A szerelem határai ismeretlenek, ereje mindent elsöpör. Ha egyszer elszabadul, nincs ami megállítsa. Az olasz Luca Guadagnino filmje, a Szerelmes lettem erről vall.

A tehetős milánói Recchi család fiatal reménysége, Eduardo (Flavio Parenti) egy étterem megnyitását tervezi séf barátjával, Antonioval (Edoardo Gabbriellini). Kettejük barátsága és együttműködésük, egyben a családi béke akkor bomlik meg, amikor Edo édesanyja, Emma (Tilda Swinton) a fiatal szakáccsal szenvedélyes viszonyba bonyolódik.

A történet főszereplője, a hazáját, Oroszországot és nevét férjéért hátrahagyó három gyermekes édesanya, aki a konvencionális olasz családban nehezen ismeri ki magát. A Recchi dinasztiában mindenki a tökéletességre törekszik, és általában el is éri azt. Edo éppen a nagyapa születésnapján szenved vereséget úszásban, Antoniotól. A családtagok a születésnapi vacsorán vidáman élcelődnek a fiúgyermek bocsánatos hibáján, de látható, hogy mosolyuk mögött kínos pillantások húzódnak meg. Nem szeretik az efféle helyzeteket, mert a vesztes helyzet távol áll a család hírétől.

Emma kifogástalan feleség, megbízható meny, jóravaló sógornő, aki szereti férjét, gyermekeit, de láthatóan nem találja helyét a konvencionális gazdagság életidegen környezetében. Az efféle élethelyzetet jókora kompromisszum szülte, csak idő kérdése mikor borul a bili. A látszólagos családi idillt, a szimpatikus, ám kissé nyers Antonio megjelenése bontja meg. A méregdrága enteriőr és az élére vasalt öltönyök világa mellett a szakács fiú gyűrött, egyszerű öltözete és a San Remo-i táj vadsága egyértelműen utalás a két világ különállására, és ezáltal a dolgok tarthatatlan mivoltára. Emma képtelen ellenállni lelke csábításának, így titkos szerelem rügye fakad szívében. A filmbéli konfliktus végül családi tragédiával zárul, ám ez Emma átalakulását nem siklathatja ki. Ezúttal önmaga a tét, nincs helye lelkiismeret-furdalásnak.

Ambivalens érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. A film vizualitása erősen kapaszkodik a dagályos képekhez, szétterpeszkedik a tájon, a város épületein, ugyanakkor néha óvatosan ellop egy-egy finom emberi mozdulatot, máskor pedig pofátlanul behatol az intim szférába. Rengeteg filmes idézet fedezhető fel ezekben a képekben. Néhol a francia újhullám vágástechnikára hajazó jelenetek érhetőek tetten, olykor pedig Antonioni modernitása mutatkozik meg, de még Hitchcock is megidézésre kerül. Zavarba hozza a nézőt az is, hogy Emma szerelemre lobbanásának mintha semmi előszele nem lenne, váratlanul robban bele a történetbe Edo halála is, a befejezés pedig színtiszta érzelmi tobzódás.

Mégsem állathatom azt, hogy rossz film a Szerelmes lettem, mert ott van Tilda Swinton, aki olyan erővel játssza Emma szerepét, hogy letaglózza a nézőt. A jó szereplőgárda mellett is, egyértelműen az angol származású színésznő alakítása, jelenléte teszi hangsúlyossá a film mondanivalóját. Nincs helye életünkben a csendes alkuknak, ha eljön az idő, lelki üdvünk érdekében, ki kell szakítanunk magunkat betokozódott viszonyainkból. Csak így lehet élni. Ha másért nem az ő játékáért mindenképp érdemes megnézni a filmet.