jeges-varga

irodalom, film, színház és magánügyek

Bemutatkozás

Amit látok, amit hallok, amit tapasztalok, erről szólok. Könyveket olvasok, filmeket nézek, színházba járok, véleményemet írom le, mondom el. Nem akarok önjelölt kritikus lenni, vagy annak tűnni. Legyen ez valami ilyesmi: élménynapló.

Hozzászólások
  • jeges-varga: Kedves Balázs! A Fritsch Pincében igazán közvetlen vendéglátásban részesülhet a látogató. Szerintem is. A borai nem kiemelkedőek, de találhatunk kedvünkre valót ott. Mindamellett egyetértünk abban, hogy nem a legnagyobbak érdemlik a legnagyobb figyelmet. Én például több kisebb pincészettel is megismerkedtem az elmúlt években. Ha nem is jutottam el hozzájuk, legalább egy-egy palackkal megkóstoltam munkájuk gyümölcsét. Felsorolni most nem akarom őket, de azt tanácsolom, próbálkozz még a kisebb pincészeteknél. Kincsre találhatsz.
    (2012-11-13 10:34:05)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • Márton Balázs: Pár éve én is jártam a villányi pincesoron és nekem is a Fritsch fivérek pincészete nyerte el a legnagyobb tetszésem, vendégszerető fogadtatás és finom borok (semmi Gere vagy Boch féle puccosság, amivel nincs bajom, csak nem én nem ezt igényelem). A cabernet franc barrique-juk volt a favorit nálam! További sok sikert nekik!!!
    (2012-10-29 22:08:46)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • jeges-varga: Most ismerkedem vele. Azért egyet szögezzünk le alig húsz éves hölgyről beszélünk. Nyilván ehhez mérten van birtokában annak a tapasztalathalmaznak, amiből a líra megszülethet. Egyébként nekem tetszik ez a vers. Érződik rajta, hogy fiatal nő írta, de jó hangulatot fog meg. Persze vannak "nagyobb számok" is a kortárs líra palettáján egészen biztosan.
    Ha jól tudom az első kötet megjelenése a Petri György-díjjal együtt járt neki. Hogy ennek odaítélésében mennyi szerepet játszott az, hogy édesapja Kemény István, jó kérdés. Szerintem figyelemre érdemes ifjú költő ő. Azt viszont nem tudom, hogy túlzott-e a tehetségéhez képest a figyelem vagy nem. De egy elsőkötetes szerintem ma megérdemli, hogy sokat beszéljenek róla. Elvégre így válhat csak ismertté.
    (2012-03-12 22:26:13)
    Kemény Lili
Címkefelhő
Feedek
Megosztás
vers

Oravecz Imre: A teremtés fokozatai

 

Elhallgat a lágyságokban a cuppogás,

megszólal a keménységekben a zengés,

 

véget ér a zártságokban a zsugorodás,

elkezdődik a nyitottságokban a tágulás,

 

elfogy a ritkulásokban a nyugvás,

megnő a sűrűségekben a mozgás,

 

megszakad a szögletekben a hegyesség,

elterjed a hajlatokban a gömbölyűség,

 

elapad a szűkületekben a torlódás,

megerősödik a bővültekben az áramlás,

 

megáll a gyűrődésekben a ráncosodás,

megindul az egyenletességekben a kisimulás,

 

megakad a mélységekben a süllyedés,

kiszabadul a magasságokban az emelkedés,

 

megtorpan a közelségekben a maradás,

nekilendül a távolságokban a haladás,

 

csökken a dermedésekben a hidegség,

megsokszorozódik a hevületekben a melegség,

 

elhal a törekvésekben a zűrzavar,

megszületik az alakulásokban a rend.

2010 legjei 2. rész - Filmek

Minden év végén elkészítek egy számadást azokról az alkotásokról, amelyek nagy hatással voltak rám. 2010 sem kivétel ez alól. Nehéz a sorrend felállítása, mégis kísérletet tettem rá. Természetesen ne vegyük azért kőbe vésett sorrendnek az alábbi listát, könnyen előfordulhat, hogy egyesek helyet cserélnének, ha még egyszer átgondolnám az egészet, de valahol pontot kell tenni a sor végére, erre pedig az év vége kiválóan alkalmas.

Nézzük, mi a helyzet a filmes élmények területén:

1. Radu Muntean: Ünnepek után (2010)

„Az Ünnepek után története önmagában véve banális szerelmi háromszög sztori, a nagyszerűsége éppen ezért a részletekben rejlik. A film nyitójelenetében Paul és Raluca szerelmi légyottját követő évődését láthatjuk. Csupa ismerős intim mozdulat, amelyről az ember önmagára ismer. Egyszerűen olyan, mintha valaki bekamerázta volna a hálószobámat.”

2. Feo Aladag: Az idegen (2010)

„A nézőben egészen a film befejezéséig él a remény, hogy a család belátja helyzete tarthatatlanságát. Tulajdonképpen éppen ez történik, de nem reményeink szerint alakulnak a dolgok. Feo Aladag nem kegyelmez a dönteni képtelen Umaynak, így a tragikus végkifejlet elkerülhetetlenné válik. A rendezőnő olyannyira ügyesen csavarja meg a történet befejezését, hogy a néző először még hisz egy csöndes, heppiendszerű zárás lehetőségében, ezért váratlanul éri a végkifejlet.”

3. Kocsis Ágnes: Pál Adrienn (2010)

„Az ember alaptermészete, hogy szereti a titkokat, nem véletlen, hogy a detektívtörténet az egyik legnépszerűbb műfaj. A Pál Adriennben is belemegyünk a játékba: nézzük meg, ki is ez a Pál Adrienn. Az idő előrehaladtával aztán Piroskával együtt egyre inkább elbizonytalanodunk. Vajon valóban létezett Pál Adrienn? Ha létezett is, tényleg Piroska barátnője volt? Ha jóban voltak ők ketten, biztosan lélektársi kapcsolatról beszélhetünk esetükben? Fontos egyáltalán mindez?”

4. Hajdu Szabolcs: Bibliotheque Pascal (2010)

„A mese az, ami megszabadít, eltávolít a való világtól. Mona is a saját meséjén keresztül ébred rá arra, hogy a lányáért felelősséggel tartozik, és vele kell lennie. A film utolsó képkockái az Ikea és hasonszőrű társaik által berendezett látszatvilágunkra irányítják a figyelmet. Ennek filmes megjelenítése a filmművészet nagyszerű pillanatai közé tartozik.”

5. Scott Cooper: Crazy Heart (2009)

„A Crazy Heart fontos film az Amerikai Kultúráról, hiszen a Country világa maga Amerika. A filmben elhangzó dalok szívbemarkolóan gyönyörűek, akár egy Leonard Cohen dal, a zeneszámok szövegei pedig tökéletesen illusztrálják Bad történetét. Az egyik nagy erénye a filmnek, hogy a színészek (elsősorban Jeff Bridges és Colin Farrell) saját hangjukon szólaltatják meg a betétdalokat.”

6. Götz Spielmann: Revans (2008)

„A film képi megjelenítése nem hivalkodó, nincsen benne hatásvadász elem, a kamera jobbára mozdulatlan, egyszerű, precíz beállításokat rögzít. A Revans érdekes párdarabja Park Chan-wook Oldboyának. Mindkét film a végzet krónikása, különbözőségük hivalkodásra hajlamukban mutatkozik meg. Az osztrák és a koreai modell ebben a tekintetben ugyanazon kérdés megközelítésének két végpontját jelenti. Az előbbi a bergmani, míg az utóbbi a tarantínói utat választja.”

7. Darren Aronofsky: Black Swan (2010)

„Amennyire Randynek sincs esélye a ringen kívül sikereket elérnie, egy basáskodó anya elvárásainak súlyos terhe alatt, és egy kegyetlen sikerkovács mellett Nina számára sincs más hely az önmegvalósításra, mint a színpad. Az önmegvalósítás persze mindkét esetben egyben önpusztítás is, hiszen a végletekig feszített művészi indulat elpattintja az élet utolsó szikráját. Randy és Nina így válnak végső soron az önfeláldozás ikonjaivá. Önmaguk feláldozása maga az elhivatott művészi pillanat.”

8. Nicolas Winding Refn: Pusher trilógia (1996-2004-2005)

„Refn ugyanis sokkal inkább az emberi drámára helyezi a hangsúlyt, mintsem a bűn magasztos élettörténetére. Refn filmjei nem a bűn megdicsőülésének folyamatát fogják meg, hanem a bűnös alvilági figurák helyzetéből adódó elengedhetetlen bukást hangsúlyozzák. A Pusher-trilógia minden egyes része ugyanarról mesél, az ember szerepéről a bűn világában.”

9. Michael Haneke: A fehér szalag (2009)

„Elfojtott emberi érzelmek, szigorú nevelési rend, fojtogató gyerekkor, terror szülte fejlődés, a szellem szabadságának se híre, se hamva. A szabadságra vágyó szellem előbb-utóbb feszegetni kezdi határait, de az akadályok miatt csak deformált alakban léphet túl önmagán. A társadalom felé a rend által megkívánt arcát mutatja, de mihelyst háttal áll nekünk, tombolni kezd. Az eredő tisztaság bepiszkolódott, a ránk aggatott jelek sem téveszthetnek meg senkit. Itt gyökerezhet mindaz, ami a XX. század későbbi történelmét meghatározta, ahogy a film befejezése az I. világháború kitörésének hírével fenyegetően is figyelmünkbe ajánlja ezt a tényt.”

10. Roman Polanski: Szellemíró (2010)

„A The Ghost Writer hibátlan hitchcocki thriller, és mivel a film noir stílusjegyeit is hordozza, a rendező életművében a Kínai negyedhez áll a legközelebb, bár a Kés a vízben, az Iszonyat vagy A lakó klausztrofób légköre is tetten érhető benne. A külvilágtól elzárt ex-elnöki rezidencia kékes színű ikea környezetében magányosan olvasó szellemíró alakja, aki látszólag kényelmesen és nyugodtan tevékenykedik, miközben valahonnan, nem tudni honnan, közeleg valami fenyegető, a mester kézjegye a munkán. Olyan ez, mint amikor a festő dedikálja alkotását.”

2010 legjei 1. rész - Olvasmányok

Minden év végén elkészítek egy számadást azokról az alkotásokról, amelyek nagy hatással voltak rám. 2010 sem kivétel ez alól. Nehéz a sorrend felállítása, mégis kísérletet tettem rá. Természetesen ne vegyük azért kőbe vésett sorrendnek az alábbi listát, könnyen előfordulhat, hogy egyesek helyet cserélnének, ha még egyszer átgondolnám az egészet, de valahol pontot kell tenni a sor végére, erre pedig az év vége kiválóan alkalmas.

Nézzük először, mi a helyzet az olvasmányélmények területén:

1. Orhan Pamuk: Az Ártatlanság Múzeuma

„Az Ártatlanság Múzeuma ugyanis nem más, mint Isztambul regénye. A tárgyak, hangulatok, utcák, terek, kávéházak, séták, hangok, arcok, mozdulatok szövetéből a Boszporusz-parti világváros egykor volt arca domborodik ki. Ha az író szerzői múltjában támpontot akarunk keresni az új regény kapcsán, azt is mondhatnánk, hogy a legújabb könyv a Hó és az Isztambul összhangjának esszenciális teremtménye, amely a Hó politikai vonulatától szerencsésen távol tartja magát.”

2. Kazuo Ishiguro: Napok romjai

„A Napok romjai esetében film és írott mű is nagyszerűen működik, ritka az olyan alkotás, amelyről ez elmondható. A regény egy stílusbravúr. Szinte hihetetlen, hogy azt egy japán származású ember írta, aki se nem született angol, se nem tüke japán. Valószínűleg egyszerűen az írói zseni okán lett ilyen költőien szép és felkavaró a regény. Ivory és csapata pedig megmutatta, hogyan lehet tökéletes adaptálni a vászonra az írott alapművet. A film nemcsak hogy messzemenőkig hű marad a regényhez, de a filmnyelv segítségével elvégez egy finomhangolást is rajta, amely által megteremti saját, a könyvtől független egzisztenciáját.”

3. Vlagyimir Szorokin: A jég

„A Jég szektája látszólag úgy épül fel, mint egy totalitárius rendszer, és bár Szorokin végigvezeti szereplőit a náci és a kommunista rezsim egész történetén, nem egy újabb erőszakszervezetről van itt szó. Sokkal inkább az elveszett paradicsom megtalálásának reménye vezeti hőseit. A Szív Testvérisége nem elvakult szektatagok, cselekedetük a Végtelenes Isteni Boldogság keresésére irányul.”

4. Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

„Audrey Niffenegger regénye egy science fiction elem beemelésével képes megteremteni azt a közeget, amely által jól körülírható a szerelem, két ember közötti érzelmi kapcsolat természetrajza. Clare és Henry története ugyanis élesen világít rá egyrészt a szerelem időtlenségére (most és mindenkor, itt és mindenütt), másrészt az itt és most megélésének fontosságára.”

5. Herta Müller: A róka volt a vadász

„Herta Müller hátborzongatóan pontos képet fest a mindennapokban jelenlévő fenyegetettségről. Mindezt anélkül fogja meg, hogy a terror testet öltött alakja közvetlenül elénk állna, ezt csak apró momentumokban mutatja be egy baráti társaság által összeeszkábált dal okán kipattant belbiztonsági nyomozás pillanatfelvételein.”

6. Horváth Viktor: Török tükör

„A regény szerkezetét tekintve rövid, novellaszerű részekre tagozódik, amelyek erős koherens egységet alkotnak egymással, ugyanakkor viszont lehetőséget teremtenek az idős narrátornak arra, hogy emlékein keresztül tanulságot vonjon le ifjúkori cselekedeteiről, a múlt történéseiről. Minden egyes kisebb rész rendszerint egy tanulságot és egy Korán-idézetet tartalmaz, mellyel a regény szereplőit az Allah által előre megalkotott világrend és az egyéni cselekvési szabadság viszonyrendszerében helyezi el, kijelölve a korabeli ember létezésének kulturális keresztmetszetét.”

7. A. S. Byatt: Mindenem

„A Mindenem, ahogy alcíme is mondja, regényes történet, de nem egyszerű romantikus mese, hanem izgalmas irodalomtörténeti nyomozással megspékelt egzisztencialista dráma. A számtalan idézet, csak angolhonban érthető irodalmi utalás ellenére a magyar olvasónak is élvezetes olvasmány. A befejezés pedig gyönyörűen reflektál a mindent tudni vágyó kutató elme hajthatatlan törekvésére, és egyben csöndes katarzisban rakja az „I”-re a pontot.”

8. Stieg Larsson: A tetovált lány

„A film a gyilkossági történetre fókuszál és a főszereplő kínos oknyomozására jóval kevesebb hangsúlyt helyez. A Wennerström ügy a regény kerettörténete, amely Blomkvist igazi ügye, a Harriet Vanger utáni nyomozás csak izgalmas mellékzönge. Nem rónám ezt ugyanakkor a film rovására, mert kézenfekvő megoldás volt a gyilkossági szál kiemelése a könyvből, amelyet Oplev és csapata magas színvonal meg is oldott. Mindenesetre a könyv összetettsége igazolja azt, hogy a filmes tudás birtokában is érdemes Stieg Larsson regényét kézbe venni.”

9. Samanta Schweblin: A madárevő

„Schweblin letisztult, lecsupaszított nyelvet használ, sehol egy felesleges szó, sehol egy dísz, amely dicséretet követelne a szövegnek, és éppen ettől a visszafogottságától, ettől az alázatától válik ez az irodalom értékessé. Schweblin sokat sejtet, de nem árul el semmit, ám végig fut a hátadon a hideg, amikor leesik a tantusz. Mintha Edgar Allen Poe-t olvasnám mai köntösben. A hétköznapi keveredik a szürreálissal, a misztikummal, és ettől válik abszurddá ez a világ, amellett, hogy tudjuk, nagyon is valóságos képet fest rólunk.”

10. Cormac McCarthy: Az út

„Az emberi szívbe belehasít a kőhideg szél, nincs egy reményt adó napsugár sem a szürke égen. Miben bízhat az ember e vidéken? Mi hajthatja előbbre napról-napra? A nő, az anya már feladta, nem akart tovább e világ részese lenni. Ha rajta múlt volna, a fiút is magával viszi. A gyermek, a fiú sosem ismerte az egykorvolt világot, ő a világégés utáni kor szülötte. Ő a tűz, amely fellobbanthatja újra a tartalmat adó szeretetet a kietlen vidéken.”