Forgách András Shirley Jackson Az autóbusz című novellája nyomán forgatókönyvet készített, amelyet Janisch Attila rendezett filmre még az elmúlt század végén. A Hosszú alkony címre hallgató film a 28. Magyar Filmszemlén a rendezői díj mellett megosztott fődíjat nyert (abban az évben a Csinibabát jutalmazták még).

A MOKÉP a tavalyi évben példaértékű magyar filmes kiadvánnyal lepte meg az – ebből a szempontból – igen csak hiányos DVD-piacot: Janisch Attila eddig elkészült három nagyjátékfilmjét (Árnyék a havon, Hosszú alkony, Másnap) tárta a vásárló közönség elé díszdobozban. A doboz tartalma nemcsak kitűnő kép- és hangminősége okán örvendetes kiadvány, hanem mert széles körű extrái miatt különös csemegét jelenthet a magyar film kedvelőinek. A három nagyjátékfilm mellett helyet kap a dobozban a rendező három főiskolás rövid filmje (Róbert és Róbert, Zizi, A másik part), egy portréfilm, interjúk az alkotókkal (magával a rendezővel, Forgách András forgatókönyvíróval, Töröcsik Mari, Csuja Imre, Ujlaki Dénes, stb. színészekkel), forgatási riportok, werkfilm és a BBS és a ZDF koprodukciójában forgatott Lélegzetvisszafojtva című kisjátékfilm.

A kiadvány ügyesen összeszedett, hisz tudvalevőleg Janisch filmjei egyetlen témát követnek nyomon, mégpedig az ismeretlenbe történő át- vagy kilépés mozdulatát. Most ez a zárt, visszatérő motívumhalmaz és rokon formaelv segítségével életre kelt szerzői szakasz a MOKÉP kiadványa által egységként, egy műalkotásként jelenik meg.

Sajnos a Janisch filmekkel eleddig adós maradtam. Most is csak a Hosszú alkony című filmjét tudtam végre beszerezni (a díszdobozos csomag megvásárlását családi kasszánk nem engedheti meg magának), de ennek is nagyon örültem.

A Hosszú alkony mindössze 67 perces mű. Épphogy átlépi az egyórás lélektani határt, és leginkább filmes jelentősége emeli be a nagyjátékfilmek sorába. Általában a hosszabb alkotásokat szeretem, de Janisch filmje annyira tökéletes, hogy egyetlen képkockát sem lehetne már hozzátenni, egyszerűen így kerek egész.

A film története annyira egyszerű, hogy egy mondatban elmondható. Egy öregasszony felszáll a távolsági buszra, és útközben meghal. Ahhoz, hogy ez az egy mondat életre keljen, óriási bravúr kell, no meg persze tehetség, valamint nagyon nagy fegyelem és figyelem az alkotók részéről. A Hosszú alkony stábjának mindez sikerült. Nincs benne egy gondolatnyi elmélkedés sem a halálról, helyette viszont minden erről mesél. A centire szerkesztett történet, a fény, az árnyék és az arc játékai annyi mindent elmondanak az életről és annak határáról, hogy az összefoglalhatatlan, egyetlen mondatban biztosan lehetetlen.

A Hosszú alkony a befogadótól is nagy figyelmet követel, mert aki hevenyészetten két sör között akarja a napi feszültség levezetéseként megnézni a filmet, miközben rendet tesz a háztartásban és lefekteti a gyereket, meg a hitvessel is foglalkozik, az csalódni fog. Nem veszi ugyanis észre azokat az apró rezdüléseket, amely miatt ez a film igazán él. A Hosszú alkonyban ugyanis tökéletes szimbiózisban működik a kép, a táj, a filmzene és a színészi játék. Mit játék, Töröcsik Mari esetében jelenlétről van szó, nem egyszerűen játékról. Játék persze annyiban, mint maga az élet is játék, színház. Forgách András elmondása szerint, már a forgatókönyv írása során csakis őrá gondoltak, mással nem jöhetett volna létre ez a film. Ha megnézzük, rájövünk, hogy teljesen pontos ez a megfogalmazás. A Hosszú alkony legalább annyira Töröcsiké, mint Jansiché.

A Hosszú alkony mitikus történet, hiszen túllép a valóság határán, és sohasem tudod, hogy mikor lépted át azt, és hogy már odaát vagy. Csak később döbbensz rá, hogy eltévedtél valahol, de nem tudod, hogy meddig kell visszamenned. A film rejtvényszerűsége miatt helyesbítenem kell az egy mondatot. Nem vagyunk biztosak benne, hogy az öregasszony meghal. Többféle érzék kell ahhoz, hogy megértsük a film leglényegét. Emiatt ajánlatos többször újra nézni. Könnyen megtehetjük, hisz nem vesz el tőlünk oly sok időt, viszont cserébe igen sokat ad.

Az utazás során elveszítjük a tájékozódási pontot. Hol is vagyunk? Merre tartunk? Tesszük fel a kérdést. Az út során viszont nem csak a hely, hanem az idő is összekuszálódik, álomból álomba zuhanunk. A játékidőhöz képest hosszan átélhető film, amelynek nem érdemes minden titkát felderíteni, hiszen a titok önmagában rejti lényegét.

A DVD magába foglalja még Janisch Attila 1983-as rövidfilmjét, a Zizit, amely annak ellenére, hogy másfél évtizeddel a Hosszú alkony előtt született, tulajdonképpen a nagyjátékfilm előtanulmányaként is értelmezhető.

Mindjárt a film kezdésénél hasonló tájat látunk, ahol egy busz helyett ezúttal egy autó robog el. A Zizi is egy Shirley Jackson novella (A nyaralók) adaptációja, szereplői közül is sokakkal találkozunk a Hosszú alkonyban, például a főszerepelő (Töröcsik Mari) személye ugyanaz. A Zizi még tömörebb, emellett nyersebb, kevésbé kiforrott alkotás, mint a Hosszú alkony, de látszik benne az az út, amelyet bejárva Janisch a Hosszú alkonyig jutott el.

Ellenséges környezet fogadja a messziről jött (valószínűleg városi) lányt, akinek az autója lerobbant valahol az út szélén. A helyiek nem igazán törik magukat, hogy segítségére siessenek. Egy ember, egy ugyancsak városi nő – aki a környéken lévő üdülőházában tölti éves pihenését – fogadja be magához. A belterjes közeg azonban nem tűri meg az idegen elemet. A táj, a helyi emberek mind intoleránsak a betolakodók ellen. A film tragikus lezárása kissé elsietett, technikailag ügyetlenül kivitelezett, de a film hangulata feledtetni tudja a kisebb hibákat.

A Hosszú alkony DVD kiadása így teljes. Az alkotókkal való beszélgetések és egy előfutárként értelmezhető kisfilm nyújt egész képet magáról a főműről.