is jártam a villányi pincesoron és nekem is a Fritsch fivérek pincészete nyerte el a legnagyobb tetszésem, vendégszerető fogadtatás és finom borok (semmi Gere vagy Boch féle puccosság, amivel nincs bajom, csak nem én nem ezt igényelem). A cabernet franc barrique-juk volt a favorit nálam! További sok sikert nekik!!!
    (2012-10-29 22:08:46)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • jeges-varga: Most ismerkedem vele. Azért egyet szögezzünk le alig húsz éves hölgyről beszélünk. Nyilván ehhez mérten van birtokában annak a tapasztalathalmaznak, amiből a líra megszülethet. Egyébként nekem tetszik ez a vers. Érződik rajta, hogy fiatal nő írta, de jó hangulatot fog meg. Persze vannak "nagyobb számok" is a kortárs líra palettáján egészen biztosan.
    Ha jól tudom az első kötet megjelenése a Petri György-díjjal együtt járt neki. Hogy ennek odaítélésében mennyi szerepet játszott az, hogy édesapja Kemény István, jó kérdés. Szerintem figyelemre érdemes ifjú költő ő. Azt viszont nem tudom, hogy túlzott-e a tehetségéhez képest a figyelem vagy nem. De egy elsőkötetes szerintem ma megérdemli, hogy sokat beszéljenek róla. Elvégre így válhat csak ismertté.
    (2012-03-12 22:26:13)
    Kemény Lili
Címkefelhő
Feedek
Megosztás
vers

Oravecz Imre: A teremtés fokozatai

 

Elhallgat a lágyságokban a cuppogás,

megszólal a keménységekben a zengés,

 

véget ér a zártságokban a zsugorodás,

elkezdődik a nyitottságokban a tágulás,

 

elfogy a ritkulásokban a nyugvás,

megnő a sűrűségekben a mozgás,

 

megszakad a szögletekben a hegyesség,

elterjed a hajlatokban a gömbölyűség,

 

elapad a szűkületekben a torlódás,

megerősödik a bővültekben az áramlás,

 

megáll a gyűrődésekben a ráncosodás,

megindul az egyenletességekben a kisimulás,

 

megakad a mélységekben a süllyedés,

kiszabadul a magasságokban az emelkedés,

 

megtorpan a közelségekben a maradás,

nekilendül a távolságokban a haladás,

 

csökken a dermedésekben a hidegség,

megsokszorozódik a hevületekben a melegség,

 

elhal a törekvésekben a zűrzavar,

megszületik az alakulásokban a rend.

George Clooney: A hatalom árnyékában (The Ides of March - 2011)

Az Amerikai Egyesült Államok első embere elsőszámú hazafi és egyben világkormányzó. Ő felelős azért, hogy a sokmilliós amerikai nemzet érdekei megvalósuljanak, másrészt kulcspozíciót tölt be a világ hatalmi egyensúlyának megteremtésében. A politikát illetően azonban nincsenek különösebb illúzióink, a népképviselet, a közszolgálat már a társadalmi szervezkedés ősi formáinál értelmüket vesztették, amikor is a Hatalom önmaga ígéretével elcsábította a gyarló emberi jellemet.

George Clooney negyedik rendezése, A hatalom árnyékában (The Ides of March) olyan állításokat tesz a politika világáról, amelyek nem szolgálnak számunkra újdonsággal. Tudjuk azt, hogy a politika nem tűri meg a tiszta erkölcsöket és a naiv, jobbító szándékokat. Ha egyszer a hatalom közelébe kerülsz, meg kell válaszolnod a kérdést: elfogadod-e a tisztes vereséget vagy mindent megteszel a győzelem érdekében. Mert ahogy az egyik szereplő mondja, ezen a játszótéren hiba nem létezik, csak egy döntés van.

Clooney azonban nem csak üres gondolatokat fogalmaz meg agyonbeszélt morális kérdésekről, hanem épkézláb, őszinte válaszokat ad az őt foglalkoztató társadalmi jelenségekről. A népszerű kórházsorozatból hírnevet szerzett sármos színésztől eddig sem állt távol a közügyekben való megszólalás, pályája során előszeretettel játszott közéleti témájú filmekben. Elég, ha a nemzetközi olajbiznisz működését boncolgató Sziriánára, vagy a vállalati korrupció szövevényes közegét bemutató Michael Claytonra gondolunk. Második rendezői munkája, a Jó estét, jó szerencsét! mutatja be a legtisztább formában azt a hitvallást, ahogyan a közszereplők felelősségteljes szerepvállalásáról gondolkodik.

Míg azonban a wisconsini Joseph McCarthy szenátor által irányított politikai boszorkányüldözés ellen nyilvánosan fellépő Edward E. Murrow történetében olyan médiamunkásokkal találkozunk, akik a legalapvetőbb állampolgári jogok, az emberi méltóság elidegeníthetetlensége mellett törnek lándzsát, A hatalom árnyékában című filmből már hiányoznak azok a  példaértékű hősök, akikkel jó szívvel azonosulnánk. Clooney hozzáállása ezúttal kevésbé naiv, éppen ezért a legújabb munkája a segítő emberi akarat pürrhoszi győzelméről szól.

Clooney nem az elnöki székért folytatott küzdelem legvégső csatáját teszi elbeszélése színterévé, ahol az angolszász váltógazdaság hagyományainak megfelelően demokraták és republikánusok ütköznek meg. Az egy oldalon harcolók belső konfliktusairól, feszültségeiről mesél. Azt a kampányt mutatja be, amelyben a demokrata elnökjelölt személye a tét. Messze vagyunk még attól, hogy a Fehér Házba betegyük a lábunkat, de az odavezető út fontos állomásánál tartunk.

Mike Morris kormányzót (George Clooney) a megnyerő mosolya és a laza eleganciája eleve a rivaldafénybe teremtette. Ugyanakkor nemcsak jól mutat a televíziók képernyőjén, hanem minden szóba kerülő problémára van megoldási javaslata is. Ellenzi a háborút, nem támogatja a gazdagok adókedvezményeit, az olajfüggőséget a megújuló energiaipar fejlesztésére cserélné le. Töretlenül hisz az alkotmány mindenek felettiségében és odaáll a jó ügyek mellé. Ráadásul nem foglalkoztatja a szavazatok maximálása, bízik abban, hogy tiszta játszma keretében bizonyíthatja a rátermettségét. Tiszta szemlélet, tiszta jellem, aki ideális választás lenne arra, hogy a demokratákat képviselje az elnöki párbajban.

A harmincas éveit taposó, agilis kampánymenedzser, Stephen Meyers (Ryan Gosling) éppen azért dolgozik a kormányzó stábjában, mert úgy véli, munkaadója valóban képes változtatni a dolgokon. Ha Morris lesz az elnök, akkor rendbe lehet tenni mindazt, ami intézkedést igényel az országban. Meyersnek azonban meg kell tanulni azt, hogy a makulátlan elvek nagyon könnyen kijátszhatók, ha az ember híján van az óvatosságnak. A film ezért tulajdonképpen nem is a politikus, hanem a fiatal idealista háttérmunkás beavatásáról mesél nekünk.

...

A teljes cikk, a Te is fiam!?... az olvassbele.com oldalán olvasható.

Nicolas Winding Refn: Drive (2011)

Hatásos jelenettel indul a Drive. Két tolvaj ugrik be az utcán várakozó autó hátsó üléseire, a sofőr rezzenéstelen arccal sebességbe kapcsol, és elhajt a helyszínről. Rendkívüli sebességre ösztökéli a járgányt, de nem száguld őrült módjára, okosan megbújik a sötét utcák rejtekében és a hidak árnyékában, hidegvérrel kerüli ki a kocsiját kutató rendőrségi reflektorok figyelmét.

A Drive főszereplője ügyes kezű sofőr. Fogpiszkáló lóg szája szegletében, kézfején bőrkesztyű feszül, hátán ezüstszínű dzsekit visel, skorpiómintával. Nem ismerjük a nevét, a múltjáról is alig tudunk meg valamit. Éjszakánként arra használja tehetségét, hogy banditáknak segít kereket oldani a tett helyszínéről. Napközben öreg barátja szerelőműhelyében bütyköli az autókat, mellékállásban pedig hajmeresztő kaszkadőrmutatványokat hajt végre B-kategóriás hollywoodi filmekben.

És egyszer csak megismerkedik a szomszéd lánnyal, aki első látásra felkelti az érdeklődését. Megszereli lefulladt kocsiját, segít cipelni a bevásárlószatyrait, végül egyre gyakrabban jár vendégségbe hozzá. Rövid párbeszédekből, a tekintetek csöndes találkozásából, leheletnyi érintésekből egy szerelemféle bontakozik ki.

A nőnek azonban férje van, aki éppen a sittről szabadul. A börtönévek alatt nyújtott védelemért jókora összeget követelnek tőle rossz hírű gengszterek, és ha nem fizet, neki és családjának esik bántódása. A sofőr a szerelméért bármire hajlandó, még a lány férjének is segít. Bevállal hát még egy rablás utáni szöktetést. Nem érdekli a pénz, csak a nőt és a gyerekét akarja biztonságban tudni. Az akció azonban balul üt ki, ezután pedig elszabadulnak az események…

A dán származású Nicolas Winding Refn már a kezdéssel szinte robbanásig lefojtja az indulatokat, és egekbe emeli a feszültséget. A James Sallis 2005-ben publikált „hard boiled” krimijéből adaptált film ugyanakkor minimálisra redukálja akciójeleneteket. A rendező a tiszta csendekre építi filmjét és lelassítja a mozgóképet, amellyel meditatív hatást ér el. Szokatlan vágási technikával és képkompozícióval, rafinált fény- és hangjátékkal, a színek hangsúlyos alkalmazásával balladai légkört teremt. Ezúttal a rendező – szemben az emlékezetes Pusher-trilógiával – nem használ kézi kamerát sem, ezzel elrugaszkodik a valóság hű ábrázolástól, filmje költői szépségű jelentekben bővelkedik.

Refn számos stílust és műfajt gyúr egybe. Helyet kap a melodráma, az akció és a romantika is. Felmagasztalja és közben gyengéden ki is figurázza a nyolcvanas évek kép világát. A retró hatást a korszellemnek megfelelő pop zenei betétek is erősítik. Tökéletesen alkalmazza a zsánerfilmek jellemző technikáit, ugyanakkor a hollywoodi szokásoktól teljesen eltérő filmkészítési gyakorlattal a klasszikus amerikai sémákat rendre kijátssza. Ezért egyszerre képes megfelelni a szórakozást igénylő tömegízlésnek és az önmagára reflektáló szerzői filmek kedvelőinek. Ennek köszönhetően minden esélye meg van arra, hogy hamisítatlan kult film váljon belőle.

...

A teljes írás, a Korunk hőse, az olvassbele.com oldalán olvasható.

Derek Cianfrance: Blue Valentine (2010)

Szomorú szerelmi dráma a Blue Valentine. Kíméletlen őszinteséggel mutatja meg az emberi kapcsolatok mélypontjait; amikor két ember már nem képes együtt, egymás mellett fejlődni, közös erővel sem bírnak változást hozni saját életükbe.

A szenvedély a pillanat hevében éled és hamvad el, a szeretetnek azonban végérvényesen maradnia kell(ene). Derek Cianfrance filmjének hősei egy utolsó, kétségbeesett kísérletet tesznek kapcsolatuk megmentésére.

Cindy (Michelle Williams) és Dean (Ryan Gosling) egy hat év körüli kislányt nevel közösen. A fiatal házaspár egykor megfogadta, hogy jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, mégis kézzel fogható a kettejük közti feszültség.

A jelen történéseibe ágyazott flashback jelenetekből ismerjük meg kapcsolatuk kibontakozását. Összeismerkedésük idején Dean költöztetőként jut el egy öregek otthonába, ahol Cindy nagymamája élete tölti utolsó éveit. Nem éppen szokványos szerelmi bölcsőhely, férfi és nő találkozása azonban nem ismer törvényszerűségeket.

Azt várná az ember, hogy miután a fiatalok első látásra egymásba habarodnak, jön a házasság és a gyermekvállalás. Hiszen történhetett volna akár így is. De Cindy és Dean élete a biztató kezdet után nem éppen alakul ideálisan. Lesz ugyan házasság, egy kislány is születik, azonban cseppet sem felhőtlen az öröm.

A történet idején Cindy nővérként dolgozik egy kórházban. Sikereket ér el, sőt egy jobb munka lehetősége is felcsillan. És ő karriert akar. Dean eközben megmarad kétkezi munkásnak, mindenféle ambíció nélkül. Jó férj, jó apa, imádja a feleségét és a kislányt – de mintha semmi többre nem vágyna.

A házas évek alatt Cindy fokozatoson elhidegül férjétől, nem bírja elviselni a férfi élhetetlenségét, zavarja infantilis viselkedése. Egy idő után már az érintését, a puszta jelenlétét is alig tűri. Dean pedig hiába bánik vele tisztelettel és szeretettel, válaszként csak hideg tekintetet, merev mozdulatokat kap. Érzi ő is, hogy nem stimmel valami. Egyre többet nyúl az ital után, és szép lassan összeomlik minden körülötte.

Derek Cianfrance filmje már az elején szembesít a komor valósággal: tönkrement, menthetetlen emberi kapcsolatot lát a néző. Az első képkockáktól kezdve nyomasztó a szereplők körül a légkör. Ezzel éles ellentétben áll a múltban született románc krónikája, amit roppant izgalmasan mutat meg nekünk a rendező. Hasonló szituációkat (szeretkezés, veszekedés, tánc a közös dalra) állít párba a jelenben és a boldog múltban. Ezzel annyira pofon csapja a nézőt, hogy annál semmi sem lehet kijózanítóbb. A múlt hiába ígér szebb reményeket, a szereplők nem képesek őket beváltani. Hálából ugyanis sosem születhet hosszú távú érzelmi viszony.

...

A teljes írás, a Visszafordíthatatlan, az olvassbele.com oldalán olvasható.

Derek Cianfrance: Blue Valentine (2010)

A Blue Valentine a szerelem válságáról beszél el egy szomorú történetet. Ha két ember nem képes együtt fejlődni, nem bír közös erővel változást hozni saját életükben, csak a szakadás marad. A szenvedély langyulhat, de a szeretetnek maradni kell. Ehhez azonban folyamatos áramlás kell két férfi és nő között. Derek Cianfrance filmjének hősei egy utolsó kétségbeesett kísérletet tesznek kapcsolatuk megmentésére.

Cindy (Michelle Williams) és Dean (Ryan Gosling) évek óta együtt élnek. Isten előtt örök hűséget fogadtak egymásnak. Megfogadták, jóban és rosszban kitartanak egymás mellett. Van egy kislányuk is, családot alkotnak. Ma már azonban nem felhőtlen kapcsolatuk. A lányt észrevehetően zavarja valami a fiúban. Nem szívleli érintését, a jelenlétét is alig bírja elviselni. Dean hiába bánik tisztelettel vele, hideg tekintetek, merev mozdulatok a jutalma. Valaminek itt el kellett romlania.

Összeismerkedésük idején Dean költöztetéseken vállalt munkát, két kezével kereste a betevő falatra valót. A fiatalok egy öregek otthonában látták meg egymást, ahol Cindy nagymamája töltötte élete utolsó éveit. Egymásba szerettek, összeházasodtak és gyermekük született. Történetük azért a kezdettekkor sem alakult ilyen egyszerűen. Cindynek ugyanis volt még egy lezáratlan kapcsolata, amikor Deannel találkozott. Gyermekük az ex-baráttól származik vér szerint. Cindy azonban képtelen volt terhességét megszakítani, Dean pedig vállalta az apaságot…

Az évek alatt azonban a fiú és lány élete elhaladt egymás mellett. Cindy sikereket ért el munkájában. Kórházban dolgozott nővérként, sőt egy jobb munka lehetőségét is kilátásba helyezték munkaadói. Dean eközben megmaradt kétkezi munkásnak, akiben nincs semmiféle ambíció. A feleségét, a lányát imádja, többet nem akar az élettől. Valami mégsem stimmel nála. Egyre többet nyúl az alkoholhoz. Kezét ugyan nem emeli családjára, mégis megromlik körülötte a levegő.

A néző akkor találkozik a történet két szereplőjével, amikor már a bomlás útjára léptek. Az első képkockáktól kezdve nyomasztó a szereplők körül a légkör, flashback-jelenetekben elbeszélt múltbéli románc éles kontrasztot mutat a jelennel. A múlt szebb jelen reményét ígérte, ám a szereplők képtelenek együtt élni.

A Blue Valentine arről szól, hogy ha valami tarthatatlan, bármennyire is fájdalmas az elválás, szét kell mennie a feleknek. A történet szereplői csak így képesek megújulni, boldogok lenni. Az együtt maradás egy helyben topogással, sőt, lassú megsemmisüléssel jár. Cindy már felismerte azt, hogy házasságának befellegzett, Dean nehezebb eset. A férfinek több idő kell, hogy ráébredjen, ez az egyetlen lehetséges megoldás.

Michelle Williams és Ryan Gosling párosa tökéletesen működik. A színésznő már messze maga mögött hagyta a Dawson és haverok cserfes, lelkizős kamaszlányát. Ridegsége mélységesen borzongató, miközben megható az igyekezete, hogy rendbe tegye félresiklott életét. Gosling figurája szánni való elesettségében. Végig drukkol neki az ember, hogy ne veszítsen el mindent, de elkerülhetetlen a tragédiája.

Derek Cianfrance alkotása a szerelem balladája. Ügyesen ugrál múlt és jelen, a boldog kezdet és a bús vég között. Nem nevezi meg egy az egyben a romlás okát. Térbeli váltások, időbeli kihagyások, az érzelmek elhallgatásán keresztül megmutatja a szerelem elejét és végét. A történet szereplői ugyanúgy nem tudják mi vetett véget kapcsolatuknak, ahogy a néző sem érti, hol csúszott ki a házasok alól a talaj. Annyi bizonyos: nincs tovább.