A 2000-es évek második felében útnak indult román újhullám, mely olyan filmeket termelt ki, mint a Lazarescu halála, vagy a Rendészet, nyelvészet, 2007-ben érte el szakmai csúcspontját, amikor Cannes-ban Cristian Mungiu zseniális filmje a 4 hónap, 3 hét, 2 nap vitt el az aranypálmát, az Un Certain Regard blokk fődíját pedig a California Dreamin'-nek ítélték.

Ez utóbbi film sikerét egy tragédia árnyékolta be. Tudniillik a film 27 éves rendezője, Cristian Nemescu autóbaleset áldozata lett. A film még a vágóasztalon várta végső formájának elnyerését, amikor a rendező elhunyt, emiatt az utómunkálatokat nem tudták befejezni (erre utal a film címe mögötti zárójelben feltűntetett „befejezetlen” megjelölés). A meglepő produceri döntésnek köszönhetően, a film olyan állapotban került a nézőközönség elé, ahogyan azt a rendező 2006. augusztusában hagyta. A film nyers állapota ellenére kiforrott mű, amelyből kitűnik, hogy Nemescu rövid szerzői pályafutása során is bizonyítani tudta tehetségét.A California Dreamin' 1999-ben, tíz évvel a rendszerváltás után játszódik, egy kis romániai faluban, Capalnitában (pont ott, ahol „a térkép be van hajtva”, hogy még ne is látszódjon). Az események mozgatórugója egy Koszovó felé haladó NATO-különvonat, rajta egy osztagnyi amerikai katonával és a délszláv háború kimenetele szempontjából fontos légvédelmi radar-lokátorral. A Románián való zökkenőmentes áthaladás érdekében minisztériumi telefon érkezik a falu állomására, de a falu konok bakterja úgy dönt, hogy sem az amerikai katonák, sem a NATO nem állnak a törvények felett, így a szükséges vámokmányok bemutatásáig parkoltatja a szállítmányt. A katonák nem tehetnek semmit, erőszakhoz nem folyamodhatnak, elvégre békefenntartó erők, az ügyet diplomáciai úton kell megvívni.Doiaru, az állomásfőnök csökönyös, hajthatatlan, ügyeskedő és korrupt ember, aki ráadásul nem enged az igazából. Álláspontja könnyen követhető: „It’s simple. Papers - Americans go. No papers - Americans don’t go.” Az amúgy könnyen lefizethető hivatalnok ezúttal semmiféle erőnek nem áll kötélnek, nem enged sem szép szónak, sem könyörgésnek, sem fenyegetésnek, sem pénznek.

Doiaru megkerülhetetlen tényező a településen, a román minisztériumok végrehajtási gépezete pedig igen lassan forog, az amerikaiak így kénytelenek engedni a helyiek tolakodó vendégszeretetének. Meg is jelenik a behízelgő modorú polgármester, a helyi sztrájkbizottság, a falu fiatal, csábos lányai. A nyugatról jött katonák ízelítőt kapnak a kelet-európai mókából. A falu Elvis-imitátorral, a pusztaságban álló Eiffel-torony-másolattal, erotikus folklóresttel, rögtönzött drakulashow-val próbálja szórakoztatni a vendégeket, a lányok pedig testi vonzalmukkal próbálják mulattatni a jó erőben lévő katonákat.Nemescu filmje groteszk látlelet a kelet-európai néphevületről, a rendszerváltást megelőző beidegződésekhez megrögzötten ragaszkodó társadalmi állapotokról, ügyes pofon a nyugati társadalmak beavatkozó politikájának, egyszerre komédia, tragédia, szerelmi történet és korrajz, amely tele van emberi, szerethető és olykor ismerős figurákkal és jelenetekkel..A román újhullámnak nevezett generációnak sikerült az, ami a magyar filmeseknek nem. Képesek megragadni a rendszerváltó kor társadalmi frusztrációit, és nem félnek beszélni róla, vállalják az önmagukkal való szembesülést. Véleményem szerint, ez az őszinte alapállás az egyik titka – nyilván tehetségük mellett – sikerüknek.

Nemescu filmje nyersességében is kitűnő alkotás. Nyílván, ha a rendezőnek elegendő ideje maradt volna, egy-két felesleges jelenetet eltávolított volna, feszesebbre húzva ezzel a filmet. Mindez azonban már történelem, a Californai Dreamin’ úgy tökéletes, ahogy van, csak Nemescu tehetségének hiányát sajnálhatjuk a későbbiekben.