Egy negyvenes éveit taposó, szemmel láthatóan zaklatott fiatalember áll a metró alagútban, nem messze tőle egy brutális erővel smároló pár dugja le egymás torkán a nyelvét. A metró elrobog, Andreas előredől. A következő jelenetben valahol a kopár, kietlen vidéken egy rozzant autóbuszról száll le egy elhagyatott benzinkút közelébe, amelyen az „Isten hozott!" felirat olvasható. Andreast az egyszemélyes fogadóbizottság azonnal a közeli városba szállíttatja, ahol munkahelyet, lakást, barátokat kap, majd hamarosan összebútorozik Annával, a belsőépítésszel. Andreas egy minden ízében kiszámított, szép világba érkezett, ahol nincsen anya, apa, gyerekek, csak felnőttek léteznek, akik kedvesek egymáshoz, még a főnök is elnéző, barátságos, de valahogy üresen kong az egész. Andreas megpróbálja kibillenteni ezt a világot a helyéről. Levágja az egyik ujját egy papírvágó géppel, de az visszaforr, leugrik a metró elé, de meg sem kottyan neki.
A kiállhatatlan című film tűpontos előadásmódjában a jóléti társadalmak kaffkai, orwelli kritikáját adja, miközben a fekete humort sem nélkülözi. A modernkori társadalmak az egyénnek akkor adnak idillt, ha betagozódik a tömegbe, egyéniségét leveti. Ebben az esetben minden flottul megy. Ha azonban az egyén fellázad, borul a bili, de a fogyasztói társadalmak működési mechanikája olyan alattomosan szövi be életünket, hogy az öntudatra ébredés kínkeserves útján nagyon nehéz elindulni.
Andreas egy pincelakásban furcsa hangokra lel, a fal mögül gyerekzsivaj, zeneszó hallatszik. Minden erejét annak szenteli, hogy a hangok eredete után járjon. Andreas szépen lassan eléri azt a határt, amit a város még megtűr. Nemsokára Anna is új lakótársat talál, a munkahelyén is gond nélkül helyettesítik. Andreas egy busz csomagtartójából összetörve szemléli a szép új világ fényét.
Kiváló film A kiállhatatlan, amelyet különösen a főszereplő Trond Fausa Aurvaag lenyűgöző minimalista alakítása miatt érdemes megnézni.