Az időjárás előrejelzések nem biztattak semmi jóval minket, de valahogy nem is izgatott ez bennünket. Az ég vigasztalanul sírt és öntözte a földeket, szombat kora délután vonatra szálltunk Villány felé. Hetek óta elterveztük a borkóstolást, sokaknak eleve nem volt jó, vagy közbe jött valami, így csak hárman mentünk. Ennyire csöndes villányi látogatást még nem tettünk. Kis pincészetet kerestünk, amely nem tartozik a közismert villányiak névsorába (Bock, Gere, Sausak, Tiffán, Vylyan, Polgár, stb.). A Kvassay Pincészetre esett a választásunk, köszönhetően a 2009-es évjáratú Sauvignon Blanc-juknak. A Pécsi Borozó évszakonként megjelenő kiadványában jó tippeket kaphat az egyszeri borfogyasztó is. Ezt is onnan vettük, a nedű elfogyasztása a kíváncsiságunkat csak felkorbácsolta.

A Pincészet kicsiny családi vállalkozás. Pár éve elhunyt a családfő, azóta a fiú vette át a borászatot, de az egész család vállt vetve dolgozik a közös ügyért. Miután leszálltunk a vonatról, a közismert pincesort, a Baross utat még csak nem is láttunk, A Rákóczi utcán keresztül közelítettük meg a Petőfi Sándor 43. szám alatt lévő Kvassay Borházat. A fiú éppen futball szenvedélyének élt, így az édesanya fogadott minket. A nedves, csapadékos időben felmentünk a borkóstoló helyiségbe, ahol már megvolt terítve a részünkre. A borkóstoló ára igen barátságos. Hatféle borból és sajttálból álló vendégeskedés mindössze 1200 forintba kerül, ezenkívül, aki akar előrendelésre zsíros kenyeret, hidegtálat, és egyéb finomságot is kérhet. 5 féle palackozott bort (Sauvignon Blanc 2009, Kékfrankos Rosé 2009, Portugieser 2009, Merlot 2008,. Cabernet Franc és Sauvignon Cuvée 2008) és 2 hordómintát (Merlot és Cabernet Franc) kóstoltunk meg.

A Sauvignon Blanc-t ugye már ismertük. Nagyon tiszta bor, annyira, hogy nekem néha már kevés. Nem akar igazságtalan lenni vele, mert nagyon jó bor, de én személy szerint egy picit markánsabb, savasabb fajtát szeretem. Nyáron a nagy melegben azonban kiváló hűsítő italként örömmel fogyasztanám. A Rosé igazén meglepett. Nagyon jókat kóstoltam az utóbbi időben, amelyek közül a Sauska, a Vylylan és Eszterbauer Pincészeté kiemelkedő. Nos a Kvassay Pincészet roséja attól különleges nekem, hogy olyan, mint egy málnaszörp. Elképzelem, ahogy nagymamám a frissen szedett málnából szörpöt készít, amelyet berak a hűtőbe, és lehűtött állapotban jó mennyiségű szódával felönti az ember, és kész a kellemes nyári üdítő nedű. Mondjuk az időjárás nem kedvezett az efféle élményeknek, de ez esetben nem zavart, mert a roséban benne volt az a kellemes savas íz, ami a Sauvignon Blanc-ból nekem akkor és ott hiányzott. Nyáron a gyümölcsös kertbe kiülve, egyik kézben egy jó könyvvel, a másik kézben egy pohár Kvassay roséval, tökéletes pillanatnak tudnám elképzelni. Persze ehhez egy gyümölcsös kert is kellene. A vörösek közül az oportó kellemesen lágy, a franc-sauvignon páros ennél jóval markánsabb (de még érnie kell picit), de nekem a legízletesebb a merlot, az aranyközépút. Ezért is az utóbbiból hoztunk haza, na meg persze Rosét és feleségem kedvencét a Blanc-t is beraktunk a hátizsákba.

A Kvassay Pincészet jelenleg „csak” classic borokat készít, prémium borokba még nem vágtak bele, de az az elszántság, ami sugárzik belőlük, előbb-utóbb ebbe az irányba is előrelépést fog eredményezni. Azért is érdemes ellátogatni hozzájuk, mert biztosan nagyon különleges Bock, Gere, stb. nagy borai, de nekem sosem lesz annyi pénzem, hogy egy palackért több tízezer, de még több ezer forintot is kiadjak. Egy-egy decit még csak-csak megkóstolok belőlük, és hát a Vylyan és a Sauska borai (ezek kóstoltam jobban eddig) valóban nagyon ízletesek, de Kvassayék megfizethető áron kínálják portékáikat és ár-érték arányban elismeréssel bólogathat az ember.
A házigazda, Kvassay Istvánné (Gabi) ugyan többször elismételte, hogy ő már csak kényszerből tart borkóstolókat, mert a fia intézi ezeket, de nagyon sok érdekeset kaptunk tőle nem csak a pincészetükről, hanem Villányról is. A borkóstolás olyan emberközeli volt, mint a színházban egy jó kamara előadás. Lehet, hogy ő nem profi, de szívvel-lélekkel csinálja. Mondtuk neki, hogy szívesen mennénk hozzájuk egy éjszakai szüretelésre az ősszel. Ha meg tudjuk oldani a gyermek elhelyezést és a leutazást, és ők is vevőkre erre, elmegyünk.
A hazaút sajnos ezúttal hamar eljött, mert máshogy nem tudtunk időben hazakeveredni a menetrend ritkasága miatt. Villány egyik nagy hátránya ez. A tömegközlekedés nem igazán jó. Az utolsó vonat Pécs felé nyolc óra körül elmegy már. Ha autóval jössz, akkor pedig valaki hoppon marad. Márpedig az ember nem azért megy Villányba, hogy egy kis bort ne kóstoljon meg. A vonatra azért vittünk még egy kis rosét, a Villány-Pécs szakaszon a kalauz ilyenen már meg sem lepődik. Persze jó hangulatban indultunk haza, hiába szakadt az eső. A bor, és a kedves vendéglátás is örömmel töltötte meg szívünket.

A blogbejegyzés 2010. május 17. napján született.