jeges-varga

Miután megírtam beszámolómat Áron születéséről, úgy gondoltam átfutom még egyszer elsőszülött fiam, Márk születésének krónikáját is. Az alábbi szöveg a három és fél évvel ezelőtt megírt írás újraszerkesztett változata.

Miközben Vlagyimir Putyin pártfogoltja, Dmitrij Medvegyev a leadott szavazatok 70,2 százalékával megnyerte az orosz elnökválasztásokat, Emma végigsöpört Európán. Az orkán erejű széllöket leomlott kéményeket, lesodort tetőket, kidőlt falakat és leszakadt felső vezetékeket hagyott maga után.

2008. március 3. napján, hétfőn, reggel háromnegyed 8-kor a munkahelyemen elfogyasztottam a 2 db narancsból, 1 db almából és 1 db banánból álló reggelimet. Eszter pedig a Szülészeti Klinikára ment, ahol POSE, illetve flowmetria vizsgálatokon kellet részt vennie. Az azt megelőző hetekben ugyanis az orvosok megállapították, hogy a méhlepény ideje korán öregedésnek indult, így folyamatos figyelmet követelt. Délben megszakítottam a munkámat, és csatlakoztam a feleségemhez.

A köldökzsinór véráramlását szerencsére rendben találták. A helyzet nem adott okot az aggodalomra, ezért visszamentem dolgozni. A POSE során Eszter megkapta újabb oxitocin adagját. Arra voltak kíváncsiak, hogy a mesterségesen keltett méhösszehúzódások hatására Márk hogyan reagál. A vizsgálatot végző szülésznő pedig azt állapíthatta meg, hogy a magzat nem mutat túl nagy aktivitást a Pocakban. Sok értelme tehát nem volt annak, hogy visszatértem a munkahelyemre. Rövid időn belül újra a Klinikán találtam magam.

A fogadott orvosunk azt valószínűsítette, hogy az előző nap éjjel jelentkező jósló fájások kifáraszthatták Márkot, így születendő fiunk a POSE idején egész egyszerűen aludt. Senki és semmi nem tudta őt felébreszteni. A doki azt javasolta, hogy Eszter még aznap költözzön be a Klinika terhes patológia osztályára. Nagy a baj azonban nem volt, de az orvos, mint biztonsági játékos, a békesség érdekében így látta jobbnak. Kapkodunk nem kellett, csak estére vártak minket. Az azért megnyugtató volt, hogy aznap éjjel éppen a fogadott orvosunk és az egyetlen szülész-nőgyógyász foglalkozású barátunk volt az ügyeletben.

Este 7 óra tájban csekkoltunk be a klinika recepcióján. Esztert egy hat ágyas kórteremben helyezték el. Aznap ő volt az egyetlen vendég a szobában. Ismét elvégeztek egy NST vizsgálatot, majd elintéztük az adminisztrációt. A betegfelvétel megtörténte után a kórteremben elrendeztük a csomagokat. Este 8 óra lehetett, amikor Eszter szülei hazaindultak, én még maradtam egy kicsit.

A kismamának a legnagyobb lelki traumát a kórházban kényszerűségből eltöltendő hosszadalmas idő eshetősége okozza. Ilyenkor azt latolgatja a páciens, unalmában mit is kezdjen magával a ráváró, akár napokban vagy – ne adj isten – hetekben mérhető, időben. Eszter már a délutános nővértől és az egyik orvostól is azt kérdezte, mivel foglalhatná el magát, amíg az intézmény vendégszeretetét kénytelen élvezni. Én meg bekapcsoltam a kórteremben levő televíziót, hátha találok valami értelmes néznivalót benne, amivel feleségem elütheti a lefekvésig hátralevő időt. Megjegyzem, azt hallottam, hogy akik hosszabb időre élvezhetik a klinika vendégszeretetét, még DVD lejátszót is hoznak magukkal, és mozi délutánokat szerveznek. Na ezt egyikünk sem akarta. És nem a jó film élményét sajnáltam a feleségemtől.

Este 9 órakor indultam haza. Lekocogtam a 30-as busz megállójáig, és felszálltam a soron következő járatra. A vasútállomáson átszálltam a 6-os buszra, amely kertvárosba vitt. A helyi közlekedési viszonyokhoz képes hamar hazaértem. Lezuhanyoztam, megágyaztam és lefeküdtem.

Nem tudtam elaludni, ezért bekapcsoltam a DVD lejátszót és kerestem egy nézhető filmet. Jason Reitman Juno című alkotására esett a választásom. A film egy koraérett tizenéves lányról szól, aki első szexuális kapcsolata következményeként gyermekáldás elé néz. Első gondolata szerint természetesen megszakítaná a terhességét, végül azonban nem hajtatja el a kis magzatot, hanem szülőket keres a friss jövevény számára. Mert azt kellő értelemmel felméri, hogy ő még éretlen az anyaságra. Az értelmes humorral fűszerezett, kedvesen komoly történet éjjel fél 1 körül ért véget. Még kellett fél óra nekem ahhoz, hogy álomba szenderüljek.

Éjszaka, negyed háromkor a mobiltelefonom csörgése ébresztett fel. Eszter volt a vonal túlsó végén. Induljak, mert már a szülőszobán van – mondta. Félálomban az ember hatalmas sületlenségeket képes összehordani. Én azt kérdeztem feleségemtől, hogy „Most nem hülyéskedsz?” Mentségemül legyen szólva, fogalmam sem volt arról, hogy hol vagyok és ki vagyok. A kezdeti banális kérdésfeltevésem után azonban viszonylag gyorsan sikerült összekapnom magam. Felhívtam a 72/333-333-as számot, ami Pécsett közismerten a Volán Taxi egyik hívószáma. Hónom alá kaptam a szülés utáni napokra összekészített, gyerekruhákkal teli csomagot, és leszaladtam a lépcsőház elé. Alighogy kiértem az épületből, egy taxi lassított le mellettem az utcán.

Egy középkorú nő volt a taxisofőr, aki – miután közöltem vele éjszakai utazásom célállomását – a jellemző komótos haladási sebesség helyett gyorsabb tempóra kapcsolt. Ebből arra következtettem, hogy megértette, miért akarok az éjszaka közepén a PTE Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájára menni. Így meglepett a hozzám intézett kérdése: „Ügyeletre megy?” Sosem voltam az a fajta, aki mindenáron késztetést érez arra, hogy csevegjek a taxisofőrrel, a bolti eladóval vagy a jegyszedővel, pláne ha még erősen az ébredezési fázisban vagyok. Erre a kérdésre azonban muszáj volt válaszolnom.

Azt nem tudtam eldönteni, hogy a kezemben levő reklámszatyorból vagy tán a kialvatlanság miatt szemem alá rajzolt gödrökből következtetett arra, hogy én biztosan orvos vagyok, mindenesetre megtisztelve éreztem magam. Persze azért elmagyaráztam neki utazásom valódi célját. Több sem kellett neki. Elmesélte tapasztalatait, véleményét a Baranya Megyei Kórház és a Szülészeti Klinika különbségeiről, egyértelműen az utóbbi mellett téve le voksát Nyilvánvalóan, csak arra várt, hogy megszólaljak. Mert így várakozásának megfelelően elindulhatott a beszélgetés. Végül is sokkal jobb így autózni, mint végig kussban ülni a kocsiban.

A POTE mellett jobb oldalról egy nagyobb löket légáramlat söpörte be az autó elé a környéken elszórt papírzacskókat, csoki papírokat. Végig futott a hideg a hátamon. Itt valami készülődik. És persze megérkezett a front – konstatáltam magamban. Végül 20 perccel azután, hogy fogadtam Eszter telefonhívását, átléptem a klinika portáját.

Felsiettem az erős szélben a régi épület bejáratához. A Vénusz szobortól jobbra található a szülőszoba előtti váró. Két lengőajtó által közrefogott folyosórész, ahonnan egy betegszállító lift, egy szürreális, Terry Gilliam Brazil-jának díszletére emlékeztető vizsgálószoba, valamint egy világítás- és mosdókagylómentes mellékhelyiség nyílik.

Eszter utasításait követve bementem a szülőszoba előtti folyosóra. Egy fiatal szülésznő, aki épp egy szendvicsét majszolt, kitessékelt a váróba és türelemre intett. Ő persze akkor még nem tudta, hogy a feleségem már nem kelhet fel a szülőágyról, és így nem jöhet ki hozzám. A váró zöldes neonfényében várakoztam. Hallgattam az ajtók csapódását, a szél hárfáit. Tudom, túlmisztifikálom az egészet, de a bejárati ajtó és a lengőajtók ritmikus nyikorgása, valamint a szél dallamos süvítése azt sugallta nekem, hogy ott és akkor valami nagy jelentőségű dolog fog megtörténni velem.

Éjszaka 3 óra volt, mire végre beléphettem a szülőszobába. Csak úgy mehettem be, hogy a kék zacskókból készített papucsokat és zöld hátulgombolós köpenyt magamra öltöttem. Eszter az ágyon feküdt. Pocakját telepakolták különböző tappancsokkal, amelyek Márk szívműködését követték nyomon. Persze erre is a méhlepény állapotának folyamatosan megfigyelése miatt volt szükség.

Végre megtudhattam azt is, mi történt miután előző nap este elindultam haza. Este 10-kor megszaporodtak a fájások. Eszter egy ideig a kórteremben vajúdott, majd éjjel fél 1-kor levitték a szülőszobára. Feleségem arról is informált, hogy valamivel az érkezésem előtt, megszületett Zétény, az egyik közös ismerősünk kisfia.

Az elkövetkező órák Márk szívműködésének ritmusára teltek el. A szülésznők néha odébb pakolták a Pocakon a szívhangot érzékelő tappancsokat, Eszter minden egyes fájásnál mélyeket szippantott a mámor-stimuláló készülékből, én pedig eközben számba vettem a szülőágy végén levő tálcára kihelyezett, bezacskózott eszközöket. Különösen az alkar nagyságú burok repesztő tű tetszett nekem.

Aznap éjjel két fiatal szülésznő teljesített szolgálatot, akik a holtidőben a neten szörföltek, illetve a gépükön passziánoztak. Eszter egy idő után kipróbálta a kéjgázt is, amitől bevallása szerint olcsóbban és gyorsabban rúghat be az ember, mintha elutazna Villányba, hogy ott megkóstolja valamelyik pincészet borait. Az egyik doki pedig azt is elárulta, rezidens korában olykor azért ő is mélyeket lélegzett a készülékből. Nem kértem kóstolót.

Reggel hat óra után a fájások szint folyamatossá váltak, a kéjgáz ekkor már semmit sem használt. Feleségem ekkor már röhögéshez is fáradt volt. Az epidurális érzéstelenítő injekciót csak a méhszáj megfelelő méretre tágulása után kaphatta meg. Erre pedig még várni kellett.

Fél 8 felé megjelent a gyűrött arcú doki, aki az ügyelet nagy részét végigaludta, de azért egyszer-egyszer az éjszaka alatt is körülnézett. Közelgett a szülés ideje, ezért burkot repesztett, és előkészült az érzéstelenítő beadására. Mindeközben műszakváltás történt, a szülésznők átlagéletkora erőteljesen megemelkedett, kedvességük pedig egyenes arányban zuhant. Szerencsénkre, a szobában tartózkodó legszebb, legfiatalabb és legkedvesebb szülésznő segédkezett az orvosunknak

Egy ifjú apától nemrégiben azt a tanácsot kaptam, hogy ne nézzek oda, amikor egy hatalmas tűvel közelednek feleségem hátához. Megpróbáltam követni az iránymutatásait, ezért Eszter arcára koncentráltam vagy a padlót bámultam. A kíváncsiság azonban erősebb volt bennem, mint a félelem. Muszáj volt megnéznem, mi történik. Az érzéstelenítő minden kismama esetében más és más hatással jár. Elvileg az anyukák az érzéstelenítő hatására egyre ritkábban érzi a fájásokat, amelyek végül megszűnnek.

Valamivel 8 óra előtt nagy nehézségek árán sikerült az érzéstelenítőt Eszter szervezetébe juttatniuk. A fájdalomtól ekkor már nem tudta uralni a testét, képtelen volt a domborítás és homorítás gyakorlati kivitelezésére. Aztán igencsak felgyorsultak az események. Negyed óra alatt lezajlott a kitolási szakasz. A doki az ügyelet utáni referálására készült, mikor Eszter megkérdezte, hogy nyomhat-e. A doki a maradás mellett döntött, miután érzékelte, hogy a baba fejjel már a kijáratnál várakozik. Az orvos szinte észrevétlenül gátmetszést végzett. Három tolás, egy rásegítés, és egy izgő-mozgó kis ember vértől csatakosan feküdt az asztalon.

Aztán a gondos kezek már kezelésbe is vették a jövevényt. Nem szép látvány, amikor egy csecsemő torkát egy csővel tunkolják, de most valahogy ez sem zavart. A szülésznő kérdésére először megindultam, hogy elvágjam a köldökzsinórt, végül azonban megtorpantam és a szakemberre bíztam a dolgot. 2008. március 4-e volt, keddi nap. 8 óra 8 perc. Megszületett a fiam, Jeges-Varga Márk.

A csecsemős nővér csap alá tette és folyóvíznél lemosdatta Márkot. Majd a gyermekorvos vette a kezei közé gyermekünket, aki elvégezte a szükséges rutinvizsgálatokat. Pólyába tették és kis időre a kezembe adták. A kis testsúllyal született babák esetében az a bevett eljárás, hogy a gyermeket nem rakják az anya mellére, hanem egyből a csecsemő intenzív osztályra viszik megfigyelésre, ahol azonnal elkezdik a baba tápszeres táplálását, hogy a vércukor szintje stabilizálódjon. Márk 2200 gramm súllyal és 41 centiméterrel született, így nem maradhatott sokáig velünk. Szerencsére azonban nem lett koraszülött, hiszen 38 és fél hétre jött a világra. Az is jót jelentett, hogy az Apgar skálán 9-10 értéket ért el.

Fényképet akkor tudtam csak készíteni a gyermekemről, amikor a pólyázást végző csecsemős nővér kezébe visszaadtam őt. Megkértem, hogy fogja meg, míg készítek egy-két felvételt. Kérésemre a következő felháborodott választ kaptam: „Azt hittem, már megcsinálta a képeket.”  Szívesen replikáztam volna egyet visszakézből. De ez nem az a pillanat volt. Készült hát két gyors fotó, és útnak engedtem gyermekemet ezzel a rosszarcú nénivel. Eszter meg is jegyezte, hogy „úgy látszik, itt nem mindenki kedves”.  A doki, illetve a szülésnél segédkező szülésznő – akik eközben Eszter sebét varrták össze – cinkos pillantást vetettek felénk, és valami olyasmit dörmögtek az orruk alatt, hogy itt ez sajnos az életkorral jár. Nem tisztem az életkor és a kedvesség összefüggéseit vizsgálni, de ez az idősebb korú női munkaerő aznap nem volt túl kedves.

Miközben öltésről öltésre összevarrták a gátsebet, megpróbáltuk megemészteni a történteket. Szokatlan izgalom, eddig ismeretlen boldogság és tompa fáradság kevercse kavargott bennem. A szülés utáni 2 óra időtartamot még a szülőszobán kellett töltenünk, amíg az infúzió lecsöpögött. Ezalatt felhívtuk szüleinket, barátainkat, hogy első kézből értesülhettek az örömhírről.

A szülőszobában közben menetrend szerint megérkezett a következő jövevény. Úgy látszik igaz az a közhiedelem, hogy időjárás változáskor a szülő nők száma megtöbbszöröződik. Eszter esetében azonban sokkal inkább arra gyanakszom, komoly késztető erő volt az, hogy nem akart napokig (esetleg hetekig) a kórházban feküdni. Ráadásul a doki az ügyeletet követő napon az új szabályok értelmében nem vehette fel a munkát, szerdán pedig Pécsváradon vett részt szűrésen. Így a kedd reggel bizonyult a lehető legalkalmasabb időpontnak a szülésre.

Bevallom, különösebben nem bírom a vér látványát, habár sosem reagáltam túl érzékenyen erre. Az orvosi rendelők, a kórházak légkörét ugyancsak nem szeretem. Aznap éjjel viszont, amikor a fiam készülődött a világra, mindent magától értetődőnek tűnt. Persze nem akartam mindent, a maga apró részletességében áttanulmányozni, de a szemem sarkából az este valamennyi történését láttam: a gátmetszés apró, könnyed mozdulatát, a gát fertőtlenítőszertől és a vértől maszatos tájékát. Láttam azt is, ahogy megérkezik a méhlepény, amely az átlagosnál kisebb volt, és érzékeltem azt is, ahogy összevarrják a gátsebet. Nyílván egyik sem szép látvány, de ekkor minden elviselhető.

És hülyeségnek tartom azt a vélekedést, hogy a férfiakban lelohad a vágy a feleségük iránt, miután látták őt szülés közben. Nem gondolsz ilyenekre, mert az van benned, hogy ez így működik. Mert hozzá tartozik a dologhoz. A többi meg rajtad áll. Mégpedig azon, hogy milyen tudatállapotban fogadod be az élményt. Életem legnagyobb élménye volt, hogy ott lehettem fiam születésénél. Ezt egyetlen apának sem szabadna kihagynia.

Hétpróbás szülők beszámolóiból, kismamák egymás közötti beszélgetéseiből sokféle tapasztalatot hall az ember az orvos választással kapcsolatban: egyesek szerint szükséges, mások szerint jobb az ügyeletes orvos, mert a fogadott doki a szülés idején akár holtfáradt is lehet, vagy egyszerűen nem ér oda a szülésre, mert szabadságát tölti. Úgy érzem, mi jól döntöttünk, mert a várandóság kilenc hónapja alatt és a szülés idején is maximálisan biztonságban érezhettük magunkat.

A doki szem előtt tartotta Eszter azon kívánságát, hogy, amennyiben lehetséges, segítse őt hozzá a természetes úton történő szüléshez. Szerencsére nem történt komplikáció a szülés alatt, spontán lezajlott. Persze a doki utólag bevallotta, hogy a méhlepény állapota miatt nem igazán bízott a császármentes szülésben. Maga is meglepődött azon, hogy Márk milyen jól bírta a 10 órás vajúdást.

A körülmények pedig annyira a kezünkre játszottak, hogy még a gyerekorvosok között is akadt egy barátunk. Akit egyébként a kaposvári kórházhoz kötötte a munkája, de egy hónapra visszatért Pécsre dolgozni. Eredeti kiküldetése a szülés napjára már le is telt volna, de ő még egy héttel meghosszabbította itt tartózkodását. A mi nagy örömünkre. Mert épp reggel 8 órakor vette fel a munkát. Bejött hozzánk a szülőszobára gratulálni, és elmondta, hogy a csecsemő intenzíven találkozott Márkkal. Elújságolta, hogy minden rendben van az újszülött fiúnkkal. Léleknyugtató volt a jelenléte, és sok értékes információkat szolgáltathatott a számunkra a későbbiekben is.

Esztert elszállásolták a Gyermekágyi Osztályon, én meg átmentem a csecsemő intenzívre, ahova barátunknak köszönhetően beléphettem. Ott álltam egy rakás inkubátor, meg kis asztal között, amelyik mindegyikében egy-egy újszülött feküdt. Az én fiamat szerencsére nem kellett inkubátorba fektetni. Csak a kis súlya miatt figyelték. Egyik mancsára kis kesztyű volt húzva, alatta pedig apró tappancskák hallgatták a szívritmusát. Nyugodtan aludt. Én meg a kezembe vehettem. Úgy éreztem, hogy ennél szebbet még nem éltem meg.

Hazafele menet betértem barátaimhoz, a Művészetek Házába, majd Eszter édesanyját is meglátogattam a munkahelyén. Végül déli tizenkettő óra és délután egy óra között hazaértem. Bekapcsoltam a televíziót, hátha az majd álomba ringat. A TV2 Greg Kinnear főszereplésével, A szemünk fénye című akciófilmet sugározta. A film egy olyan házaspárról szól, akik mindent elkövetnek annak érdekében, hogy gyerekük szülessen.

Egy emelettel alattunk épp a DIGI TV alkalmazottja hangos kopácsolás közepette azon igyekezett, hogy felszereljen egy hatalmas adóvevő tányért az egyik erkélyre. Mondanom sem kell, nem segített abban, hogy elaludjak. Hiába pakoltam a párnát, a plüssmackót a fejemre. Nem használt semmi. De valahogy nem érdekelt. Egy idő után azért álomba merültem egy rövid időre.

2008. március 4. napján az albán miniszterelnök látogatást tett Budapesten. Találkozott Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel és Orbán Viktorral, a legnagyobb parlamenti erővel rendelkező ellenzéki párt vezetőjével. A tárgyalások központi témája a közelmúltban függetlenségét kikiáltó Koszovó szuverenitásának elismerése volt. Gyurcsány szerint „Magyarország elindult Koszovó elismerésének útján és a közeli jövőben a végére is ér.”

Hazánkban mindeközben a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napi díj eltörlését érintő népszavazás előkészületei zajlottak, a közvélemény-kutató cégek a korábbiaknál nagyobb állampolgársági aktivitást és mindhárom kérdésben eredményes végkifejletet jósoltak. Ma már tudjuk, ezúttal igazuk lett.

Az Egyesült Államokban John McCain, a republikánus párt elnökjelöltje arra várt, hogy végre megtudja, ki lesz demokrata ellenfele az elnökválasztáson. Barak Obama és Hillary Clinton eközben nagy erővel készültek a texasi és az ohiói előválasztásokra. Kínában ez idő tájt Tibet státuszát érintően felerősödtek a tiltakozások, melyek az elkövetkező hetekben a tüntetők és a kínai hatalom közötti véres összecsapásokba, zavargásokba torkolltak.

A Bajnokok Ligája nyolcad döntőjében elvérzett az AC Milan és az FC Sevilla is. A férfi kosárlabda Magyar Kupa negyeddöntőjének visszavágóján a PÉCSI EXPO Center Pécs hiába nyert 79-65 arányban a Falco KC ellen, 155-152-es összesítéssel a szombathelyiek jutottak a négy közé.

A világ körforgása folyamatos: 86 éves korában Milánóban elhunyt Giuseppe di Stefano, olasz operaénekes, a hétvégi norvégiai Világkupa-versenyen hatalmasat bukó Matthias Lanzinger lábát az orvosok igyekezete és a kilenc órás műtét sem tudta megmenteni. Az 57-es főúton két baleset történt. Lánycsók közelében egy segédmotoros ütközött egy vélhetően szabályosan közlekedő személygépkocsival. A fiatalkorú motoros férfi a kórházba szállítást követően belehalt súlyos sérüléseibe. Kozármisleny közelében egy autós elveszített uralmát a járműve felett, többször megpördült, majd az irányíthatatlanná vált kocsival egy bozótosba csapódott. A balesetben négyen sérültek meg, egyikük súlyosan.

Pécsett, a Széchenyi téren a civilek az alacsony részvétel miatt érvénytelennek bizonyult lokátor népszavazás évfordulóján demonstrációt tartottak, egy nappal azután, hogy napvilágot látott a Fővárosi Ítélőtábla azon döntése, amely jogerősen felfüggesztette a Tubesre tervezett katonai lokátor építési engedélyének végrehajtását.

A Pécsi Apolló Art Moziban Ang Lee filmjeit (Ellenséges vágyak, Túl a barátságon) és Alföldi Róbert Bartis Attila regényét (Nyugalom) feldolgozó alkotását vetítették. Az Uránia Mozi a Macskafogó 2, a két Oscar-díjjal jutalmazott Vérző Olaj és az Amerikai gengszter című filmeket tűzték a műsorukra.

A Bóbita Bábszínházban a Bob és Bobek-en vigadhatott a nagyérdemű, a Pécsi Harmadik Színház Örkény Tóték-ját adta elő a közönség előtt. A Pécsi Nemzeti Színház Csak kétszer vagy fiatal című előadása azonban aznap este betegség miatt elmaradt.

Délután még visszamentem a Klinikára, ahol ismét találkoztam Márkkal. A következő napon anya és fia már együtt lehetett, köszönhetően annak, hogy fiunk megfelelő mennyiségű táplálékot vett magához.

Közben találkozott Orbán Viktorral is, aki a népszavazás előtti körútján a csecsemő intenzíven járva találkozott fiúnkkal. Gyermekorvos barátunk beszámolója szerint, hiába mutattak neki más gyereket is, a politikus csak a gyermekünket csodálta. No persze nem ebből tudjuk, hogy nagyon szép kisfiunk van.

Márk a három és fél nap alatt, amit kórházban töltött, alig vesztett valamit születési súlyából. Kis családomat végül péntek (március 7.) kora délután engedték haza. Jeges-Varga Márk 2008. március 24-én, az egyéves házassági évfordulónk napján már 2850 grammot nyom és megnőtt 49 centiméter hosszúra.

Barack Obama az Egyesült Államok negyvennegyedik elnöke ottani idő szerint vasárnap (július 31.) este bejelentette a demokrata és republikánus párti képviselők megállapodását az adósságplafon megemeléséről. A hír csupán lélegzetvételnyi megnyugvást hozott a pénzpiacokon. Miután az amerikai gazdaság kilátásairól újabb kedvezőtlen adatok láttak napvilágot, a frank árfolyama hétfő (aug. 1.) délutánra ismét csúcsra tört, 244 forint fölé drágult. Azóta tudjuk, ennél jóval messzebb van az a bizonyos csillagos ég.

A világ egyik legnagyobb gazdasági hatalmát fenyegető államcsőd veszélye valahogy nem hozott lázba. Hétfő hajnalban minket sokkal jobban izgatott az, hogy végre megérkeztek az első igazi jósló fájások. Hiszen elmúlt már július 30-a is, amikorra – a terhességet megelőző utolsó menstruáció dátumából kiindulva – Áron megérkezését prognosztizálták az orvosok.

A bőrönd, a kórházban használatos kellékekkel megtömve, hetek óta a nagyszoba sarkában hevert. A rácsos csecsemő ágyat, Márkkal közösen, felállítottuk már. A pelenkázó felszerelkezve várakozott a gyerekszobában. Egy héttel korábban, pénteken is úgy indultam el a munkahelyemről haza, hogy a következő hétfőn talán már nem is kell mennem dolgozni. A szabadságomat ugyanis Áron megszületése utáni két hétre tartogattam. De Áron csak nem akart megszületni. Semmi jelét nem adta annak, hogy ki akar merészkedni a pocakból.

Eltelik a 38., majd a 39. hét, és nem történik semmi. Igazi türelemjáték ez. Mégsincs bennünk különösebb izgatottság. Holott még az is kiderül, hogy a választott szülészorvos éppen augusztus első hetében utazik külföldre nyaralni. Mivel azonban már egy ideje sejteni lehet azt, hogy nem ő fogja levezetni a szülést, gondoskodunk a helyettesítéséről. Egyöntetű ajánlás alapján egy olyan fiatal orvost kérünk fel, aki a baráti körünkbe tartozik. Fontos, hogy a szülő nő a lehető legnagyobb biztonságban érezze magát, ezért egy szülésznő segítségét is igénybe vesszük. Egy gyermekes szülőként szerzett rutinnal pedig teljes nyugalomban várjuk a szülés időpontját.

Hétfő reggel a Szülészeti Klinikára megyünk. Egy újabb POSE vizsgálat vár a pocaklakóra. A reggeli órákban már igen zajos az élet a szülőszobáknál. Egy anyuka olyan gyorsan pottyantja ki harmadik gyermekét, hogy útnak indulni sincs ideje otthonról. A mentősök arra érkeznek meg a család lakására, hogy az édesapa elvágja a köldökzsinórt. Szinte egyidőben azzal, hogy behozzák őket a szülőszobára, érkezik egy másik fiatal nő, akinek elfolyt a magzatvize, egy csecsemő felsírását pedig a folyosóról halljuk. Nagyon izgalmas újra megtapasztalni a szülészet atmoszféráját. A későbbiekben – azt hiszem – nagyon sok erőt merítek a reggeli élményekből. Szükségem is van arra, hogy ráhangolódjak a szülésre.

A POSE azt állapítja meg, hogy a méhlepény továbbra is kitűnően végzi a dolgát, az áramlás pedig tökéletes a köldökzsinórban. A hajnali fájások miatt azonban még egy jó órát váratnak minket a szülőszobák előtt. Maradni vagy hazamenni? Ez itt a kérdés. Az orvos marasztalni akarja Esztert, ő menni akar. Mindketten tudjuk, hogy még aznap vissza fogunk térni a klinikára. Az orvos és a szülésznő is hasonló véleményen van. Azt is tudjuk azonban, hogy korai még a kórházban maradni. Semmi jele nincs ugyanis annak, hogy akkor és ott megindul a szülés. A méhösszehúzódások csillapodnak, és körülbelül negyedóra-húsz percre van szükségünk ahhoz, hogy megtegyük a távolságot az otthonunk és a kórház között. Végül engedélyt kapunk a távozásra. A szülésznő azt javasolja Eszternek, hogy a nap folyamán pihenjen, estére szüksége lehet az erejére.

Tíz óra után érek be a munkahelyemre. Leparkolom az autót, érkeztetem magam az elektronikus munkaidő-nyilvántartásban, majd leülök az irodámban. Ha igazán őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, hogy aznap nem vagyok hasznos munkaerő. Bármennyire is próbálom tenni a dolgomat, máson sem jár az eszem, csak a szülésen. A reggel történtek megállíthatatlanul beindítják bennem a folyamatokat. Tűkön ülök, mert most már tudom, hogy meg fog születni a második kisfiam. De nem izgulom halálra magam, jó értelemben vett drukk van bennem. Bizsergető feszültség, ami kell ahhoz, hogy az ember fejben ott legyen a fontos pillanatokban.

Eszter délelőtt még elkíséri Márkot és édesanyját a játszótérre, majd hazamegy pihenni. Telefonon tartom vele a kapcsolatot. Folyamatos állapotjelentést kérek tőle. Délutánig azonban minden csöndes marad.

Három és fél éves fiunk egyébként már péntek déltől vasárnap estig a nagymamáéknál tartózkodik. Vasárnap este is alig bírjuk haza csalogatni. Mint, aki most veszi ki az éves szabadságát. Gyakran megesik, hogy Márk egy-egy délután vagy éjszaka a nagyszülőknél alszik, de arra még nem volt példa, hogy egymást követő napokon ő maga követelje a szülők távollétét.  Elképesztő módon ráérzett arra, hogy valami készülődik a levegőben. Érzi, hogy édesanyja figyelme most nem rá összpontosul, ezért máshonnan szerzi be a kis figyelem adagjait. Mi sem bizonyítja jobban, hogy az egészen pici gyermekek sokkal érzékenyebben reagálnak környezetük változásaira, mint idősebb embertársaik.

Fél ötre érek haza. Márk a nagyszülőkkel játszik a nagyszobában. Eszter a kádban fürdik. Három óra óta intenzívebbek a fájások – mondja. Egy papíron olvasom az egyes fájások időpontjait. A szülésznővel ugyanis azt beszéltük meg, akkor hívjuk, ha 6-8 perces időközzel jönnek a fájások vagy ha elfolyik a magzatvíz. Négy és öt óra között csont nélkül tizenegy percenként követik egymást a méhösszehúzódások.

A nagyszülőkkel megbeszéljük, hogy Márk éjszaka náluk alszik. Hamarosan összepakolnak és elmennek vásárolni, majd a játszótérre. Eközben öt és hat óra között először hat, majd négy percre rövidülnek és válnak egyre intenzívebbé a fájások. Miközben gyorsan megvacsorázunk (egy kis könnyed görögsalátával), telefonálunk a szülésznőnek. Lassan elindulhatunk – közli a vonal túlsó végéről. Eszter két fájás között felöltözik, egy újabb után kimegyünk az utcára, az azt követő után pedig beszállunk az autóba. A mozgás csillapítja a fájdalmakat, amelyek ezúttal hét percenként támadnak. A portás a klinikán jóízűen nevet, amikor közlöm vele, hogy valószínűleg szülni jövünk. Felemelkedik a sorompó, leparkolunk az autóval. „Hát Induljon a banzáj!”

A betegfelvételi lap szerint Esztert 18.55-kor veszik az intézmény gondozásába. Egy kölyökképű, sajátos humorral megáldott ügyeletes orvos-rezidens megvizsgálja Esztert, és valami furcsa kódnyelven közli, hogy a méhszáj készülődik a szülésre. Pár percen belül fogadóképes lesz egy szülőszoba. Feleségem eltűnik egy óriási ajtó mögött.

Én ott maradok egy idegen vajúdó nő társaságában az üres folyosón. Nem tudok mást tenni, mint figyelem a falakon levő fényképeket, amelyek a magazinszerű boldogság pillanatát örökítik meg. Hallgatom a zöldbe öltözött folyosó csendjét, és tekintetemmel követem az ügyeletben dolgozó betegszállítók, szülésznők és orvosok mozgó sziluettjét. Eltelik egy jó fél óra, mire én is bebocsáttatást nyerek. Magamra öltöm a ropogós ezresen vásárolt kék papírruhát, majd belépek az ajtón.

Azért azt hozzá kell tennem, hogy 2008-ban még egy szinttel lejjebb találhattuk meg a szülőszobákat. Akkoriban a szülőszoba egy nagy térből állt, amely 5 fő befogadására volt képes, az ágyakat pedig paravánok választották el egymástól. Ugyanebben a helyiségben helyezkedtek el a szüléseket felügyelő szülésznők és orvosok is, műszereikkel, számítógépeikkel együtt. Éppen akkor alakították ki az első emeleten az új szülőszobákat, amikor Márk született. Az új szobákat ezért akkor látom csak először, amikor augusztus 1-jén este fél 8 tájban belépek azon az óriási ajtón.

Az ajtó mögött egy újabb, ámbátor kisebb folyosót találok. A személyzet dolgozik itt. Innen nyílnak az egyszemélyes szülőszobák. Nem számolom meg hány darab van belőlük, de akad szép számmal. Az egyikben helyezték el Esztert, aki már az ágyon fekszik, mire én belépek. Hasán apró korongok hallgatják le Áron szívműködését.

Be kell vallanom, izgalmasnak tartottam a régi szülőszoba zsúfoltságát. Egyáltalán nem volt zavaró az idegen, várandós anyák jelenléte. Ellenben roppant lenyűgöző volt hallani azt, ahogy az új élet hangot ad magának. Mint egy égi leszállópálya. Az utas megérkezett, felbőgnek a hangcsatornák.

Az egyszemélyes szülőszoba éppen ezért elsőre furcsa élmény. Puritánul ízléses és kellően tágas. A sarokban egy nagy kád található, benne egy fitball. Külön szekrény a csomagoknak, és külön az orvosi eszközöknek. Helye van azonban ennek az intimitásnak, itt maga lehet az ember. Ha kell viszont, a segítség azonnal érkezik. Egyébként meg behallatszik minden, ami körülötted zajlik - anélkül, hogy tolakodó lenne. Az este további négy gyermek érkezésének vagyunk a fültanúi.

A fájások szép rendben jönnek egymás után. Először három percre, majd már alig egy percre szűkülnek le az időközök. Ez alatt én masszírozom Eszter derekát. Ahogy még Márk születése előtt egy szülés-előkészítő tanfolyamon tanultam, és ahogy bő másfél hónapja át is ismételtem a fájdalomenyhítő simogatások mozdulatait. Csak a szívműködést figyelő műszer nem képes megfelelően ellátnia a feladatát. Szerencsére azonban emiatt egyáltalán nem kell aggódnunk.

A méhszáj készen áll a szülésre – hangzik el hamarosan azon a bizonyos furcsa orvosi nyelven megfogalmazva az újabb vizsgálati eredmény. Telefonálnak a szülészorvosnak, aki este 9 óra körül érkezik meg. Mosolygósan üdvözöl minket. Ebben a szituációban valahogy egyikünket sem zavarja az, hogy a múltban többször találkoztunk már egymással enyhén ittas állapotban is – legutóbb például egy szilveszteri bulin. Barátunk nagyon profin végzi a dolgát. Kétség sem fér ahhoz, hogy jó kezekre bíztuk magunkat.

A doki beadja az epidurális érzéstelenítőt a gerincbe, majd pedig megpróbál burokrepesztést végezni. A magzatburok azonban nem adja magát könnyen. Pár percen belül mégis önként távozik a magzatvíz. Az injekció pedig nem éri el a kívánt hatást. A fájások ugyanolyan intenzitással érkeznek, mint korábban, csak éppen rövidebb ideig tartanak.

A doki ezután szinte „csak” jelen van. Ott van a közelben, hogy ha baj van, segítsen. Egyébként pedig egy kellően tapasztalt szülésznő megadja azokat az instrukciókat, amely alapján az anya biztonságosan megszülheti a gyermekét. Mégpedig spontán módon, gátvédelemmel. Amire titokban minden anya vágyik. Persze ehhez mindennek klappolnia kell. Márpedig aznap este az égiek nagyon vigyáznak ránk.

Három-négy fájás, fejenként négy toló mozdulat. Te eközben fej alatt megtámasztva segíted a szülésben a feleségedet. Látod, ahogy formálódik egy fej. Először megjelenik a feje búbja. Teljesen valószerűtlen a formája. De nincs mit izgulni rajta – így működik ez. Aztán szép lassan kicsúszik az egész fej. Megfordítják. Néhány apró tolás – kint vannak a vállak. Egy pillanat múlva már meg is érkezett az életcsomag. Bármennyire is nyálasan hangzik, vagy közhelyesnek tűnik, de ez tényleg egy csoda. El kell sírnod magad rajta, annyira szép.

Rögtön felsír. Elszorítják a köldökzsinórt, megkérdezik elvágod-e. Bár megfogadtad, hogy ugyanúgy nem teszed meg, ahogy Márk esetében sem merted megtenni, ezúttal azonban muszáj megcsinálnod – most ez van benned. Még egy legközelebb valószínűleg már nem lesz. Persze bátortalan vagy, de azért valahogy csak sikerül elvágnod. És már ott is pihen Áron édesanyja mellkasán. Pár perccel később megszületik a méhlepény is. Az orvos tanulmányozza – mintha jósolni akarna abból a furcsa lényből. Mindent rendben talál.  Történik mindez 2011. augusztus elsején, este tíz óra előtt öt perccel.

Áront kiviszik a gyerekorvoshoz az ilyenkor szokásos vizsgálatok elvégzése érdekében. Vele mész. Közben egészen abszurd módon bevillan a Volt egyszer egy Amerika csecsemő cserélős jelenete, de nem ezért követed a csecsemős nővért. Jót mosolyogsz magadban, nem félsz attól, hogy elcserélik a gyereked,  Egyszerűen csak nézni szeretnéd a másodszülött fiadat.

Megmosdatják, megvizsgálják és felöltöztetik. Pár év múlva, amikor a gyerektől vért vesznek vagy oltást adnak neki, te jobban megszenveded, mint ő. Most azonban teljesen természetesnek veszed, hogy vékony csöveket dugnak le az orrán meg a torkán. Az öröm ilyenkor mindent felülír. És bár nem vagy olyan típus, aki felfokozott lelkiállapotában látványosan ugrabugrál, belül pont úgy érzed magam. Két gyermek édesapja vagy. Gondolta volna a fene.

Nehéz szavakat találni arra az érzésre, amikor a karodban visszaviszed az újszülött gyermekedet a feleségedhez, és ő rátok néz. Az arcáról leolvasható mindaz, amiért csinálod ezt az egész családosdit. Csinálsz egy-két képet róluk. Majd a gyér megvilágításban leülsz melléjük te is. Beszélgettek, közben megírsz egy rövid szöveges üzenetet, amit vagy húsz embernek elküldesz. „Jeges-Varga Áron megérkezett. 21.55-kor. Augusztus első napján. Első szava az volt, hogy SZEVASZTOK. 2960 gramm. 48 cm.” Minden benne van, amit ilyenkor mindenki szeretne tudni. Azt mondjuk nem írod bele, hogy mindenki jól van, de ezt úgyis tudják. Áron az Apgar skálán a 9-10 értéket éri el. Fejkörfogata 33 cm. A kórházban az 5484351 esetszámot kapja.

Ha visszapörgeted magadban az időt, azt látod, hogy Márk születése előtt akadt némi izgalomra okot adó tényező. Rögtön az elején, a magas kockázati arány a down-kór szűrésnél. És senki sem akarta rendesen elmagyarázni, hogy az 1:50 arányszám valójában mit is jelent. Azt sem mondta senki, hogy ez esetleg összefügghet a terhesség eleji vérzéssel. Később meg amiatt izgultatok, emlékszel vissza, mert a méhlepény annyira elöregedett, hogy az utolsó hónapban szinte alig jutott kajához a gyerek benn a pocakban. Ehhez képest, az hogy Márk is természetesen úton született meg, kész csoda.

Áron esetében viszont teljesen eseménytelenül zajlott le volt a várandósság kilenc hónapja és maga a szülés. Azt se feledjük, hogy a második terhesség alatt még az anya is sokkal lazább, mint amilyen az első gyereknél volt. Például néha napján egy deci vörösbort is bátran megiszik, de egy TOP 25-ös borkóstolóra is képes elmenni, vagy nem átall a 40. terhességi hét betöltése előtti héten elvinni a nagyobbik fiát a moziba. Na de hogy ennyire simán menjen minden! Álmunkban sem gondoltuk volna.

Márk születése óta a protokoll is sokat változott a Szülészeti Klinikán. Nem kötelező például a beöntés és a gát borotválása sem. A szülés alatt a várandós anya ihat vizet – korábban csak a száját lehetett benedvesíteni. A második gyereknél már a gátmetszés is könnyebben elkerülhető. Eszter persze nem ragaszkodik körmeszakadtáig a gátvédelemhez, és tisztában van azzal is, hogy a császár egy életmentő beavatkozás. Ha viszont egyikre sincs szükség, az nagyban megkönnyíti a szülés utáni regenerálódást. És most minden a lehető legjobban alakul.

Az aznapi újságok a kaotikus hungaroringi esőfutamról cikkeztek. A Formula 1-es 26. Magyar Nagydíjat Jenson Button, a McLaren-Mercedes világbajnok brit pilótája nyerte, hiába vezette sokáig a versenyt fölényesen csapattársa, Lewis Hamilton. A szintén brit világbajnok végül kénytelen volt beérni a negyedik helyezéssel. Kiss Gergő pedig hatalmas hajrával megszerezte második bronzérmét a sanghaji vizes világbajnokság utolsó napján az 1500 méteres gyorsúszásban, majd 7 másodperccel továbbjavítva az országos csúcsot.

Szíriában tovább folytatódott az öldöklés, amit – az ellenzéki források szerint – a hadsereg, orosz ENSZ-támogatással a háta mögött, indított a Basar Asszad elnök távozását követelő felkelők ellen a szíriai Hama városában. Eközben az elmekórtani felülvizsgálattal megbízott testület vezetője, Tarjei Rygnestad kijelentette: nem valószínű, hogy beszámíthatatlannak nyilvánítják Anders Behring Breiviket. A 32 éves norvég férfi július 22-én az oslói kormányzati negyedben robbantott pokolgépet, majd a norvégiai Utoya szigeten lévő ifjúsági táborban gyilkolt meg összesen 76 embert. Mint elmondta, a merényleteket olyan alapossággal tervezték meg és hajtották végre, hogy nehezen lehetne azzal érvelni, miszerint az egy téveszmékkel teli őrült tette volt.

A kormánypárti KDNP-frakció közölte, hogy a Matolcsy György vezette Nemzetgazdasági Minisztérium által alkotott munkatörvénykönyve-tervezet jelenlegi formájában elfogadhatatlan a számukra. A jogszabálytervezet ugyanis nem csak a védett kor intézményével megy szembe, hanem a párt által előkészített sarkallatos családvédelmi törvényjavaslattal is ellentétes, amellyel szeretnék érvényesíteni, hogy az anyák a gyerekszülés után, illetve a gyesről visszatérve is védelmet élvezzenek a munka világában. A Fidesz pedig azt kívánja elérni, hogy a politikai felelősségre vonás mellett jogilag is viseljék a következményeket azok az emberek, akiknek a múltbeli döntéseik miatt jelentősen megnőtt Magyarország államadóssága.

Pécsett bemutatták a Pécsi Nemzeti Színház teljesen megújított erkélyét. A teátrum tartószerkezetéről még 2008-ban derült ki, hogy szinte teljesen elrozsdásodott. A munkálatok, amelyek 2011 februárjában kezdődtek meg, bruttó hatvanmillió forintba kerültek. A Luxemburgi Bíróság eközben elfogadta az Elcoteq SE ellenőrzött vezetés iránti kérelmét, amely értelmében a válság által előidézett nehéz gazdálkodási helyzetbe került cégnek lehetősége van arra, hogy december elejéig gazdálkodásának stabilizálására reorganizációs tervet készítsen. Várhatóan a cég pécsi gyárában szeptemberre beígért létszámleépítés is kevesebb embert fog érinteni, mint azt korábban kilátásba helyezték.

A helyi újságok arról is írtak, hogy vasárnap este a kertvárosi Fema melletti Szántó Tibor utcában egy új építésű társasház alagsorában tűz ütött ki, ahol, eleddig ismeretlen okból, az összehordott bútorok kaptak lángra. A helyszínre három szerkocsi, egy vízszállító és egy tűzoltósági autó vonult ki. A tüzet szerencsére rövid időn belül sikerült megfékezni, ám a négyszintes lakóépület folyosói megteltek füsttel, és emiatt ki kellett mentetni a társasházban rekedt lakókat. A tűz azonban nem terjedt át lakásokra és személyi sérülés sem történt.

Pisiltető bulit nem tartottam. Se időm, se kedvem nem volt arra, hogy az elfoglalt barátaimat összeszervezzem. Félre tettem azért egy jó féle szekszárdi nedűt. A Szeleshát Szőlőbirtok és Pincészet Szekszárdi K2 Kékfrankosát a 2007-es évjáratból. Egy elegáns és arányos vörösbort, ami fűszeres, meggyes és ribizlis illatával csiklandozza az ember orrát, és aminek a meggy, a málna és a szeder emeli ki a gyümölcsösségét. Eszter szüleivel osztottam meg az ünnepi palackot.

Márk a gyerekágyas osztályon találkozott először a testvérével. A látogatási rend szerint ugyan tizennégy év alatti gyerek nem látogathatja az osztályt, és egyszerre csak egy családtag tartózkodhat a társalgóban, ő is megsimogathatta és megpuszilhatta Áront. Az írott szabályokat ugyanis az élet rendre felülírja. Főleg a biztonsági őrök távollétében válik igazzá ez a szokásjog.

Áron a kórházban egy kicsit besárgult, de állapota nem adott okot arra, hogy az előírás szerint kötelező három napnál tovább tartsák bent a kórházban. A klinikai zárójelentés szerint így 2011. augusztus 4. napján 14.55-kor, 2740 gramm súllyal bocsátották el a Szülészeti Klinikáról. Távozása idején leszakadt az égbolt.

Áron szép lassan megtanulta, hogyan kell szopizni az anyatejet. Első napjai így telnek: evés és alvás. Az étkezések között sokszor órákra is beájul. Végigaludta az ügyvédnél az ingatlan adásvételi szerződés, a banknál a hitelszerződés megkötését. Egy csomó hivatalos papírmunkát, amelyre épp az ő érkezése, a család bővülése miatt van szükség. Kezdetben akár nyolc órát is tudtunk aludni az éjszaka, még ha természetesen nem is egy huzamban. Pár napja azonban éppen éjszaka kell fel többször, míg napközben vígan alszik. Ez most a nagy családi bioritmus beállítás időszaka. Minden változóban van.

Márk jól fogadta a kistestvér haza érkezését. Szépen bánik vele. Csak engedni kell neki, hogy kicsit ölbe vegye, az ágyába fektesse, cirógassa tesóját. Mi meg elmondhatjuk: azt már kitanultuk, hogy milyen hármasban együtt az élet. Most azonban kezdhetjük elölről a tanulási folyamatot. Fel kell építeni az új házirendet, vagy inkább a régit kell az új viszonyok szerint átalakítani. Persze ezúttal nem tiszta lappal kezdünk, nem állunk ismeretlen helyzet előtt. Bár eleinte szokatlan volt annak a gondolata, hogy immár két gyermekért tartozunk felelősséggel, végtére is nagyon szívesen csináljuk mi ezt.

Lássuk be a féjszbúk is csak jó valamire. Például egy csomó mindent lehet nyerni a segítségével. Legutóbb például a Pécsi Borozó játékán két belépőt zsebelhettünk be a Pannon Borrégió Top 25-ös közönségkóstolójára. Nem kellett mást tenni, mint a feltett kérdésekre az interneten összegyűjteni a válaszokat, majd mindkettőnk e-mail címén továbbítani azokat (dupla esély), és hogy végül egyikünk nevét kihúzzák a kalapból. Tényleg ilyen egyszerű az egész. Na jó, Fortuna Asszony erősen velünk volt.

Ott is ültünk június 18-án délelőtt a Hotel Palatinus Nádor-termében. Mert nem csak a délutáni programra szólt a meghívónk, hanem a mesterkurzusokra is belépést engedtek nekünk. Először a horvátországi, azon belül is a baranyai graševinákkal, azaz olaszrizlingekkel ismerkedhettünk meg. Fontos találkozás volt ez a számomra, hiszen amikor legutóbb déli szomszédainknál jártunk, nem voltak jó tapasztalataink a helyi borokkal. Vinotékát nem találtunk (túlzottan mondjuk nem is kerestünk), a boltok kínálatából az ismeret hiányában nehéz volt a választás. Nem is a legdrágábbakat vettük magunkhoz. De amit megvásároltunk, a kiadott pénzt sem érte meg. És most kiderül, hogy a horvátok is kitűnő borokat tudnak csinálni, ráadásul pofátlanul közel van az egyik pince (Josić) hozzánk.

Suzana Zovko, a Belje Pincészet borásza bemutatta a borvidéket és a pincészetüket. Elhozott hat bort is, amit megkóstolhattunk. Három a Belje, kettő a Josić Pincészet, egy pedig a Kalazić Pincészet gyermeke. Kóstoltunk száraz típust, amelyek közül a Belje bora bizonyult a jobbnak, de a Kalazićét sem rugdosnám ki a lakásomból. A Belje Goldberg szelekciójából a 2008-as és a 2007-es graševina került a poharunkba. Előbbi egy késői szüret eredménye, a 2008-as pedig több különböző szüreti időpontból összeházasított félszáraz olaszrizling. Igazán szép munkák voltak. Az édes borok a Josić Pincészetből kerültek ki. Leginkább az utolsó bor fogott meg. Pedig nem szeretem az édes borokat. Messze nem volt émelyítő. A savakkal nem állt hadilábon, rendkívül szépen illatozott. Minden a helyén volt.

A következő előadást ifj. Heimann Zoltán tartotta. A szekszárdi kadarkákról és a kadarka klón kutatásról beszélt. A kadarka szinte eltűnt a süllyesztőben, az utóbbi időben alig foglalkozott vele valaki. Most viszont kezd visszatérni a köztudatba. Nagy fejlődésről még nem lehet beszélni, de talán szép lassan újra beindul valami. A mostani hétvégén például először lesz Szekszárdon Iván-völgyi Kadarka túra. Az érdeklődök kilenc pincészet kínálatát kóstolhatják meg.

A kóstoló bebizonyította, hogy a kadarka valóban sokszínű. Van benne fantázia. A Márkvárt Pincészeté például egészen friss bor. Vesztergombi József kadarkája már sokkal érettebb munka. A fűszeresség a meghatározó a Heimann családnál. És akkor ott volt Sebestyén Csaba Ivánvölgyi kadarkája, amely gyümölcsősségével veszi fel a versenyt.

Ezt követően a szerb Milijan Jelić mutatott be három bort. Ezt sajnos nem tudtuk megvárni. Mennünk kellett haza. Ebéd a nagyszülőknél, utána meg szieszta otthon. Délután négyre sikerült beérnünk újból a Király utcába. Ezúttal az emeletre vezetett az utunk. A Bartók-teremben már javában folyt a kóstoló.

Idén negyedik alkalommal hirdette meg a Pannon Borrégió és a Pécsi Borozó a négy dél-pannon borvidék, a Pécsi, a Szekszárdi, a Villányi, és a Tolnai borvidék termésének regionális megmérettetését. A Pannon Borrégió TOP25 borversenyt május 12-én rendezték meg. Minden eddiginél több bort neveztek a négy érintett borvidékről, 50 pincészet összesen 151 bora versengett a 25 helyért. Az idei évben a Villányi borvidékről került ki a borválogatott legtöbb tagja, összesen 13 bor származik a legdélebbi borvidékünkről. A szekszárdiak 5, a tolnaiak és a pécsiek 3-3 bort delegálhattak a legjobbak közé, míg egy bor a Pannon eredetmegjelölést viseli.

A mustrán 5 fehérbor, 1 rosé és 19 vörösbor képviseltette magát, Jól látható, hogy a borrégió a hangsúlyosan a vörösborokra specializálódik. Mégis szép fehérborokkal is találkozhattunk. Nekem leginkább az Ebner Pincészet sonkaillatú Pécsi Cirfandilije fogott meg leginkább. A bor, amelynek ízében az illata. Szép volt még a Lisicza Sauvignon Blanc-ja is. Az egyetlen rosét a mindig megbízható minőséget hozó Dúzsi Tamás képviselte. A nyári melegben különösen jól esett minden egyes korty a hagymahéj színű nedűből.

Aztán jöhettek a vörösök. A tetszetős tételek csak felsorolásszerűen álljanak itt. Anélkül, hogy külön-külön elemezném őket. Véletlenül se akarom kelteni a hozzáértő hamis látszatát, elvégre laikus vagyok. Olyan tudatlan, aki az utóbbi években azért próbálta jobban megismerni a környékbeli borok karakterét. Megpróbált kicsit tudatosabban vásárolni. Kísérletezni, szélesebb fogyasztói tapasztalatokra szert tenni. Szóval, ami tetszett: Lelovits Pincészet Syrah-ja, Maulék Taurusa, Günzer Tamásék Merlot-ja, Mészáros Pál Bodzási Kékfrankosa, Bodriék franc-ja, Taklerék Kékfrankos válogatása na és persze a Duennium a Vylyantól.

Ami pedig kiemelkedően megfogott az Jekl Flóra Il Primo Cuveé-je. Az Il Primo sorozat a fiatal borásznő családon belüli kibontakozásaként indult útjára. Mára már jelentős mennyiséget képvisel a pincészet készletén belül. A 2007-es cuvée klasszikus bordói házasítás, azaz cabernet franc és cabernet sauvignon egyesül egy kis merlot-val kiegészítve és magyar barrikkal fűszerezve. Sötét rubin színű, és a meleg jegyek dominálnak. Érett gyümölcsök, úgy mint a szilva és feketecseresznye, valamint a csokoládé íz is tetten érhető benne. A zamatai gyönyörűen összecsengenek az illatával. A közönségszavazáson tőlünk két voksot kapott. Végül övé lett a győzelem.

Némi kritika is megfogalmazódott bennem. Az egyik feltűnő hiányosság az volt, hogy egyáltalán nem adtak a bor mellé borkorcsolyát. Persze akadt gazdag gasztronómiai körkép. A Kaba Farm és Papp Zsuzsa finom sajtokat hozott magával. A nagyharsányi Ősi Családi Vinárium és Szőlőbirtok a meggyes és cseresznyés borlekvárjaikat kóstoltatta. Nagy élmény volt a hosszúhetényi Tíber Mihály repce, virág- és hárs mézei, valamint a tolnai Dunarét friss, natúr Gyümi gyümölcslevei. Ezekből lehette kóstolni és vásárolni is. De a borok mellé önmagában semmi semlegesítő nem járt. A gyakorlottabbak már készültek, hoztak apró falatokat magukkal. Akinek meg engedte a pénztárcája, egy kis sajtkülönítményt hívott segítségül. Úgy gondolom azonban, hogy egy ilyen rendezvényen ez kevés. De legalább volt ásványvíz, bugybis és bugybimentes. A Tettye Forrásháztól, mert az a pécsi.

A másik megfigyelésem, hogy nem volt mindig optimális a bor hőmérséklete. Azt észrevettem, hogy palackonként hozták ki a pincérek a borokat. Lehűtve. Ez tetszett. Ha azonban nem voltál szerencsés, és az üveg végére érkeztél az adott standhoz, akkor belefuthattál egy-két langymeleg kortyba is. Valljuk be, ez nem egy ideális szituáció. Talán a helyben hűtést is meg lehetett volna oldani.

Összességében azonban nagyon örültünk, hogy eljuthattunk az eseményre. Saját erőből minden bizonnyal nem sikerült volna. Idén biztosan nem. Tanulság az is, hogy gyakorolni kell az efféle kóstolót. Ha nem vigyáz az ember, túl mohó, könnyen elfárad a végére. Igyekeztem mértékkel kóstolni, a végére mégis kezdett összefolyni minden íz. Ezért kellett volna egy-két falat mellé. Az viszont csak keveseket lepett meg, hogy feleségem nyolc hónapos pocakkal jelent meg egy borkóstolón. A borászok szokva vannak ehhez. Maulékkal például jót derűltünk ezen. Persze néha egy-egy csodálkozó pillantást is láthattunk. Párom sokkal bátrabb most, mint Márkkal való terhessége során volt. Egy kis jó minőségű bor pedig biztosan nem árthat.

Mielőtt hazaindultunk, a Palatinus tetejéről körbekémleltük a Színház-teret és a Városháza tornyát. Így még nem láttam Pécset. Közben pedig elfogyott az utolsó korty Duennium is.

A zsűri tagjai voltak 2011-ben:

Ábel Péter borszakíró
Bakó Attila, a Pécsi borvidék képviselője
Dr. Pelyhe Szilárd borszakíró
Đurđa Katić, Szerbia kétszeres sommelier bajnoka
Gazda Albert borszakíró,
Héhl István, a Villányi borvidék képviselője
Horkay András, a Central European Wine Institute igazgatója
Iványi Emese, a Pécsi Tudományegyetem bormarketing oktatója
Izsák Norbert borszakíró
Jekl Flóra, a a Villányi borvidék képviselője
Kövesdi Miklós sommelier
Labancz Richárd, a Pécsi Borozó munkatársa
Mikes Márk sommelier-borkereskedő
Németh Ágnes, a Decanter főszerkesztője
Radó István, a Pécsi borvidék képviselője
Simon Cecilia, a Tolnai borvidék képviselője
Szabó Zoltán, a Pécsi Borozó munkatársa
Tóth Adrienn, a vinoport.hu főszerkesztője
Ungurán József sommelier-borszakértő
Vesztergombi Ferenc, a Szekszárdi borvidék képviselője
Vikmanné Makk Viola, a Tolnai borvidék képviselője

És akkor a beválogatott borok:

• Agancsos Pincészet Villányi Portugieser 2010
• Blum Pince Villányi Cabernet Sauvignon Barrique 2006
• Bock Pince Villányi Hárslevelű 2009
• Bodri Borászat Faluhely Szekszárdi Cabernet Franc 2008
• Danubiana Borászat Pannon Syrah 2009
• Danubiana Borászat Tolnai Zöldveltelini 2010
• Dúzsi Tamás Szekszárdi Kékfrankos Rosé 2010
• Ebner Pince Pécsi Cirfandli 2010
• Gere Tamás és Zsolt Pincészete Villányi Aureus 2007
• Günzer Tamás Pincészete Villányi Merlot 2008
• Günzer Tamás Pincészete Villányi Pinot Noir Reserve 2009
• Jekl Flóra Villányi Il Primo Cuvée 2007
• Lelovits Pincészet Villányi Syrah 2009
• Lisicza Borház Pécsi Sauvignon Blanc 2010
• Matias Borászat Pécsi Zweigelt 2008
• Matias Borászat Villányi Kékfrankos 2007
• Maul Zsolt Villányi Taurus 2007
• Mészáros Pál Borház Szekszárdi Bodzási Kékfrankos Válogatás 2007
• Riczu-Stier Pincészet Villányi Merlot 2009
• Takler Pince Szekszárdi Cabernet Franc 2008
• Takler Pince Szekszárdi Kékfrankos Reserve 2007
• Tűzkő Birtok Tolnai Renana 2010
• Tűzkő Birtok Tolnai Tűzkő Domb Cuvée 2006
• VinArt Pincészet Villányi Cabernet Sauvignon Prémium 2007
• Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet Villányi Duennium 2006

Ki hallott már arról, hogy május elsején indul útnak valaki nyaralni? Nem állítom, hogy első hallásra nem emelkedik meg a szemöldök, ráncolódik meg a szájszeglet, de azért a korai vakációnak olykor lehet épeszű oka is.

Te vagy e történet főszereplője, no meg a kis családod. Azaz anya, apa, gyerek. Ez a vér és szeretet szerint szerveződött közösség hamarosan újabb tagot enged be a legbelsőbb köreibe. A nyár közepén születik meg a kistestvér. A születés egy időre a négy fal közé zárja az embert. Védőpillért kell vonni az új élet köré. Hogy akklimatizálódjon.

Pihenésre mindenki vágyik. Rád és szeretteidre is ráfér már egy jó adag kikapcsolódás. A nyár ugye kilőve. A vénasszonyok nyara sem esélyes. Maradt a tavasz. Annak is az eleje. Ekkor még kevésbé teher cipelni a Pocakot.

Mindegy hol tölti a szabadidejét az ember. Aranyszabály, hogy időnként át kell lépni azon település közigazgatási határát, ahol mindennapjaidat töltöd. Így hát felkerekedett a csapat. Irány Zalakaros!

A Balaton vonzáskörzetében lévő fürdőhely leginkább a gyógyulni vágyó idősebb korosztály körében népszerű. A kis város infrastruktúra szempontjából olyan, mint húsz évvel ezelőtt bármelyik balatoni város. Sehol egy épkézláb élelmiszer bolt. Posta legalább van. No meg néhány üzlet, ahol vásári lim-lomot árulnak. Ja és ott a „Lengyel bolt”. Ami attól lengyel, hogy minden szemetet összegyűjtenek benne. A kerti törpétől kezdve a műanyag vázáig. Én a lengyelek helyében jóhírnév rontásért perelném az üzletvezetőt.

Maradt raktáron még némi üdülési csekk. Valószínűleg utoljára. Ilyenkor oda megy az ember, ahova egyébként nem jutna el. Azért is odaadja a papírlapokat, amit készpénzzel nem fizetne meg. Zalakaros Art Hotel. Régi épület, ízlésesen felújítva. Három csillag és egy plusz. Egyszerű, tiszta szobák. Csöndes környezet. Wellness. Medence, pezsgőfürdő, gőzkabin, finn és infra szauna. A fittneshez meg hozzátartozik a svédasztalos reggeli és vacsora. Bonuszként daily snack. Annyi, hogy minimum két kiló többlettel jössz haza, ha nem figyelsz oda. Ráadásul a szakács úgy főz, hogy mind a tíz ujjadat megnyalod.

Alig egy hét a pihenésre rendelkezésre álló idő. Észre sem veszed, és már jöhetsz is haza. Eközben persze úgy érzed, hogy régóta jártál odahaza. Hiszen annyi élményt pakoltál fel magadnak, amennyit otthon a hétköznapok sürgés-forgásában egy hónap alatt is alig kaparsz össze. Szóval kevés is az egy hét, mégis sokat kapsz.

Zalakaros kedves hely, tele nagy parkokkal. A gyerek tud csúszdázni, mászókázni, meg a motorjával száguldozni. Ja és a pár évvel idősebb kislányokat imádja. Akad is pár, aki belemegy a játékba. Terelgeti, szeretgeti, ölelgeti. No persze a férfi már három évesen ki jön az emberből. Örül ő a húszas, harmincas, negyveneseknek is. Főleg, ha szőke. Az hasonlít anyára is. Na azok kapnak igazán széles mosolyokat.

Egy ilyen kis lurkónak persze elég akár egy játszó szoba is. Főleg, ha még házikó is van benne. Édesen csacsogva játszik. Nyitja és csukja az ablakokat és az ajtókat. Akkor van baj, ha a szülők kirándulni szeretnének, nem a négy fal között ülni. Jön a balhé, toporzékolás, pofoszkodás. Veszekedés, sírás, dünnyögés. Csak ezután indulhatunk.

Természetesen, amint megérkezünk a célállomásra, már kenyérre lehetne kenni az útódot. Ki tudna ellenállni a Káposztáspusztai Bölényrezervátumnak, a Kánya-vári szigetnek, vagy a Zalavár melletti Kis-Balaton Bemutató ház szomszédságában lévő gyönyörű játszótérnek. Egyszer azonban minden állomásról tovább kell indulni. Ilyenkor meg éppen az csapja ki a biztosítékot, hogy nem mászhatsz fel egyedül a meredek kilátóba, vagy nem dobálhatsz kavicsokat a tó vízfelszínére.

Én mondom, felbecsülhetetlen kincs, ha az ember szülő lehet. De azért ne hallgassuk azt sem el, hogy olykor kutya nehéz dolgod van. Lefáradsz, mert a gyereket sehogy nem tudod meggyőzni arról, hogy mi a dolgok rendje. Mondhatsz neki bármit, meg sem hallja. Erőszakot nem szívesen követsz el rajta, de az ész érvek sem működnek. Na pont ekkor „tökön böknéd magad egy feszítővassal.” De jobban teszed inkább, ha elmész gondolkodni pár percet. Ez általában segít.

Egy vakáció alatt megesnek az efféle helyzetek, de a lényeg mégis csak az a sok élmény, amellyel gazdagodsz. Autózol jó félórát csak azért, hogy megnézz egy Rotundát Kallósdon. És a látvány, ami fogad, az leírhatatlan. Jó nem egy Grand Canyon vagy Pireneusoki hegyvonulat. De nem is kell oly messzi menni, hogy láss valami kisebb csodát. Itt van körülötted, benned.

Arról nem is beszélve, hogy véletlenül meglátsz egy táblát. Borszaküzlet. Mint nagymellényű Villányba járó, azt mondod, na nézzük meg milyenek is errefelé a borok. Biztos valami béna borlerakat. Esetleg valami kénes nedűt akasztanak rád, másra ne is számíts. Először a rengeteg szőlőtőkén és a csillogó létesítmény láttán ámulsz el. Amikor pedig megkóstolod az első vöröset, mert most nem vezetsz, még röhögsz. Hát ez nem valami jó Merlot. A követező már tetszik, a harmadikat meg vinnéd hetedhét határon túlra is. A 2008-as Cabernet Sauvignonról, amit a hotelben is felszolgálnak, már ne is beszéljünk. Csak ezért képes vagy újra elmenni oda. Na nem mintha messze lenne. Ezt megjegyzed. Cezar Pincészet, Nagyrada.

Az öt éjszaka hamar elillan, de hogy ne kelljen olyan gyorsan hazamenni, elindulsz Balatonboglár felé. Itt él a nagymama, akit régen láttál. Ideje van a látogatásnak. Ijesztgettek a különféle időjósok, hogy miféle idő vár majd rád.  Szó se róla, induláskor esett az eső. A vakáció nagy részében azonban szép tavaszi idő volt. Mikor pedig a Balatonra érkezel, éppen akkor van a legszebb idő. Madarat lehet veled fogatni. Az utóbbi években mindig rossz időben jártál erre.

A gyerek örül a dédinek, meg a késve érkezett nyuszi ajándékoknak is. Még jobban örvend a szabad levegőnek. Le sem fekteted sziesztázni. Had játsszon. Így megy ez két napon keresztül. Persze közben családi körben szalonnát sütsz. Parázs helyet, tűzön perzseled. Sebaj. Az, hogy a szabadban vagy és nem a panellban, mindenért kárpótol. Elhajózol Badacsonyba is, és meglátogatod Légli Ottót. Ismét rádöbbensz, azért a fehér boroknak is ott a helye ízlésvilágodban. Villány vonzáskörzetében azért hajlamos vagy erről megfeledkezni.

Végül rájössz, Te is csak egy gyerek vagy. Igaz a felnőttebb fajtából. Neked is el kell fogadnod, ennek az utazásnak is vége szakad. Persze lehet, hogy Te nem toporzékolsz, nem vágod be a durcást, de azért szomorkás érzés kerít a hatalmába. Még az Isten is megsirat. Mehetsz haza szakadó esőben. Fáradt vagy, pedig pihenni indultál. Persze lélekben feltöltődtél. Egy ideig ez is kitart.

A negyedik házassági évfordulónkat Villányban ünnepeltük. Egyhangúlag döntöttünk emellett. Mindig kellemes élményekkel gazdagodunk, ha arra járunk. Olyan pincészetet kerestünk, ahol eddig még nem jártunk. Tiffán Ede és Zsolt borászatára esett a választásunk. Döntésünket meghatározta, hogy az a pincészet weboldalán található képek alapján, a teraszáról gyönyörű kilátás nyílik a Szársomlyóra.

Péntek délután gyönyörű tavaszi nap köszöntött minket. A munka befejezése után felültünk a kis piros zötyögényre. Irány Villány! Márciusban még keveseket sarkall bortúrára az évszak. Iskolásokkal, Pécsre bejáró dolgozó emberekkel utaztunk a Pannon borrégió egyik fővárosába. Annyit tudtunk, hogy a Baross utcai pincesort is magunk mögött kell hagynunk, hogy megérkezzünk célállomásunkra, az Erkel Ferenc utcába. Szerencsére azonban a szokásos villányi úti célokat jelentő borutca után nem kellett már messze sétálnunk.

Nem állítható, hogy első látásra a legideálisabb vendégek voltunk. Egy várandós nő nem éppen az alkoholfogyasztásáról ismeretes. Milyen önző is az a férj, aki borkóstolóra cipel nejét, a házasságukat megünnepelvén. Lehetne jogos is ez a felvetés, de feleségem ugyanúgy ötletgazdája volt évforduló-ülésünk helyszínének, mint jómagam. Eszter mindenbe belekóstolt egy picit. Elmondása szerint, nem vágyott se többre, se kevesebbre.

Tiffánék vendéglátásból csillagos ötösre vizsgáztak nálunk. Annak ellenére, hogy mindössze ketten állítottunk be hozzájuk, maga Tiffán Ede mutatta be nekünk a boraikat. Hozott magával egy széket, és letelepedett mellénk. Erre nem számítottam. Kezdetben egy kicsit zavarban is voltam. Az alkohol azonban a későbbiekben lassan bátorságot adott. Végeredményben egy nagyon jóízű beszélgetés kerekedett házigazda és vendégei között. Kedves gesztus volt, hogy személyes jelenlétével tisztelt meg minket. Türelemmel mesélt borairól, olykor önmagáról. Miután bemutatta a borait, elköszönt tőlünk, hogy beteg feleségéhez siessen haza.

Összesen hatféle bort kóstoltunk meg Tiffánék kínálatából. Az árban legolcsóbb kóstolót kértük, de ebben az összeállításban a classicus tételek mellett megtalálhatók voltak egyes prémium borok is. Tiffán Ede egyet változtatott eredeti kínálatukból. Mondanom sem kell, a javunkra. Aranyszabály: a borkóstoló akkor jó, ha a könnyedebb felöl indítva haladunk a testesebb borok felé. A mostani kóstoló gyönyörűen példázta ezen mondat igazságtartalmát.

Friss és üde Roséval (2010) indítottunk. Nekem a rosé a nyár íze. Kellemesen hűsít, selymesen bizserget. Tiffánék hagymahéj-barna roséja savakba egyensúlyos, szép munka. Kiváló kezdés volt. Ezt követte egy egészen friss Portugieser (2010), amely a villányi Jammertal és Sterntal, a nagyharsányi Várerdő dűlőkben termett. Színe mély piros (Tiffán Ede szerint rubin), íze üde, lágy. Kevés cserzőanyagot tartalmaz. Még nem tört be, van benne némi játékosság. Olyan társaságba is elvinném, ahol nem feltétlenül a vörösborokat kedvelik. A Régimódi (2008) tradicionális háziasítás gyümölcse. A Portugieser gyümölcsössége és a Kadarka fűszeressége találkozik benne. Ő már határozottabb bor. Egy kis szeder, ribizli aroma érződik belőle. Kicsit testesebb bor, mint az előző, de még mindig a lágyság az uralkodó.  A Pinot Noir (2007) – a hűvös, kontinentális vidékek fajtája – pikáns, fűszeres bor. Tiffán Ede elmondta, hogy Villány déli meleg fekvései nem alkalmasak a Pinot termelésére, ezért a nyugat-északnyugati fekvésű Várerdőben termett az alapanyag. Nekem egy kicsit túl fűszeres, de ez már ízlés kérdése. A következő bor a két Cabernet, a franc (60 %) és a sauvignon (40 %) harmonikus találkozása (2008) során nemesedett. Én a Cabernet közül a franc híve vagyok, de ez a kettős kellően testes, bársonyos, gazdag matériát hozott össze. Talán ez volt a kedvencem az összes közül. Pedig még hátra volt a Lucia (2007), amelyhez a tavalyi vörösborfesztiválon volt már szerencsém. Ez a vörösbor Villány és Nagyharsány között, a Szársomlyó déli részén elterülő Kopár-dűlőből származó Cabernet sauvignon, Cabernet franc és Merlot fajtákból álló cuvée. A Cuvée Carissimae kistestvére. A nagytesó a Cabernet sauvignon hangsúlyára épül, a Luciánál azonban egyértelmű a Merlot dominanciája. A Merlot sokkal lágyabb bor, mint a társai. Ez a lágyság azonban ügyesen kezeli a Cabernet sauvignon határozottságát, és a Cabernet eleganciáját.  A testvérpár a nevüket – ahogyan Tiffán Ede elmondta – a szőlőtőkék lakhelyéül szolgáló dűlőben rálelt római kori maradványon lévő idézetről kapták.

A hidegtál, amit a borok mellé kértünk, telis-tele volt finomságokkal. Tiffán Ede saját receptje által készült stifolder nem volt csípős, a benne lévő paprika egy lehelletnyi édes ízt kölcsönzött neki, amitől az kellemesen simogatta a gyomrunkat. Találtunk még egy alpesi fajta kolbászt is, amelyet a házigazda egy északi barátjától szerzett be. Összességében nedű és étek jól tartott minket.

Este hétig. zárásig maradtunk. Kényelmes tempóban visszasétáltunk a vasútállomásra. Hazazötyögtünk. A vasúti kocsiban nem akadt úti társunk. Kissé elbódultam a bortól, de még csak be sem csiccsentettem. Nem volt előzetes várakozásom. Mentem, nem gondoltam előre, mi vár rám. A vágyak mindig keresztül húzzák számításainkat. Ha kívánságok sokasága nem görget elvárás felleget magad elő, akkor kellemes meglepetésben lehet részed. Ez most is így történt. Szép délután volt. Ahogyan gyönyörű az is, amikor a nap a Szársomlyó mellett zsemle alakban alábukik a szemhatárnak.

Ma három éves a fiam. Sosem felejtem azt a három évvel ezelőtti reggelt. Kezembe vehettem egy törékeny, összegubózott csöppséget, aki épp most bújt elő a menedéket adó anyai ölből. Életem legszebb élménye volt. A szülői szerep gyönyörű vállalt feladat. Akkor is így van ez, ha olykor nehézségekkel, zsörtölődéssel, morcongásokkal társul. Semmit sem adnak ingyen az életben. A harmonikus viszonyokat főleg nem. Azért dolgozni, küzdeni kell. Az elmúlt három év nehézségei ellenére bennem gyönyörű időszak képében ölt testet. Öröm, hogy van. Pazarlás rá minden szó.  Kár megpróbálkozni kimonani am egfogalmazhatatlant. Boldog vagyok, hogy őt ismerhetem. Márk három éves, maholnap nagytestvér lesz.

Boldog Születésnapot Mackó!

A Havi-hegy Pécs szíve. Bárki bármit is mond. Energiától duzzad ez a hely. Az utóbbi időben sokat járunk ide feltöltődni. Egy-két órányi séta csodákat tesz. Mások is követik példánkat. Vagy mi utánozzuk őket. Édes mindegy. Sokan járnak ki ide. Ha az embernek nincsen kedve, vagy ideje elhagyni a várost, ez a hely jó választás egy szép sétára. Főleg mióta az Európa kulturális fővárosi projekt térfelújításai keretében végre eltűntették innen az autóforgalmat. Egyedül a gyalogosoké lett a hely. A hely szelleméhez méltó sétányt alakítottak ki. Most már nem kell az út szélére lehúzódni, mert egy négykerekű arra közlekedik. Szabadon lehet engedni gyermekeinket is, nem kell félteni őket a gépiesített közlekedőktől.

Szeretek fényképezni ezen a helyen. Szépen rálátni innen Pécs városára. Csodálatos az is, ahogyan a nap megmutatja magát. Évszakonként más-más arca mutatkozik meg. Most tél van, de a fagyos évszak ebben az évben kegyes volt hozzánk. Akadt pár nap, amikor a nap sugarainak is helyet engedett.

A legutóbbi ott-jártamkor titokban lencsevégre kaptam egy-két embert. Főleg párokat, hiszen közismert turbékolóhely a Havi-hegyi kápolna környéke. Másba sem botlik az ember, csak csókok, összeborulások tömkelegébe. Ilyen lesifotózásra még sose vetemedtem, de olyan jó témának bizonyult, amit láttam, hogy nem tudtam kihagyni. Hogy az ihletett téma mennyire manifesztálódott, az már a fotós tehetségén, vagy annak hiányán múlik. Beszéljenek a képek maguktól.

Arról még nem is számoltam be, hogy munkatársa lettem egy internetes lapnak vagy fórumnak. Nem is tudom, mi a megfelelő titulus erre a felületre. Kultúrakirakat. Ez az. Az olvassbele.hu csapata „egyszerű fogyasztók”-nak nevezik magukat, akik „rajonganak a könyvekért, zenéért, mindenféle megnéznivalóért.” Nem csinálnak mást, mint ami miatt én is belekezdtem a blogolásba. Saját ízlés szerint válogatnak olvasni-, látni-, és hallgatnivalókat. Erről írnak véleményeket. Önkéntes tevékenységükért nem várnak semmilyen ellenszolgáltatást, szívből teszik, amit tesznek.

Egy recenziópályázat keretében figyeltek fel rám. Az írásom ugyan nem került a leges legjobbak közé (nos azért helyezést elértem), de a blogomon írottak megtetszett nekik. Szerettek volna közölni egy-két írásomat. Sosem terveztem, hogy szerkesztőkhöz, lapokhoz, bárkihez eljuttassam írásaimat, de igent mondtam nekik. Úgy érzem, jól tettem. Sokat tanulhatok abból, ha egy külső szemlélő ad egy-két eligazítást írásaimmal kapcsolatban. Az első megjelent anyag még nagyobb szerkesztői átalakításon ment át. Már ebből sokat tanultam. Később már én is faragtam, alakítottam a szövegeimet. Kevesebb szerkesztői korrekció lett az eredménye. Megtanultam alkudni a szavakkal, elfogadtatni a saját mondataimat. Élvezem a játékot. Van nekem munkám, amiért pénzt kapok, azt hazaviszem. Kell a családnak, nekem. Az írás is kell, mert játék, szerelem, egy rész belőlem. Azt hiszem. Amíg energiám, időm engedi, csinálom. A többit meglátjuk.

Eddig megjelent írásaim az olvassbelén:

Hajdu Szabolcs Bibliotheque Pascal című filmjéről - A mese megszabadít

Kocsis Ágnes Pál Adrienn című filmjéről - Az ápolónő átváltozása

Radu Muntean Ünnepek után című filmjéről - Csak ketten játszhatják

Joel és Ethan Coen pályaképéről - A kisszerűség krónikái

Feo Aladag Az idegen című filmjéről - Oly távol, oly közel

Boldizsár Ildikó Meseterápia című könyvéről - Tudósítás az Üveghegyen innenről

2010 utolsó napján csípős, csontig maró hideg fogadott minket. Nem szívesen merészkedik ki az ember ilyenkor az odujából, viszont ma búcsuztatjuk a 2010-es évet és köszöntjük a sorban következőt, 2011-et. Meg kell hát mozdulni, de mi csak módjával. Viszont én azért kimerészkedtem a hidegre, és megint játszogattam a gépemmel. Csodálatos kristálypáncélt öltött magára a vidék. A Mecsek ilyenkor gyönyörű szép lehet, de a lakótelep látványa sem kutya.

Néhány kép társaságában köszöntöm az Újesztendőt. Szóval BUÉK Kedves Olvasóim!

Vajon hogyan lehet összefoglalni egy év történéseit, érzéseit, hangulatait? Nem könnyű feladat, ám én mégis csak megpróbálkozom megbirkózni vele. Az év vége felé ott marad az utóíz a számban, ami sok mindent elárul az óévről. Mi marad 2010 után? Sok kesernyés cukorkát akartak a számba erőltetni, de nekem mégis tartalmas, karakteres zamatok jutnak az eszembe róla. Akadtak nehézségek, persze, azok folytonosan jelen vannak, különben nem lenne feladat a számodra, de Te felelsz azért, hogyan veszed az akadályokat. Azt sem szabad elfeledni, hogy minden Te érted van, a látszólag jó és a látszólag rossz is. A két pólus valójában összetartozik. Ha okulsz a rád mért hatásokból, csak jól jöhetsz ki a megteremtett helyzetekből.

Fiunk bölcsődébe ment a tavasszal, elindult a társadalmi beágyazódás egyenetlen útján. Kellett neki ez az élmény, hiszen szereti a gyermek társaságot, szüksége van a találkozásokra. Már a bölcsődébe való beiratkozás is kész sziszifuszi munka, nem kis segítség kellett ahhoz, hogy gyermekünk a lakásunk közelében lévő bölcsődébe tavasszal elkezdhesse társadalmi életét. Erőfeszítéseink végül sikerrel jártak, hiszen jó közösségbe került, olyan helyre, ahova szívesen jár, így nem okozott különösebb problémát neki az anyától történő elválás.

Anya közben a munka világába kívánt visszatérni, ahol nem fogadták jó szívvel. Ez egy igen általános probléma szerintem ma. A munkaerőpiacon a gyermek csak kolonc, felesleges ballaszt. A munkahelyváltásra irányuló hatalmas erőfeszítések végül nem vezettek eredményre, év végére kicsit a kedv is elernyedt. Akkor megtudtuk, hogy miért is az történik, ami történt. Márk is tudja már, hogy kistestvér érkezik valamikor a jövő év nyarának derekán. Nem vettük számba ezt a szituációt, de eredetileg így képzeltük el családunk alakulását, ha más körülmények között, de végül szépen lassan örülünk a dolgok ilyetén alakulásának. Mondom, hogy minden értelmet nyer.

A munkahelyen általánossá vált a kényelmetlen érzet, a bizonytalanság, sok arcon látom ezt. Mindezért a külső hatásoknak való túlzott alárendelés a felelős, azaz a magunk hülyesége. Nagyon észnél kell lenni, hogy mennyire engedi be az ember magába a közelben ólálkodó elkedvtelenítő hatásokat. Folyamatosan azon dolgozom, hogy lerázzam magamról a szükségtelen nyűgöt. Nem egyszerű feladat, de semmi szükség nincs arra, hogy hazavigyem és otthon az asztalra pakoljam a rám aggatott meglepi csomagokat, mint valami jóféle portékát. Hiszen nem az. Az az igazság, hogy nem mindig sikerül a nyűgmentesítés, de általánosságban talán elmondható, hogy a kétségbeesés nem uralkodott el rajtam. Ha túltelítetté válok, szükség van egy jó alapos tisztításra. Például egy séta a Havi-hegyen, egy hét játszóterezés a fiammal, vagy egy színházi est Pesten.

Balatonra idén is kevésszer jutottunk el, de kellemes volt pár napot eltölteni Püspökszentlászlón, illetve Bonyhádon a Villa Weberben vagy egy napot Eszéken csellengeni, a Mami kertjében való esztergomi vendégeskedésünk pedig mély nyomokat hagyott bennünk. Villány persze rendszeres úti cél volt ebben az évben is, Szekszárd felé félúton is oda találtunk, szép számmal akadtak (Kvassay Vylyan, Fritsch, Polgár), akikhez hosszabb időre betértünk, és voltak olyanok is, akikhez csak épp bekukkantottunk.

Barátaink szinte mind szaporodnak, ezért a találkozók egyre ritkábbá váltak, de legalább jobban megbecsüljük ezeket az együttléteket. Amit nem akarunk, az szerintem nem vész el. Sokszor a legnagyobb távolság tartja a legközelebb egymáshoz az embereket. Az új találkozások pedig mindig felismerhetővé teszik a csodát, ami mellett hajlamosak vagyunk elmenni. Elég egy drótos ember, egy műhelynyi medvebirtokos, vagy egy csapat lökött fészbúk-rajongó, és máris jól érzi magát az ember.

Szabadidőmben meg olvasok és blogolok, amíg megtehetem, olykor meg fotózom is. Néha még furcsa fizetség is jár ezért, például egy kiadótól szabadon könyveket válogathatok, cserébe csak írnom kell róla, olykor pedig borral díjazzák amatőr fényképeimet. Azt sem felejtem el, hogy végre nyertek a spanyolok is, hiszen ez már járt nekik.

Pécsről sok minden lehetett hallani ebben az évben. Legtöbbször akkor volt hangos a sajtó, ha balhét akart. Én itt élek, tudom, hogy nem volt tiszta ez az EKF-es ügy, de a végeredménynek én speciel örülök. Persze lehetne mondani, hogy nem volt ez akkora durranás, mint amekkora lehetett volna. Mások biztosan jobban csinálták volna, nekem viszont tetszett ahogy szépült a város, ahogy a nyáron megtelt embertömeggel. Kevés programra volt időm eljutni, de azokkal elégedett voltam. A Tudásközpontnak és a Kodály Központnak pedig nagyon örülök. Eltört egy vízvezeték? Időnként mindenhol eldugul egy cső, megtelik a puttony. Sok maszlagtól kell megszabadulni az embernek. Túlzott idealista vagyok? Lehetséges, de miért érezzem tudatosan rosszul magam, ha tehetek éppen ellenkezőleg is. Szóval akkor milyen is volt 2010?

Vörösiszap-mentes Új Esztendőt Kívánok Minden Olvasómnak!