jeges-varga

irodalom, film, színház és magánügyek

Bemutatkozás

Amit látok, amit hallok, amit tapasztalok, erről szólok. Könyveket olvasok, filmeket nézek, színházba járok, véleményemet írom le, mondom el. Nem akarok önjelölt kritikus lenni, vagy annak tűnni. Legyen ez valami ilyesmi: élménynapló.

Hozzászólások
  • jeges-varga: Kedves Balázs! A Fritsch Pincében igazán közvetlen vendéglátásban részesülhet a látogató. Szerintem is. A borai nem kiemelkedőek, de találhatunk kedvünkre valót ott. Mindamellett egyetértünk abban, hogy nem a legnagyobbak érdemlik a legnagyobb figyelmet. Én például több kisebb pincészettel is megismerkedtem az elmúlt években. Ha nem is jutottam el hozzájuk, legalább egy-egy palackkal megkóstoltam munkájuk gyümölcsét. Felsorolni most nem akarom őket, de azt tanácsolom, próbálkozz még a kisebb pincészeteknél. Kincsre találhatsz.
    (2012-11-13 10:34:05)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • Márton Balázs: Pár éve én is jártam a villányi pincesoron és nekem is a Fritsch fivérek pincészete nyerte el a legnagyobb tetszésem, vendégszerető fogadtatás és finom borok (semmi Gere vagy Boch féle puccosság, amivel nincs bajom, csak nem én nem ezt igényelem). A cabernet franc barrique-juk volt a favorit nálam! További sok sikert nekik!!!
    (2012-10-29 22:08:46)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • jeges-varga: Most ismerkedem vele. Azért egyet szögezzünk le alig húsz éves hölgyről beszélünk. Nyilván ehhez mérten van birtokában annak a tapasztalathalmaznak, amiből a líra megszülethet. Egyébként nekem tetszik ez a vers. Érződik rajta, hogy fiatal nő írta, de jó hangulatot fog meg. Persze vannak "nagyobb számok" is a kortárs líra palettáján egészen biztosan.
    Ha jól tudom az első kötet megjelenése a Petri György-díjjal együtt járt neki. Hogy ennek odaítélésében mennyi szerepet játszott az, hogy édesapja Kemény István, jó kérdés. Szerintem figyelemre érdemes ifjú költő ő. Azt viszont nem tudom, hogy túlzott-e a tehetségéhez képest a figyelem vagy nem. De egy elsőkötetes szerintem ma megérdemli, hogy sokat beszéljenek róla. Elvégre így válhat csak ismertté.
    (2012-03-12 22:26:13)
    Kemény Lili
Címkefelhő
Feedek
Megosztás
vers

Oravecz Imre: A teremtés fokozatai

 

Elhallgat a lágyságokban a cuppogás,

megszólal a keménységekben a zengés,

 

véget ér a zártságokban a zsugorodás,

elkezdődik a nyitottságokban a tágulás,

 

elfogy a ritkulásokban a nyugvás,

megnő a sűrűségekben a mozgás,

 

megszakad a szögletekben a hegyesség,

elterjed a hajlatokban a gömbölyűség,

 

elapad a szűkületekben a torlódás,

megerősödik a bővültekben az áramlás,

 

megáll a gyűrődésekben a ráncosodás,

megindul az egyenletességekben a kisimulás,

 

megakad a mélységekben a süllyedés,

kiszabadul a magasságokban az emelkedés,

 

megtorpan a közelségekben a maradás,

nekilendül a távolságokban a haladás,

 

csökken a dermedésekben a hidegség,

megsokszorozódik a hevületekben a melegség,

 

elhal a törekvésekben a zűrzavar,

megszületik az alakulásokban a rend.

Don Winslow: A gandzsa urai; Agave, Budapest, 2012

Nem mindenki tulajdonít döntő jelentőséget az első benyomásnak. Az ügyes marketing­stra­tégiák­ra és szlogenekre épülő világunkban azonban egy könyv sikere is múlhat egy első mondaton. Don Winslow is jól tudja, hogy az olvasó számára a regény kezdőmondata sokkal lényegesebb lehet, mint bármilyen frappáns fülszöveg.

A gandzsa urai című regény egy vaskosan durva kiszólással indul. Éppen úgy, mint a történet folytatásában, a Barbár állatokban (vagy ahogyan a regényt Oliver Stone filmjének bemu­tatása kapcsán újranevezték, a Vadállatokban). Az öncélúnak tűnő káromkodás azonban nem csak a pökhendi lazaság és a nyers erőszak nyelvi megnyilvánulása. Pontosan érzékelteti a regény főhősei által képviselt szilaj szabadságeszmény lényegét is.

Ki ne érezné magát érinthetetlennek, az élet császárának, ha a képeslapokba illő Kali­for­niá­ban, az égszínkék Laguna Beach napsütötte, strandjain barníthatja a hasát? Fiatal vagy és gazdag, s rosszul sem nézel ki. Saját magadon kívül senki más nem érdekel. Elvégre kedved szerint szopogathatod kedvenc koktélodat egy bárpultnak dőlve, miközben lenge öltözetű szépségeken legelteted a szemed. Beleszippanthatsz a legjobb minőségű gandzsába, és semmibe sem telik neked, hogy a legjobb csajokat vagy éppen a legdögösebb pasikat vidd az ágyadba, százszámra.

Ben és Chon ezen a vidéken nőttek fel. Magától értetődik, hogy megkapják, amit csak akar­nak. A két fiú és közös barátjuk, O, azaz Ophelia a semmittevés világbajnokai. Konkrétan: tesznek az alkotmányra. A lány jégcsap anyja azonban egyszer felteszi a nagy kérdést gyermekének: mihez akar kezdeni az életével? O nem tudja a választ, Ben és Chon felel helyette: beszállnak a marihuánabizniszbe. Elvégre szeretik ők a jó anyagot, és az sem mellékes, hogy miközben jót tesznek magukkal, mások arcára is mosolyt csalnak. Vagy vigyort.

Igazán frankó dolog, ha a hobbid lehet a munkád. Az pedig egyenesen a mesébe illő, ha meg is szedheted magad. A sikerért persze azért a legelején neked is dolgoznod kell. Először is meg kell találni a tökéletes alapanyagot. Egy kivételesen nagyszerű, tetra-hidro-kannabinolban (THC – vágod?) gazdag kender például éppen megteszi. Jobb, ha tudod, a vízben termesztett kannabisz az átlagosnál is magasabb terméshozamot produkál.

A termesztéshez aztán csomó fény kell, vagyis nagy teljesítményű izzókra van szükséged. De túl meleg sem lehet a termőhelyen, mert az nem tesz jót a növényeknek. Ezért kell a légkondi, ami azonban kutya sok áramot zabál. Ez pedig hamar szemet szúrhat olyanoknak, akiket véletlenül sem szeretnél a portádon vendégül látni. Kell tehát egy generátor is.

Amint elhárult egy akadály, jön a következő. Tehát: találni kell egy házat, pincével, aminek a tulaja nem túl kíváncsi, s szomszédok sincsenek belátható távolságban. Ja és ez is fontos: iskola vagy játszótér ne legyen a közelben, ugyanis ilyen esetben a törvényi maximumot kell kiszabnia a bíróságnak. (Ennyit az USA hatályos jogszabályairól.)

És ha minden összejön, a terv valósággá válik: sínen van az üzlet. A cuccot gyorsan elkapkodják, a szükséglet megnő, a termesztő házak megszaporodnak. Elégedett dőlhetnek hátra a fiúk, mint a teremtő a hetedik napon. Csakhogy…

Don Winslow tudja: ha valaki a drogbizniszből akar megélni, arra csőstül jön a baj. Senki sem szereti, ha mások belenyalnak a habos tortájukba. Márpedig Ben és Chon ezt teszi. Nagy gond srácokkal, hogy pofátlanul szabadnak hiszik magukat. Ben és Chon ugyan nem Bud Spencer és Terence Hill, de a nagy haversággal megfér az, hogy másképpen lássák a világot. Ben meggyőződése, hogy „az erőszakra adott erőszakos válasz csak még több erőszakot szül”. Chon ezzel szemben úgy véli: „az erőszakra adott nem erőszakos válasz szül még több erőszakot”. A legszebb, hogy mindkettőnek igaza van.

Winslow már a legelején beviharzik a történet sűrűjébe, és egy a tempóból percre sem vesz vissza. Mindig jó érzékkel növeli a feszültséget, a megfelelő pillanatokban csavar a sztorin. Montázstechnikája bravúros, rövid, lényegre törő jelenetekkel száguld végig a határ menti drogháborún. Macsó akcióthrillert forgat – egyes jeleneteket a forgatókönyvek mintájára szövegesít.

...

A teljes cikk, az Ezüstszínű Aranypart az olvassbele.com oldalán olvasható.

Szabó T. Anna: Tatoktatok; Magvető, Budapest, 2012

Sokan hangsúlyozzák, hogy a gyermekvállalás az ember életének legnagyobb csodája. Mások ellenben azt emelik ki, hogy szülőnek lenni borzasztóan nehéz munka. Mindkét állítás igaz, külön-külön egyik sem állja meg a helyét. Nem jut eszembe semmi más, ami egyszerre oly sok örömöt szerez és néha oly nagy bosszúságot is okoz a felnőtteknek, mint egy rakoncátlan embergyerek féktelen viháncolása.

A gyermek születésével egy csapásra felborul a hétköznapok addig jól bejáratott rendje, de mondok neked valamit: a szülőség egyik legnagyobb előnye, hogy a felnőtt igazoltan újra gyerek lehet. Nem ciki, ha gyerekdalokat dúdol magában. Nem röhögik ki, ha idétlenül játszik, sőt csodálják, hogy milyen nagy szeretettel és odaadással törődik a kis lurkókkal. Én speciel annak is örülök, hogy nem kell magyaráznom, amikor olyan könyveket olvasok, amit poronty nélkül valószínűleg a kezembe sem vennék.

Úgy tűnik, megint divatba jött gyerekkönyvet kiadni. Aki könyvesboltba tér be, tapasztalhatja, hogy akad elég lapozgatni való a legkisebbeknek és a legnagyobbaknak is. Van, amit a feltűnő színei vagy a kedves figurái miatt kedvelnek a gyerekek, s van olyan is, ami a szavakba öltözött költőiségével vagy a csavaros történetével ragadja meg a képzeletüket.

A sokféleség, tudjuk, nem jár minden esetben ugyanazzal a minőséggel. Van olyan könyv, amit szívesen mutatsz meg a gyermekednek, mert láthatóan gondos kezek foglalkoztak vele, és találkozhatsz olyannal is, amit trehány módon összecsaptak. Igazán ritka azonban, ami nemcsak a szemet kápráztatja el, de a szavaknak is ereje van benne. Amiről már most tudható, hogy a következő generáció kedvenc olvasmányai között is helye lesz.

Egyet biztosan tudok: a Tatoktatok című verseskötetet évek múlva is biztosan elővesszük. Nem egyszerűen gyerekkönyv, két művészeti ág házasságából született műalkotás. Szabó T. Anna József Attila- és Vackor-díjas költő és Kárpáti Tibor grafikus teljesítménye önmagában is figyelmet érdemel, de ami még nagyszerűbb: a könyvben a szóképek és az illusztrációk egymás segítik, elválaszthatatlan egységbe forrnak.

A Tatoktatok elsősorban a tartalmas irodalmat kedvelő szülők gyermekeit célozza meg. A borító nem hivalkodik. Az okkersárga négyzetforma sarkából két szilvaorrú indián néz ránk. A könyv címe, ez a játékos zagyvaság tarka nyomtatott betűkkel jelenik meg. Egyszerű eleganciát kapunk grafikai tobzódás, képkoktél helyett. A könyv egészét Kárpáti Tibor tervezte, a verseket a nemzetközileg elismert illusztrátor műalkotása fogadja vendégül.

Napjaink vizuális kavalkádjában meghökkentő Kárpáti Tibor rajzainak bonyodalom nélküli visszafogottsága. Szinte csak a legkönnyebben befogadható színekkel (zöld, sárga, kék, piros, fekete, fehér és helyenként testszín), valamint a legalapvetőbb formákkal játszik. Szimpla vonalrajzokból alkotja meg a mosolygós Almajárót, a piros orrú Űregeret vagy a Nemzetközi Medve-induló tarka macicsapatát.

Minden oldalon egy uralkodó szín ad aláfestést a verseknek. A rajzok térelválasztóként működnek. Néha megfelezik az oldalt, olykor egy egész lapot elfoglalnak, de van olyan is, hogy csak úgy kiemelkednek a nagy fehérségből.

De nem csak díszítik, életre is keltik a költészetet. Szabó T. Anna verseinek elsődleges célja, hogy megismertesse a legkisebbekkel a rímek csodás világát. De a szülőket is emlékezteti arra, hogy a magyar nyelvben milyen sok játékosság, huncutság rejlik. Gyerek és felnőtt is szívesen ismételgeti a ritmusos mondókákat, a szóleleményeket. Előbbi azért, mert általában szereti a játékot, utóbbi pedig néha szeret elmélázni azon, mennyivel többre is képes a nyelv, mint amire a hétköznapokban használjuk.

Ugyan csak a kötet első fejezetének a címe Nyelvpörgető, de bátran pörgethetjük a poéta összes vers-rapszövegét. A címadó vers a múlt idejű igék többes szám második személyű alakjával játszadozik, a Na, ezt jegyezd meg! pedig a foglalkozásokat hadarja eszes sebességgel. De pisszeghetünk is jókedvűen vagy próbálkozhatunk az „ibafai pap” módjára írt nyelvtörőkkel. S meg kell említenem az egyik nagy kedvencemet is. A Famese sorról sorra ismételteti el a „fa” szót, eredeti jelentésében és átvitt értelmében is.

A második szakasz (Családláda) az egész famíliával foglalkozik. A mosolymosó olyan nemszeretem dolgokhoz ad segítséget, mint a fogmosás vagy az öltözködés. Egy valamirevaló gyerekkönyvből az évszakok, a hónapok (Nyártél) sem maradhatnak ki. De csibészkedhetünk a virágok neveivel (Tearózsa), dalba foglalhatjuk a gyógynövényeket, a sámánokat és a boszorkányokat, vagy elégethetjük a kiszebábut is (Varázsdalok).

Szabó T. Anna nem feledkezik meg a gyermekek négylábú és szárnyas kedvenceiről sem (Állatkertész). Megénekli a varjakat, a cinegét és a kiscsikót. Az olvasó pedig kedvére találgathat, kit is takarnak az ízes rímes négysorosok (Ki ez itt?). És mielőtt az egésznek vége szakadna, jöhet a nagy Vadulás. Vérnyúl és űregér tombol, kalózok és medvék trappolnak – velünk együtt. A legeslegvégén már az sem fontos, hogy a szavaknak értelmet adjunk. Cserélgessük a mássalhangzókat vagy a magánhangzókat, és hangosan röhögjünk, mi sül ki az egészből.

...

A teljes cikk, a Veled verselek az olvassbele.com oldalán olvasható.