Szerethető-e az az apa, aki engedi, hogy a gyermeke szenvedjen? Amennyiben az Úr törvényeit és tanításait szem előtt tartva éli teremtménye az életét, akkor miért hagyja, hogy fájdalom szorítsa el a szívét? Terrence Malick (Sivár világ, Mennyei napok, Az őrület határán, Az új világ) Az élet fája című legújabb filmjében a bibliai Jób történetéből kiindulva kísérli meg filmnyelven megfogalmazni a létezés szavakba nehezen önthető szubsztanciáját.

Annak érdekében, hogy a néző figyelmét a létezésre irányítsa, Malick a földi élet legnagyobb misztériumával, a halállal kezdi filmjét. A texasi Wacóban élő O’Brien család táviratot kap, melyben tudatják, hogy egyik fiuk tizenkilenc éves korában elhunyt. Háborúban esett-e el vagy más lehetett a halál oka, teljesen mindegy. Az is csak később derül ki, hogy a három közül melyiket vesztették el.

Nem véletlen, hogy ezt az érzelmileg végletes állapotot teszi filmje origójává a rendező. Az O’Brien szülők nem értik miért zúdult rájuk ekkora szerencsétlenség, miért bünteti őket az Úr. Hogyan történhetett meg velük mindez, amikor ők teljes lényükkel, makulátlan életmódjukkal az isteni törvényeket követték.

Egy másik idősíkban találkozunk a középkorú Jack O’Briennel (Sean Penn). A férfi sikeres üzletember a szakmájában, mégis megkeseredett felnőttként mutatkozik meg. Nem találja a helyét felhőkarcolók rideg metropoliszában. Rágódik az életen, magába burkolózva próbál visszatérni régi önmagához, valamiféle útmutatásra vár (jeleneteiben Sean Penn szinte végig merengve ténfereg). Érzések, emlékek, álmok ostromolják.

De mielőtt Jack példájával foglalkozna, Malick dimenzióugrást hajt végre. Az élet és halál könyörtelen logikáját fürkésző kérdés feltevése után mintegy húsz percben bemutatja a teremtés és evolúció történetét. A klasszikus zenei betétek mély alázattal kísérik Emmanuel Lubezki operatőrnek az univerzum keletkezését, galaxisok, csillagok és bolygók létrejöttét érzékeltető, lenyűgöző szépségű absztrakt mozgóképeit. Majd apró momentumokban felidézik a földi élet kialakulását a mikrobáktól egészen a kihalásra ítéltetett dinoszauruszokig. Végül a rendező az emberi élet megszületésével párhuzamba állítja egyén és univerzum élettörténetét, nyomatékosítva azt, hogy egy gyermek világrajövetele épp akkora csoda, mint az egész világ létrejötte.

Az egyetemes érvényű etűd után a megszületett emberi egyed, tehát jelen esetben Jack gyermekkorát kísérhetjük végig, csecsemőkortól egészen a kamaszkorig. Malick anélkül, hogy a szánkba rágná, az O’Brien család életéből látszólag logikátlanul kiragadott pillanatokkal egy tanulási folyamatot modellez le. A születés után a lélegzetvételt gyakoroljuk, majd megtesszük az első lépéseket. Lassan megtanuljuk megkülönböztetni a színeket, fény és árnyák játékát. Megismerjük az illatokat, benyomásaink alakulnak ki, érezni kezdünk. Megtapasztaljuk a fájdalmat, amikor a szigorú atyai kéz az arcunkon csattan. Majd rájövünk, hogy a sértettség, a bűntudat, a harag még nagyobb szenvedést okoz. Vágyakozunk, szeretünk, ragaszkodunk, elengedünk, megbocsátunk. És persze a halállal is szembesülnünk kell. A felnőtt Jack emlékképeiből tehát az a tapasztalathalmaz rajzolódik ki, amely belső világát megformálta.

A gyermek folyamatosan kérdéseket fogalmaz meg, miértekkel építi fel életét. Idővel azonban a kíváncsisága lelohad, holott később is tudni akarja, mi végre vagyunk ezen a földön. Egyáltalán, mi maga az élet? Kik vagyunk mi? Az anyagi létben azonban folyamatosan a pénzszerzésen jár az eszünk. Mert élelmet kell szereznünk, ruháznunk, taníttatnunk kell a gyereket. Leköt a ház, a család, a munka. Lankad a végső dolgokra irányuló figyelmünk. Malick tudatosan szembeállítja az idilli, színes gyermekkort és az idősebb Jack színtelen-szagtalan dobozvilágát.

Az O’Brien szülők archetipikus szerepek: szigorú, despota apa (Brad Pitt talán még sosem volt ennyire hiteles) és megengedő, naiv anya (Jessica Chastain éteri nyugalma elbűvölő). Az apa szerint a jó ember nem lehet sikeres abban a világban, amiben csak a pénz számít, mert mások keresztüllépnek rajta. Ezért tanítja fiait az ökölharcra, ezért állít fel szabályokat a számukra. Ő maga is betartja a formaságokat: étkezés előtt elmormolja az asztali áldást és vasárnaponként a templomba jár, de lelke mélyén az önrendelkezésbe veti minden hitét. A gondoskodó, elnéző tekintetű anya az apa totális ellentéte. Sziklaszilárdan hirdeti a feltétel nélküli szeretet mindent elsöprő erejét. Még a férjének is elnézi gyermekeivel szemben tanúsított gorombaságát.

...

A teljes írás, az Univerzumok, az olvassbele.com oldalán olvasható.