Elhatároztuk, hogy Márton nap alkalmával, szerény körülmények között ugyan, de megemlékezünk az új bor születésével egy palack bor társaságában. Nem kell itt nagy dologra gondolni, egyszerűen vettünk egy palack bort, választásunk pedig a Vylyan Pincészet Bogyoléjára esett. Sajnos liba-finomságok nem párosultak hozzá, de mi jól éreztük magunkat az újbor társaságában.

A Vylyan Pincészet honlapjáról (http://www.vylyan.hu/) az alábbi információkat gyűjtöttem össze a borról:

A Vylyan Pincészet újbora a franciaországi Beaujolais Nouveau [bozsolé] borkészítési hagyományait követve készül. Az újbor elnevezése arra utal, hogy maga a bor a bogyón belül születik, majd robban életre.

A bogyólé a Villányi borvidék Városhegy dűlőjén 2002-ben telepített szőlőültetvényén, mészkő alapkőzeten és löszös-agyagos termőtalajon termett szőlőből készült.

A frissen szedett, egész, sértetlen fürtöket széndioxid-köpeny alá helyezték, a hőmérsékletet végig 22-29 °C között tartották. A fürtökben, az oxigéntől teljesen elzárva, a bogyókon belül indult a speciális erjedés, amely kb. a 4-5 napig tartott. Az alkoholos erjedés a préselést követően fejeződött be. A friss bort gyors derítés és hidegkezelés után – 2010. október 25-26-án – palackozták. Az eredmény friss, illatos, gyümölcsös, lendületes, ahogyan az egy igazi újborhoz illik. Összetéveszthetetlen karaktere a banán és a piros bogyós gyümölcsök (főleg málna) jegyeit hozza.

Az idei évjáratot „hosszú, havas tél; csapadékos, hűvös tavasz gyors, egyenletes virágzással; változatos nyár meleg-száraz és csapadékos időszakokkal; augusztus végi lehűlés; változékony, csapadékos szeptember; napos, száraz, de hűvös október jellemezte.

Az idei bogyólé 11,95 %-os alkoholtartalommal bír, 82 %-ban Zweigelt 18 %-ban Portugieser fajta megosztásban: Hidegebben – 12-13 C°-on – ajánlatos fogyasztani, mint általában a vörösborokat.

Hagyománnyá vált, hogy a Vylyan Pincészet minden évben kiírja újborához, a Bogyóléhez kapcsolódó címkepályázatát ifjú művészek számára, a legjobbnak ítélt munka pedig elfoglalhatja méltó helyét a palackon. A 2010-es Bogyólé címkéjének tervezője Szakál Éva, a Pécsi Tudomány-Művészeti Kar festő szakáról.

Ahogyan a hivatalos adatlap is ígéri a 2010-es Bogyoléban uralkodik a málna illat- és ízvilága (feleségem szerint, inkább a meggyé). Sosem ittam még ennyire új vörösbort, ezért izgalmas élmény volt látni, hogy frissen mennyire könnyed mozgású a vörös nedű, szinte nyom nélkül folyik le a pohár üvegfaláról. Alig rendelkezik olyan jellemzővel, amivel az igazi érett vörösbor bír, amiért én inkább a vörösök pártján állok, mint a fehérekén (bár azért a jófajta fehéret is igen szeretem), a markáns ízek, az erő helyébe rendkívüli frissesség és gyümölcsösség lép. Az egyetlen baj a borral, hogy négyen túl sokan voltunk hozzá, és pikk-pakk a palack fenekére vágtunk. Persze, ha már a Bogyolé elhúzta az orrunk előtt a mézesmadzagot, a házi kincstári készletből is fel kellett bontani egyet, a szajki Hárs Pincészet biogazdálkodásából a 2008-as évjáratban kikerült Szürkebarátra esett a választásunk. Szinte áttetsző, majdnem fehér, 14,5%-os alkoholtartalmú bor, akárha a Balatonfelvidék markáns fehérjeit ízlelném, amely mindeközben megőrzi a pécsi borvidék egyik legszebb részének, a szajki szőlőhegy legjobb jellemzőit, amely nem mellesleg a Pécsi Püspökség borai mellett kap rendszeresen helyet a gasztronómiai fesztiválok kínálatában.

Ha már – még ha csak kicsiben is – Márton napot ünnepeltünk, álljon itt pár szó erről a naptári napról is, és arról, ami mögötte van:

Szent Márton élete és legendája

Szent Márton Krisztus után 316-ban vagy 317-ben született a Római Birodalom területén Pannónia tartományában egy római katonatiszt fiaként. Szülehelyéül a legújabb kutatások egyértelműen Savaria városát (a mai Szombathely) jelölik meg. Márton tizenkét évesen felvette a keresztény vallást, amelyet az akkori uralkodó világkép szerint élő pogány szülők nem néztek jó szemmel, később édesapja – aki tribunus volt – akaratából belépett a hadseregbe.

A legenda szerint, a római császári sereg lovas testőrtisztjeként az észak galliai Ambianum (Amiens) városában szolgáló Márton egy hideg téli estén egy nincstelen koldussal találkozott. A katona a köpenyét kardjával kettéhasította, és az egyik felét a koldus vállára terítette. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a fél köpenybe burkolózva, mert ő volt, akit koldusnak vélt. Márton hamarosan kilépett a hadseregből, és megkeresztelkedett, eldöntötte, hogy ezután nem a császárt, hanem Isten fogja szolgálni, ezért téríteni indult kelet felé egészen a Dunántúlig.

359-ben Poitiers közelében telepedett le, hogy Hilarius püspök mellett lehessen. 361-ben Ligugében megalapította az első európai szerzetes kolostort. Turones (ma: Tours) városának polgárai pedig 371-ben püspökké választották, hiába tiltakozott a megválasztása ellen.

Még életében számos legenda szövődött személye köréje, amelyek csodás gyógyításokról, rablók megtérítéséről, az ördög legyőzéséről szólnak. A város mellett kolostort alapított, amely a középkorban Franciaország egyik vallási központja lett. 397-ben, a hagyomány szerint, november 8-án hunyt el, és november 11-én temették el. Temetésének időpontja vált emléknapjává. Szent Márton volt az első olyan szent, aki nem mártírként halt meg.

Szent Márton kultusza

Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt. Védszentként tisztelték többek között a koldusok, a katonák, a ló- és lúdtartók, valamint a szőlőművelők, a hordókészítő kádárok, továbbá Franciaország védszentje volt.

Márton kultusza feltehetően már a honfoglalás előtt virágzott hazánkban. Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette. A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére. Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett. Születésének egyik feltételezett helyén Szent Márton tiszteletére épült a pannonhalmi bencés apátság, melyet szentmártonhegyi apátság néven is emlegettek.

Lúd és újbor

Szent Márton és a lúd kapcsolatára vonatkozóan a legelterjedtebb az a legenda, mely szerint Márton alázatból a ludak óljába bújt, amikor hírét vette a püspökké választásának. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével csapott zajjal elárulták rejtekhelyét.

A köztudatban ezzel a nappal kapcsolatban a Márton-napi lakomák a legismertebbek. A hiedelem szerint ludat illik enni ezen a napon, mert, „aki Márton-napján nem eszik libát, az majd egész évben éhezik”. A Márton nap a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett.

Egykor Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.

A Szent Márton lúdja kifejezés – főként a Dunántúlon – utal a nap jellegzetes ételére és az egykori földesúri járandóságra. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. Tipikus ételek ezen a napon a libaleves és libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal. Szent Márton napjára általában megforr az újbor, ebből ered „a bornak Szent Márton a bírája” mondás, hiszen ezen a napon már fogyasztható az évjárat első bora. A közhiedelem úgy tartja, minél többet iszik az ember ezen napon, annál több erőt és egészséget vesz magába.

A hagyomány szerint a fiatal libát megtisztítják, kibelezik, besózzák és meghintik friss majorannával, kívül-belül. Befűtik a kemencét, és lehetőleg nagy cserép- vagy öntöttvas tepsiben szép pirosra, ropogósra sütik. Ha elkészült, feldarabolják. A mellcsontjáról óvatosan lefejtik a húst (úgy át kell sülnie, hogy ez könnyen elvégezhető legyen), és szemügyre veszik a csontot, hogy megjósolják belőle, milyen lesz a tél. Ha barna volt, esős, ha fehér akkor havas telet vártak.

A hétvégén ismét kegyes volt hozzánk az időjárás. Mintha a november és a szeptember helyet cserélt volna, ugyanis úgy néz ki, hogy 2010-ben november havában érkezett meg hozzánk a banyanyár, miközben a szeptemberi utónyarat elmosta az eső és elfújta a szél. Gyönyörű napsütéses időben van részünk, amely kirándulásra vagy csak éppen csak egy kis sétára sarkallja az embert, amikor a gyermek nyugodtan rohangálhat kabát nélkül a szabadban.  A szép időnek köszönhetően vasárnap délután az EKF kapcsán felújított Havihegyi Sétányra is elbarangoltunk, ahonnan belátható az egész város, és ahonnan gyönyörködhetünk a lenyugvó nap és a légköri vizsonyok különös játékában.