Az amerikai filmipar rejtett kincsei évről-évre az Álomgyár perifériájáról kerülnek elő. Most sincs ez másképp. Debra Granik filmje, a Winter’s Bone egy fiatal lány történetét meséli el, akinek embernek kell lennie az embertelenben.

Szürke, lepusztult, sivár vidéken vagyunk, mintha Cormac McCarthy Útján járnánk. A tizenhét éves Ree Dolly neme és fiatal kora ellenére egy egész család eltartására kényszerül. Ree-nek nem csak egy depressziós anyáról és két kistestvérről kell gondoskodnia, hanem meg kell óvnia a családnak menedéket adó házat is. A börtönbüntetéssel fenyegetett édesapa ugyanis nem jelenik meg a bírósági tárgyaláson, így az óvadék biztosítékául lekötött lakóhely veszélybe kerül.

Ree elhatározza, hogy felkutatja édesapját, aki drogkészítés miatt került szembe a törvénnyel. A lány nem akar többet tőle, minthogy a család érdekében megjelenjen a törvény színe előtt, ahogyan azt egy felelősen gondolkodó szülőtől elvárható lenne. Mindössze egy hete van arra, hogy rátaláljon felmenőjére. A kutatás során azonban a jelek egyre inkább arra utalnak, hogy az egykori családfő már nincs az élők sorában. A környéken ugyanakkor sokan nem nézik jó szemmel, hogy valaki a férfi után kajtat.

A rideg vidék zárt közösségére sajátos szabályok vonatkoznak, amelyek a lányra, nemtől, kortól függetlenül éppúgy érvényesek. Minél jobban próbálja beleásni magát ebbe a kusza történetbe, egyre inkább veszélybe sodorja saját magát és ezzel együtt családját is. Nem bízhat senkiben, egyedül csak saját magára hagyatkozhat. Egy tizenéves lány, szemben a farkasokkal. Van vesztenivalója, éppen ezért cselekszik. Nincs más megoldás, csak a nekifeszülés.

Granik filmje irdatlanul kemény világot mutat be. Amerre a szem ellát, mindenütt baltával faragott arcú emberek, hideg tekintetek látszanak, az emberi lélek itt acéllal fedi el magát. Ebben a kietlen világba Ree cipeli a tüzet adó fáklyát, a lány, aki mérhetetlen konoksággal veszi fel a kesztyűt egy csapat morcos hiénával szemben. Szarik a kőkemény földbe vájt alkotmányra, mert ez az egyetlen esélye. Neki és családjának.

A Winter’s Bone hihetetlen erős film a felelősségről, az alázatról és a másokért hozott áldozatról. Jennifer Lawrence meghökkentően pontos jelenléte kulcsfontosságú a filmben. A néző fogvacogva húzza össze magát a takaró alatt ennyi kegyetlenség láttán, azonban képtelen levenni a szemét a képernyőről. Szuggesztív, ólomsúlyú képek peregnek le szemünk előtt. Az Isten mögötti vidék lakói belevésődnek emlékezetünkbe.

Debra Granik filmje komótos tempóban halad előre. A nyomasztó hideg megdermeszti a mozdulatokat. A család melege csak ideig-óráig adhat enyhülést fájdalmainkra. A film zárása megnyugvást talán hozhat a szereplőkre, de a megváltás elmarad. A remény azonban mégis csak felcsillan. Az ember győz mindenek felett.