Andreas Doppler a modernkori jóléti társadalom sarja, aki éli normálisnak mondható, középosztálybeli életet. Két gyermek édesapja, gyönyörű feleséggel, tágas házzal és a társadalmi elhelyezkedésének megfelelő állással rendelkezik. Sikeresnek mondható mindenben, amiben egy mai ember mérheti magát. Egy szép napon azonban – miközben édesapja közeli elvesztését feldolgozandó túrázni indul Oslo környékén – jókorát esik a biciklijével az erdőben. Az esés következményeként eddig meg nem élt nyugalmi állapotba kerül. Késlekedés nélkül dönt arról, hogy nem folytatja eddigi életét. A mindennapi gondokat, teendőket, amiket a munkahely, a család, a háztájék kreál számára, a szemétbe dobja. Elmenekül az otthon melegéből, állását felmondja, és sátrat ver a város környéki erdőben. Az újkor Robinsona – akinek Pénteke az általa levadászott jávorszarvas borja, Bongó – tisztulni akar, minden okoskodástól, mesterkétségtől szabadulni vágyik, amellyel a civilizáció ruházta fel őt a társadalmi beágyazódás rögös útján. A semmittevés nemesít – vallja, csöndesen tűntet a társadalmi sallangok sokasága ellen, a cserekereskedelem legújabb kori követője lesz

Doppler azonban bármennyire is magának követeli a teljes szabadságot, időről-időre be kell ismernie, hogy nem képes teljes mértékben függetleníteni magát a fogyasztói társadalom termékeitől, egy kevés sovány tejért, vagy a több kilós Toblerone csokoládéért sok mindenre képes. Az erdőben megtapasztalt magány az önmegismerés útjára viszi főhősünket. Az alig ismert apa elvesztésének megélése, az élet alapvető dolgainak újragondolása lassan megváltoztatja a címszereplőt. Mindezt nem tudja megakadályozni családjának folyamatos, a lelkiismeret-furdalást felkelteni célzó kísérletei, és a magánya háborítatlanságát egy idő után megtörő emberek (az apja végzetes háborús kalandját maketten megörökítő Düsseldorf, az erdei békefesztivált szervező, önmagából kiábrándult burzsuj, Bosse, az esti mese túladagolásban szenvedő kisfia, Gregus, valamint a nője által kidobott tolvaj, Vasgyúró Roger) megjelenése sem. Végül – miután édesapjának emléket állít az erdőben – továbbáll, mert nem bírja az embereket, nem bírja, amit csinálnak, nem bírja, amit mondanak, egyszerűen nem bírja azt, amilyenek.

Erlend Loe Norvégia egyik legnépszerűbb kortárs írója. Magyarországon is több könyve (Naiv.Szuper.; A nagy fogás, A pénz bajjal jár, Kurt híres lesz; Elfújta a nő, Doppler, az utak királya) kiadásra került már a Scolar Kiadó jóvoltából. A Doppler az ötödik regénye. Loe elképesztően nagy adag abszurd humorral mutatja meg egy béklyóba zárt ember kétségbeesett és egyben bátor történetét. A végtelen komoly helyzetet képes oly módon láttatni, hogy nem érezzük Doppler sorsának kegyetlenségét. A folyamatosan elénk tartott görbe tükör ugyanis megnevettet minket. Röhögünk magunkon, a környezetünkön, az egész világon. Éppen ezzel lesz hiteles Loe története. Ha túl komolyan vette volna magát, akkor egy újabb kirohanást olvashattunk volna mai életmódunk ellen, és sehol sem ismertük volna magunkra. A humor azonban közelebb visz, így lesz Doppler, ez az esendő ember, egy messzemenőkig szerethető figura, egy közülünk, aki megmerte tenni azt, amihez nekünk sehogy se lesz merszünk. Kilépett a komfortérzetéből, hogy megkeresse önmagát.