Makk Károly: Egymásra nézve (1982)

Az ötvenes években hallgatásra kényszerített Horváth Lívia (Grazyna Szapolowska; magyar hangja: Hernádi Judit) munkát kap egy helyi lapnál, egy újabb esélyt az élettől. A fiatal lány a lapnál megismerkedik a férjezett Szalánczky Évával (Jadwiga Jankowska-Cieslak; magyar hangja: Bánsági Ildikó). A két nő között kezdetben barátság szövődik, amely lassan vonzalommá mélyül. Messze a kíváncsiskodó szemektől, füstös, éjszakai lokálokban találkoznak, a tiltott szerelem beteljesülésének azonban a korízlés, az uralkodó társadalmi erkölcs gátat szab. Lívia nyíltan vállalná szerelmét, de Éva képtelen elszakadni a normalitástól, a társadalom, és annak intézményesült éber tekintete visszarántja a valóság talajára. Éva nem tud dönteni szíve és a röghöz kötött erkölcsei között, Líviát pedig a makacs, öntörvényű igazságkereső természete ismét bajba sodorja, elkerülhetetlen a bukásuk.

Az Egymásra nézve nemcsak megrázó erejű korrajz a kommunista Magyarországról, hanem bemutatja, hogy a torz társadalmi viszonyok között az önmegvalósítás és a különbözőséghez való emberi jog tragikus sorsra van ítélve. Makk Károly 1982-es filmje idejekorán döntögette a tabukat, hiszen az akkori társadalmi és politikai közegben nem kis merészség volt olyan témákról szólni, mint a homoszexualitásról vagy a tolerancia. Makk Károly vaskos életművéből, ha a Szerelem mellett csak ezt a filmet ismerjük, már megértjük, miért ő az egyik legjelentősebb filmes alkotónk.

Az Egymásra nézve kicsit olyan, mintha a Brokeback Mountain női párja lenne. Ang Lee filmje is az önmegvalósítás bátorságával példálózik, és a társadalom immunrendszerének védekező mechanizmusát mutatja be, amely az ismeretlen, idegen testet kilöki magából, mert fél tőle, mert nem tud vele mit kezdeni. A különbség csupán annyi, hogy Makk Károly filmjének története ráadásként egy olyan korban játszódik, ahol semmi helye nincs az egyénnek, minden különállási törekvéseit lenyomja az állami gépezet. A Brokeback Mountain ezzel szemben egy szabadnak nevezett társadalom viszonyrendszerben robbant bombát. Ez a közeg is azonban csak annyiban szabad, amennyiben engedi a másik fél törekvéseinek kibontakozását. Amikor azonban a többség ízlése nem szívleli a látottakat, csúnyán összezár. Nyugaton és Keleten a helyzet változatlan.

Mundruczó Kornél: Szép napok (2002)

Péter (Polgár Tamás) a javító-nevelőintézetből szabadulván útlevelet szeretne szerezni, hogy elutazzon a tengerhez vagy bárhová, csak el innen. Amíg megkapja az útlevelet, azonban heteket, esetleg hónapokat kell várnia, ezért ideiglenesen a nővéréhez, Máriához (Wéber Kata) költözik. Mária munkahelyén, a mosodában titokban szemtanúja lesz annak, ahogy egy idegen lány, Maja (Tóth Orsi) világra hoz egy gyermeket. Mária pénzt ad a lánynak a gyermekért cserébe. Mária félti a titkát, ezért nem örül túlzottan öccse szabadulásának. Ő a gyermeket akarja, aki talán az egyetlen biztos pont egy Németországban dolgozó férj és a sivár patyolat árnyékában.

Péter munkát vállal egy autóbontóban, Jánosnál, aki családja mellett kitartja Maját. A lány azonban inkább Ákossal, Péter barátjával és egyben gyermeke édesapjával szeretne lenni. Maja azonban amennyire tiszta, ártatlan lény, éppen annyira ostoba, csetlő-botló figura. Kikezd Péterrel is, mire a fiú megmutatja neki a gyereket, akit már rég el akart felejteni. Maja egy kétségbeesett éjszaka után visszakéri a gyerekét, Mária ekkor megbízza Pétert, hogy vigye el magával a lányt külföldre. Maja szerelmet ígér a fiúnak, ha tanúskodik mellette, hogy visszaszerezze a gyermekét…

A film szereplői céltalanul kóborolnak, folyamatosan sodródnak, képtelenek saját sorsukat irányítani, illetve ha cselekvésre szánják el magukat, akkor is sorozatosan szerencsétlen lépéseket tesznek. Emberi lényükben, érzelmeikben kiüresedtek, alig bírnak értelmesen megszólalni, motyognak, érthetetlenül maguk elé beszélnek, néhány tiszta bensőséges pillanatot leszámítva képtelenek az emberi kommunikációra, csak ösztöneik és indulataik mozgatják őket. Péter sem képes ebből a világból szabadulni. Környezet, eddigi élete két marokkal rántja vissza, hiába próbálna szabadulni. Amikor megvan a lehetősége a változtatásra, akkor sem tud élni vele, mert nincs jó választás, a megváltás elmarad.

Mundruczó Kornél második nagyjátékfilmje – amelyet Locarnoban Ezüst Leopard díjjal jutalmaztak – kiábrándító, nyers, durva világot fest le nekünk, amelyből lehetetlen a menekülés. A Delta sokkal kiérleltebb és szebb film, de az újravágott Szép napok a maga durvaságában és kényelmetlensége mellett is lenyűgözően pontos alkotás.

Gárdos Péter: Tréfa (2009)

Az azonos című Kosztolányi-novella ihlette Tréfa című film 1912-ben játszódik egy kisvárosi egyházi iskolában. Az évszám csak a film vége felé tudatosodik a nézőben, amikor elhangzik a Titanic katasztrófájának a híre. E látszólag történetünk szempontjából jelentéktelen tény komoly befolyással bír az iskolában nevelkedő környékbeli parasztfiuk életére. A jéghegynek ütköző luxushajón utazik ugyanis a hetedikesek osztályfőnöke, Zoltán atya (Váta Roland) öccse, aki az atya tanácsára utazott Bostonra egy műtétre. A gyermekeken ezen az őszön furcsa vadság, valami gonoszszerű ösztön vesz erőt, a sorozatos leckézetések áldozata a kitűnő tanú és éleseszű Simont (Timon Barnabás), akit iskolástársai nem kímélnek. Zoltán atya az öccse iránti aggodalma okán egyre kevésbé tud a körülötte zajló eseményekre figyelni, a tanévben frissen érkezett testnevelés tanár, a fiatal Weigl atya (Lengyel Tamás) pedig manipulatív módszerekkel igyekszik fegyelmezni gyerekeket. Az iskolai falai közé a félelem és bizonytalanság erői költöztek be, és előre érezhető a tragédia szele.

A kitűnő gyerekszínészeket felvonultató mű azonban nem tudja kellően megteremteni azt a miliőt, amelyben be tudná mutatni az eltérő karakterek közötti különbözőségek miatti kialakult feszültséget, hiányzik a mű fokozatos felépítése, amely miatt végkifejlet kicsit hatástalanul következik be. A film egyik legjobb karaktere a Lengyel Tamás által megformált Weigl atya, aki nem szívleli a gyermekek liberális szellemben való neveltetését, ezért – ha kell – szembe megy a fiatal közösség akaratával, ám ez sem segít a gyerekközösség által kollektíve meghurcolt diák helyzetén, sőt...

Gárdos Péter tévéfilmért 2009-ben a 40. Magyar Filmszemle rendezői díját nyerte el. Nem állítom, hogy érdemtelenül, de a jó alapanyagon kellett volna még dolgozni, hogy emlékezetes film szülessen belőle. Végeredményben több hiányérzet maradt bennem, mint pozitívum.

Pater Sparrow: 1 (2009)

A ritkaságairól híres könyvesboltban rejtélyes módon, egy perc leforgása alatt eltűnik a teljes árukészlet, helyébe egy addig ismeretlen szerző és kiadó nélküli könyv példányai kerülnek, aminek puritán borítóin csupán az egyes szám árválkodik. A Valóságvédelmi Hivatal veszi kezébe a szokatlan bűntény utáni nyomozást. Egyetlen kiindulópontjuk van csak, mégpedig maga a könyv tartalma, amely almanachszerűen számokba sűrítve összegzi, mi történik az egész emberiséggel 1 perc alatt. A Hivatal különleges ügynöke, Phil Pitch (Mucsi Zoltán) feladata az, hogy bebizonyítsa, csodák már pedig nincsenek, természetesen sikertelenül jár. A film alapja ugyanis a tudományos fantasztikus irodalom lengyel származású kiemelkedő alakja, Stanislaw Lem eleddig kevésbé ismert novellája, Az emberiség egy perce.

Pater Sparrow filmje szokatlan hangvételű és látványú film, különösen, ha végig tekintünk a magyar filmes palettán. Pater Sparrow egy interjújában bevallja, hogy az esszé-szerű filozofálgatásait szereti. Ez érződik „1’-en, amelynek a fentieken túl tulajdonképpen nincsen története. A film egy rendhagyó kísérlet egy a hagyományos történetmesélési panelekkel el nem mondható irodalmi mű adaptálására. A könyv mondanivalója egy krimi szerkezetre épülő történetbe van csomagolva, a néző maga is nyomozni kezd, a film önmagában a válaszokat nem adja meg, ahhoz kell a néző, aki szükséges a rejtély megfejtéséhez, a film jelentése csak vele együtt fejthető meg. Az én olvasatomban: az emberek világa nem írható le születések, halál, rekord kísérletek, katasztrófák, szeretkezések, boldog és szomorú pillanatok, stb. számszerűsített variációjaként, az emberi történet magva a gondolatban születik.

Érdekes alkotás az „1”, de véleményem szerint kevés sikerre számíthat. A kitűnő színészgárda minden tőle telhetőt megtesz, de egy ilyen film véghezvitele olyan merész alkotás, amelyben az alkotóknak annak is a tudatában kell lenniük, hogy kevés megbecsülésre számíthatnak a nézőközönség részéről, akik nem biztos, hogy vevők erre. Az „1” túlságosan papírízű, nem véletlen, mert Lem novelláját szerintem szinte lehetetlen filmre vinni, Pater Sparrow megpróbálta, nem állítom, hogy sikertelenül járt, de a filozofálgatáson kívül engem nem fogott meg túlságosan a film vizualitása, pedig látni rajta, hogy arra helyezték a hangsúlyt. Mindenesetre nem árt, ha egy filmes is jár közöttünk, mint Pater Sparrow.