jeges-varga

irodalom, film, színház és magánügyek

Bemutatkozás

Amit látok, amit hallok, amit tapasztalok, erről szólok. Könyveket olvasok, filmeket nézek, színházba járok, véleményemet írom le, mondom el. Nem akarok önjelölt kritikus lenni, vagy annak tűnni. Legyen ez valami ilyesmi: élménynapló.

Hozzászólások
  • jeges-varga: Kedves Balázs! A Fritsch Pincében igazán közvetlen vendéglátásban részesülhet a látogató. Szerintem is. A borai nem kiemelkedőek, de találhatunk kedvünkre valót ott. Mindamellett egyetértünk abban, hogy nem a legnagyobbak érdemlik a legnagyobb figyelmet. Én például több kisebb pincészettel is megismerkedtem az elmúlt években. Ha nem is jutottam el hozzájuk, legalább egy-egy palackkal megkóstoltam munkájuk gyümölcsét. Felsorolni most nem akarom őket, de azt tanácsolom, próbálkozz még a kisebb pincészeteknél. Kincsre találhatsz.
    (2012-11-13 10:34:05)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • Márton Balázs: Pár éve én is jártam a villányi pincesoron és nekem is a Fritsch fivérek pincészete nyerte el a legnagyobb tetszésem, vendégszerető fogadtatás és finom borok (semmi Gere vagy Boch féle puccosság, amivel nincs bajom, csak nem én nem ezt igényelem). A cabernet franc barrique-juk volt a favorit nálam! További sok sikert nekik!!!
    (2012-10-29 22:08:46)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • jeges-varga: Most ismerkedem vele. Azért egyet szögezzünk le alig húsz éves hölgyről beszélünk. Nyilván ehhez mérten van birtokában annak a tapasztalathalmaznak, amiből a líra megszülethet. Egyébként nekem tetszik ez a vers. Érződik rajta, hogy fiatal nő írta, de jó hangulatot fog meg. Persze vannak "nagyobb számok" is a kortárs líra palettáján egészen biztosan.
    Ha jól tudom az első kötet megjelenése a Petri György-díjjal együtt járt neki. Hogy ennek odaítélésében mennyi szerepet játszott az, hogy édesapja Kemény István, jó kérdés. Szerintem figyelemre érdemes ifjú költő ő. Azt viszont nem tudom, hogy túlzott-e a tehetségéhez képest a figyelem vagy nem. De egy elsőkötetes szerintem ma megérdemli, hogy sokat beszéljenek róla. Elvégre így válhat csak ismertté.
    (2012-03-12 22:26:13)
    Kemény Lili
Címkefelhő
Feedek
Megosztás
vers

Oravecz Imre: A teremtés fokozatai

 

Elhallgat a lágyságokban a cuppogás,

megszólal a keménységekben a zengés,

 

véget ér a zártságokban a zsugorodás,

elkezdődik a nyitottságokban a tágulás,

 

elfogy a ritkulásokban a nyugvás,

megnő a sűrűségekben a mozgás,

 

megszakad a szögletekben a hegyesség,

elterjed a hajlatokban a gömbölyűség,

 

elapad a szűkületekben a torlódás,

megerősödik a bővültekben az áramlás,

 

megáll a gyűrődésekben a ráncosodás,

megindul az egyenletességekben a kisimulás,

 

megakad a mélységekben a süllyedés,

kiszabadul a magasságokban az emelkedés,

 

megtorpan a közelségekben a maradás,

nekilendül a távolságokban a haladás,

 

csökken a dermedésekben a hidegség,

megsokszorozódik a hevületekben a melegség,

 

elhal a törekvésekben a zűrzavar,

megszületik az alakulásokban a rend.

Kondor Vilmos: Budapest novemberben; Agave, Budapest, 2012

Ahhoz, hogy egy meghatározott történelmi korban játszódó regény sikeres lehessen, nagyjából tudnunk kell, mi történt akkor, és természetesen az sem árt, ha ismerjük a miérteket. Egy történelmi krimi sorsa tehát nagyban függ attól, merünk-e szembenézni a múltunkkal. Mi tagadás, az egykor volt események lelkiismeretes feltárásában nemigen járunk élen.

Az 1956 októberében történt eseményeket például jó hosszú ideig szocializmusellenes ellenforradalomként bélyegezték meg. Ma már jobbára egyetértés van abban, hogy egy elnyomott nemzet, nép (ahogy tetszik) emelte fel akkor szavát a sztálinista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. De hogy ma se legyünk teljesen nyugodtak, újfajta őrület borítja el a fejeket. Amíg korábban a kommunista rendszer ellen tiltakozókat üldözték vakon, manapság azzal vagdalkoznak felelőtlenül, hogy ki volt valódi vagy vélt haszonélvezője az akkori rezsimnek.

A sebek máig sem tudtak teljesen behegedni. Látszik ez abból is, hogy nagyon lassan születnek meg azok az alkotások, amelyek valamilyen formában megpróbálják feldolgozni az ötvenhatos forradalom élményeit. Szerencsére egy-két remek regény már napvilágot látott ebben a témában, azonban arra még senki nem vetemedett, hogy egy szórakoztató mű, egy detektívregény hátteréül használja fel az ötvenhatos budapesti történéseket.

Szinte kínálta magát, hogy Gordon Zsigmonddal 1956 Budapestjén is találkozzunk. Kondor Vilmos egy bűnügyi újságíró személyében megteremtette ugyanis a hőn áhított magyar hőst. Azt a tökéletesen szabad szellemet, aki képes dacolni a legvéresebb karhatalmistákkal és legfelfuvalkodottabb maffiavezérekkel is. Mindeközben vajmi keveset foglalkozik a politikai háttéralkukkal és a társadalmi érdekszövetségekkel, Kondor Vilmos hőse egy dologban hisz, mégpedig sziklaszilárdan és megkérdőjelezhetetlenül. Ez nem más, mint az egyén szabadságának mindenhatósága.

Gordont legutóbb 1946 tavaszán láthattuk a rommá lőtt fővárosban. Egy olyan társadalmi légkörben azonban semmiképp sem maradhatott, ahol egy mindenekfelett álló párt nem csak a közéletet uralja, de még a magánszféra szinte valamennyi szegmensére is rátelepszik. 1947 Budapestje már nem az a hely, amely szívesen látja a Gordon féle öntörvényű figurákat. Ezért is kellett a zsurnalisztának elhagynia Magyarországot. Megjárta New Yorkot és Bécsben telepedett le. Kilenc év távollét után tért vissza egy számára majdnem idegen világba.

Budapest felbolydult méhkas. A poznani munkásfelkelés hírére az egyetemi diákság szimpátiatüntetést szervez. A meghirdetett demonstrációhoz egy sor szervezet csatlakozik. A tömegtüntetésre a pártvezetés erőszakkal válaszol. A fegyvertelen tömegre leadott sortűz a békés megmozdulást a fegyveres felkelés irányába tolja el.

A nemzetközi sajtó képviselői Magyarországra sereglenek, hogy a frontvonalból tájékoztassák a világot. Gordon sem kivétel. De nem a forradalom ügye vezette vissza hazájába. Egy fiatal lány gyilkosát keresi. Az áldozat azért fontos számára, mert a nevelt lányának személyazonosságát vette magára. A hullaházi tepsiben azonban nem Gellért Emma fekszik. De akkor hol van egykori legjobb barátjának lánya, és éppen mit csinál?

Minden nyom Budapestre vezet, ezért Gordon visszajön. Ő az egyetlen újságíró, akit nem tanúsít nagy érdeklődést az utcai harcok iránt. Természetesen érzi, hogy valami nagyon fontos van készülőben, de számára Emma most mindennél fontosabb.

Amikor úton-útfélen a népharag dönt élet és halál fölött, senki sem érezheti magát biztonságban. Ha egyszer ávósnak néznek, nem tudhatod, hogy nem éppen te leszel a következő, akit a legközelebbi fára felakasztanak. Nem lehetsz elég óvatos. Üvöltéstől hangos a Rádió környéke, a Bródy Sándor utca, az államvédelmisek a párt Köztársaság téri épületét védik. Mehetsz bármerre a két körút mentén, a kereszteződésekben, a tereken mindenhol fegyveres csapatokba ütközöl. A disszidens Gordont szívesen kézre kerítenék, és akad, aki a régi ismeretségre való tekintettel gondolkodás nélkül végezne vele.

A Budapest novemberben című regényben Kondor Vilmos szinte tökélyre fejleszti azt az cselekményfűzést, amely felelőssé tehető az egész Budapest-sorozat sikeréért. A történelmi kontextus, amelyet láthatóan hozzáértő kezek festettek meg, remek háttere a bűnügyi történetnek. Sok a fiktív elem Kondor regényeiben, de az olvasóban fel sem merül, hogy kordokumentumként vegye a kezébe műveit. Szórakoztató irodalom ez a legutolsó cseppjéig. Az olvasó iránti tisztelet azonban megköveteli az írótól, hogy a legapróbb részletekben is hiteles képet alkosson a korszakról, és hogy véletlenül se hamisítsa meg a köztudomású dolgokat. Annyira figyel a fő kontúrok pontos megrajzolására, hogy fel sem tűnik, mi a valódi és mi a kitalált.

...

A teljes cikk, a Gordon művek az olvassbele.com oldalán olvasható.

Kondor Vilmos: Budapest romokban; Agave Kiadó, Budapest, 2011

Folyamatosan fogyasztjuk az importált árucikkeket, legyen szó élelmiszerről, elektronikai termékekről vagy éppen irodalomról. Azért azt már tudjuk, hogy nem kell messzire mennünk, ha jó minőségű bort akarunk inni. A kortárs hazai szépirodalom remekeivel is könnyedén megtölthetjük házi könyvtárunkat. Pár évvel ezelőtt azonban csak vakartuk volna a fejünket, ha valaki azzal áll elénk, hogy meséljünk neki a magyar detektívregényekről.

Magyarországon ugyanis soha nem alakult ki a kriminek olyan nagy tradíciója, mint mondjuk Angliában vagy az Egyesült Államokban. Rejtő Jenő például sokkal inkább krimi-paródiákat, semmint valódi bűnügyi regényeket írt. A szocializmusban pedig – ahol hivatalos álláspont szerint bűnözés tulajdonképpen nem is volt – hiányzott a nyílt társadalom, amely pedig szükséges a műfaj megtelepedéséhez. A rendszerváltás követően is hosszú időnek kellett eltelnie, hogy egy-két komolyabb hangvételű próbálkozás (Tar Sándor, Tandori Dezső) után mozgásba lendüljön a magyar krimi.

A mai magyar detektívirodalom nem a jelen krónikása. Elsősorban a múltra tekint vissza. A történelmi bűnügyi regény műfaját pedig Kondor Vilmos honosította meg nálunk. Vidéken élő tanárember ő, aki éjszakánként írja a regényeit. Kínosan kerüli a nyilvánosságot. Interjúit elektronikus úton adja, mondván, a regényei sokkal érdekesebbek, mint ő maga. Egy igazi anticeleb, aki 2008-ban a semmiből tűnt elő. Ekkor publikálta ugyanis sorozatának első kötetét (Budapest Noir). Az idei könyvhétre pedig már a széria negyedik darabja, a Budapest romokban jelent meg.

Kondor szerencsére nem egy politikai kibeszélő show moderátora. Nem célja a nácizmus és a kommunizmus bűneinek listázása. Az sem érdekli, hogy melyik kornak volt több bűne, és hogy a kettő hogyan viszonyul egymáshoz. Viszont izgalmasnak tartja azokat a történelmi kontextusokat, amelyekben elhelyezi regényei történetét. Nem kívánja rekonstruálni a történelmet, művei mégis valóságszagúak, ismert szereplőkkel. Olvasmányos, izgalmas, szórakoztató regényeket ír, amelyek kiválóan illeszkednek bele a 30-as 40-es évek korántsem tiszta erkölcsű világába.

A Budapest romokban című kötetet például az a környezet ihlette, amely 1946 tavaszán-nyarán az országot jellemezte. A kisgazdák által vezetett Nagy Ferenc-kormány a háború romjain az ország polgári demokratikus konszolidációjára törekszik. Ugyanakkor igyekszik megfékezni a háború okozta hiperinflációt is. A végrehajtó hatalomba bevont kommunisták közben belülről próbálják mélyíteni a koalíciós válságot. A szövetséges amerikaiak még jelen vannak az országban, de már érezhető a Vörös Hadsereg erőteljes befolyása. Az új elit a még bujkáló nyilasok drasztikus üldözésébe kezd.

Egy forró nyári napon véres merényletet követnek el a Teréz körúton. Valaki a szemközti házból tüzelve lelő három orosz katonát. A magyar rendőrség, a Vörös Hadsereggel karöltve percekkel az eset után ártalmatlanná teszi a tettest. Gordon Zsigmond és amerikai származású barátja, Daniel Zeker zászlós az Edison kávéházban üldögélve válik szemtanújává a furcsa eseményeknek. Gordonnak feltűnik ez a roppant gyorsaság. Bármennyire is igyekszik azonban követni az ügyet, sokkal szövevényesebbnek bizonyul, mint az elsőre gondolta volna.

A politikai rendőrség egymás után keríti kézre Budapest háborús bűntettekkel is vádolt, legelvetemültebb bűnözői csoportjainak tagjait. A hírhedt bandák vérrel szennyezett pénzkészleteinek azonban nyoma vész, mintha sosem lett volna. Gordon elmerészkedik a rommá lőtt főváros legsivárabb és legrettegettebb környékeire is. Kivégzésre váró elítéltekkel, fezőrökkel, csempészekkel találkozik. Nyomozása során összetűzésbe kerül még az államvédelem embereivel is. Megfejti ugyan a rejtélyt, de csöppet sem megnyugtató végeredménnyel.

...

A teljes írás, a Budapest, Budapest, te csodás?, az olvassbele.com oldalán olvasható.

Kondor művek

1943 decemberében Budapesten még egyetlen lövés sem dördült el, legalábbis a második világháború jóvoltából biztosan nem, és Kállay Miklós miniszterelnök és kormánya mindent próbál megtenni annak érdekében, hogy az országot távol tartsa a háborús eseményektől. Gordon Zsigmond ebben az időben már a Reutersnek dolgozik, így szabadon járhat-kelhet a világban, emiatt esik rá Ujszászy István, az Államvédelmi Központ vezetőjének a választása, no meg amiatt, hogy életvitele mentes a politikai ideológiáktól. Vonakodva bár, de a jobb jövő reményében igent mond Karády Katalin szeretőjének arra a kérésére, hogy alkalmi futárként segítse Kállay azon törekvéseit, hogy titokban, a magyar kormányban jelenlevő német kémek háta mögött, fegyverszünet kössenek az angol és az amerikai szövetséges hatalmakkal. Ám Velencében, a találkozó helyszínén, a küldemény átadásakor megölik az összekötőt, és kis híján Gordon is ott hagyja a fogát. Gordon rájön, hogy valaki elárulta őt, Kállayt, Ujszászyt és az egész országot. Fél Európát átutazva hazajut, hogy felkutassa a rendszeridegen elemet.

Kondor ezúttal tágított a teret, hősét kivezette Magyarországról, és bejárta vele fél Európát. Gordon se nem kém, se nem nyomozó, hanem újságíró. Érzi ezt ő is, mi is, de a becsület, a hit tettekre sarkallja, de a valóság – amit mi már a történelemkönyvekből ismerünk – minden emberi értéket felülír. Gordon végül rájön, hogy ki mozgatja a háttérből a szálakat, az olvasónak nem esik nehezére ezt kitalálni, hiszen ismerjük a világháborút követő hosszú időszak történelmi eseményeit. Kondor így nem zárja le kiszámíthatatlan fordulattal a regényét, sokkal inkább sötét beletörődéssel csukjuk be a könyvet. Hiába szurkolunk Gordonnak, hiába győzködjük magunkat, történhet másként is, mint ahogy az valójában megtörtént. A vége kijózanító, Kordon nem Tarantino, aki heccből újraírja a történelmet.

Kondor az első két regényének világa után kicsit váltani akart, így elindult a Le Carre-i úton. Remélhetjük, hogy csak rövid kitérő volt, mert ugyan teljesen sikertelenségnek nem nevezhetjük a kiruccanást, de kicsit visszaváltott abból a lendületből, amellyel az elmúlt két évben elvarázsolta az olvasóit. Nem tudott kellően egyedi lenni, ami a tulajdonképpeni varázsa Kondornak. Úgy gondolom, hogy A Budapesti Kémben Kondor megpróbálkozott egy műfaj plagizálásával, de vagy nem fordított kellő időt a történet kimunkálására, vagy egyszerűen nem ez a járható út számára. Én az utóbbira gyanakszom inkább.

Összességében A Budapesti Kém azért olvasmányos, fogyasztható krimi, csak az előzmények fényében kicsit kevés. Kérdéses lesz, hogy hogyan tovább. Vajon van-e még Gordon Zsigmond történeteiben annyi, hogy a székhez kösse olvasóit? Szerintem lennie kell valami maradéknak, de azt más úton kell megpróbálni.

(Kondor Vilmos, A Budapesti Kém; Agave Könyvek, Budapest, 2010)

Kondor Vilmos első regényével, mely a Budapest Noir címet viseli, kietlen vidékre merészkedett, ugyanos a magyar irodalom egyik hiátusát, a krimi műfajának kondérját kezdte megtölteni. A Budapest Noir a semmiből jőve úgy robbant be a magyar irodalomtörténetbe, mintha komoly előzményei lennének, holott nincsenek.

Véleményem szerint a Budapest Noir-on nem látszik a kezdők igyekezete, erős, érett mű. Számomra nem volt kérdéses az, ami az erős kezdés esetén jogosan merülhet fel az olvasókban, ugyanilyen lesz-e a folytatás, vagy tiszavirág-életű próbálkozásról van szó. Kondor Vilmos a 80. Könyvhéten megjelent regényével bebizonyította, hogy létjogosultsága van a magyar irodalmi palettán a krimi műfajának.

A Bűnös Budapest eseményei 1939 őszén játszódnak, 3 évvel az első kötet történései után. Gordon Zsigmond édesapja elhunyt, barátnője Krisztina pedig Londonban dolgozik. Kondor e két momentummal kiírja a történetből a Budapest Noirt meghatározó személyes hangvételt, ami engem kicsit a skandináv krimikre (Mänkell, Sigurðardóttir) emlékeztetett, ahol a főhős emberi arca, háttere is megjelenik. Kondor a Bűnös Budapestben még egy lépéssel közelebb kerül a hard-boiled krimik magányos főhőseihez. Szerencsére Kondor ezzel nem elégszik meg, hanem két szálon futó nyomozássá alakítja a történetet.

Lengyelországban kitört a háború, ekkor még nem látszik az, hogy ebből nagy világégés lesz. A magyar-lengyel határt megnyitották a menekültek ezrei előtt, akik tömegével tódulnak be az országba a német és a szovjet csapatok elől. Gordon Zsigmond, a Magyar Nemzet újságírója a határon szemléli az eseményeket, amikor három vöröskeresztes teherautó tűnik fel. Beszélni akar az egyik sofőrrel, de az válasz nélkül továbbhajt. Gordon barátját Radványit és két fiatal leányt holtan találják, a diagnózis szerint kábítószer-túladagolás végzett mind hármójukkal. Gordon nyomozni kezd, és hamarosan tiltott és titkos kártyabarlangokra lel, ahol egyetlen éjszaka leforgása alatt egész vagyonokat lehet elveszíteni és nyerni.

Ezzel egy időben Nemes Sándor a nyugállományban lévő detektív-főfelügyelő visszautasíthatatlan megbízást kap, ki kell nyomoznia a lengyel katonáknak szánt orvosi kábítószer-szállítmány hollétét. Nemes lépésről-lépésre lassan belesétál a bűnös város szennyébe. A két nyomozás egy ponton összeér, Gordon és Nemes hallgatólagos egyezséget kötnek a szörnyű titok viszonylagos megoldására.

Kondor detektívtörténeteiben a társadalmi kód a II. világháború előszele által fenyegetett Magyarország, ahol a nyilaskeresztes párt már bontogatja szárnyait, de még senki sem akarja elhinni, hogy sötét fellegként borul majd az egész országra. Az ember bármerre néz, sötét titok rejtőzködik. Kondor a hard-boiled hangulat megfestéséhez nem is választhatott volna tökéletesebb korszakot, mint Magyarország szégyentelen időszakát, ahol valóban az ember embernek farkasa volt. Természetesen a történet magva ezúttal is a nyomozás, a bűnösök és nyomozók közötti játszma, amelyet azonban a megtörtént történelmi események kiválóan egészítenek ki, megfestve a bűnös város hiteles látképét.

Kondor remekül keveri a fiktív és valós elemeket, ügyesen rázza össze bűnös koktélt. A Bűnös Budapest kontúrjaiban sokkal erősebb, mint elődje. Nem mondanám, hogy ettől jobb, inkább más. Nincs benne egyetlen egy pillanat sem, amikor az olvasó fellélegezhetne, míg Budapest Noirban még az emberi vonás apró morzsái megtalálhatóak voltak. Persze 1939 szeptemberéhez nem illik csöppnyi emberség sem. Kíváncsi vagyok, hogy Kondor hogyan fűzi tovább zsurnaliszta hőse történetét. Mert folytatásnak lennie kell, nagy hiba lenne parlagon heverni a folytatást.

(Kondor Vilmos, Bűnös Budapest; Agave Könyvek, Budapest, 2009)

1936. októberében Gömbös Gyula Magyarország miniszterelnöke meghal. Az elkerülhetetlen romlás felé robogó ország mély gyászba burkolózik. A nemzeti bánat idején a kétes hírű Terézváros egyik kapualjában, a Nagydiófa utcában egy fiatal lány holttestére bukkannak. Az Est című hírlap helyszínre érkező bűnügyi zsurnalisztája, az Amerikából hazavándorolt Gordon Zsigmond a látszólag kéjnő gyilkosságnak tűnő ügy utáni szimatolása során folytonosan falakba ütközik. Az újságírói oknyomozás szálai a társadalom legfelsőbb és legalsóbb bugyraiba is elvezetnek. Gordon az egyetlen, aki meg akarja találni a lány gyilkosát. Az esetről ugyan cikket nem írhat, de a kíváncsiság és a fenyegetések és ijesztgetések okozta dac egyre kitartóbbá teszi.

A magyar irodalomban a krimi holt műfaj. Nagyon ritkán, akár a fehér holló, felbukkan egy-egy darab (pl. Tar Sándor Szürke galamb), de hazánk szellemi termékei közül hiánycikk a bűnhistória. A vegyészmérnök végzettségű gimnáziumi tanárként munkálkodó Kondor Vilmos első regénye éppen ezért hatalmas meglepetés számomra.

Kezdetben fel sem figyeltem Kondor Vilmos könyvére. Azt hittem, hogy az Agave Kiadó egy régi regényt húzott elő a szekrény mélyéről és porolta le azt. Amikor a pozitív kritikai hangok elkezdtek szállingózni a könyvről, nem nagyon füleltem. A kíváncsiság azonban előbb-utóbb belém furakodott, és kellemes meglepetéshez segített hozzá.

A Budapest Noir ízig-vérig kőkemény krimi, és nem érződik rajta az a kínos izzadtságszag, amely megannyi hazai filmterméket jellemez, amikor gyatra módon megpróbál külföldön ismert zsánereket magyar talajba ültetni. Kondor regénye magyar termék, és jól eső érzés kimondani, hogy a mienk, amely nem kicsi, nem savanyú.

Kondor Vilmos aprólékos kutatómunkával építette fel a harmincas évek Budapestjét, egy hősietlen kor Magyarországát, ahol a bűnt, ez erkölcsi alászállást politikai szintre emelték. Szerencsére Kondor nem politizál a regényben. Gondor gondolataiból néhány kritika elhangzik az ország vezetése irányából, de az újságíró bevándorolt kívülálló (nem véletlen választás ez), aki idetartozik, mégis idegen e tájon.

A Budapest Noir-ban szerepet kapnak a főváros meghatározó éttermei, közlekedési eszközei, ökölvívó termei, tökéletesen teremti meg a harmincas évek miliőjét szerző. Kondor regényének címe pontosan írja le azt a sötét világot, amelyben játszódik, a mű ugyanakkor főhajtásként is értékelhető olyan klasszikusok felé, mint Hammet vagy Chandler.

Kíváncsian és fokozottan várom Kondor újabb munkáját, talán életet lehel egy régóta eltemetett (vagy meg sem született?) magyar műfajba. Persze ő egyedül nem képes megváltani az egész világot, de talán sokaknak ihletet adhat.

(Kondor Vilmos: Budapest Noir; Agave Könyvek, Budapest, 2008)