Jo Nesbø, az egykori norvég futballistatehetség, majd rocksztár első regényének kéziratát álnéven küldte el egy kiadóhoz. Miután a Flaggermusmannen (Denevérember) 1997-ben megjelent, nemcsak az olvasók fogadták lelkesen, hanem a szakma is. A Vörösbegy című krimi Nesbø Harry Hole-sorozatának harmadik tagja.

Harry Hole az oslói rendőrség gyilkossági osztályának magányos feketebáránya. Elhíresült ügyei (az ausztrál küldetés, a bangkoki eset) miatt jól ismerik már szakmai berkekben a kissé durva megjelenésű férfit, akit gyors észjárás, fanyar humor, látszólagos lazaság jellemez.

A testület alkoholproblémákkal küzdő fenegyereke az amerikai elnök látogatásakor – tévedésből – súlyosan megsebesíti az elnöki testőrség egyik emberét. A bakiból a politika hőstettet farag, és Harryt a Nemzetbiztonsági Szolgálat egyik tágas irodájába katapultálja.

Az utcához szokott kopó élete felettébb unalmas az íróasztal mögött, ám a papírhalmok között is bukkanhat érdekes dolgokra a jó nyomozó. Furcsa jelentés kerül elő a fiók mélyéről. Egy férfi egy nagyon ritka és veszélyes, Märklin típusú puskát rendelt. Ez szemet szúr Hole-nak, és a fegyver nyomába ered. Hamarosan rendkívül szövevényes ügy körvonalazódik előtte, melynek előtörténete visszanyúlik a második világháború lövészárkaiba.

A Vörösbegy alapvetően két síkon játszódik: napjaink Oslójában és a világháború keleti frontján, ahol norvég önkéntesek maroknyi csapata harcolt a németek oldalán. Hole-nak kell összekapcsolni a látszólag egymástól független szálakat, felderíteni az eseményeket, és összerakni a mozaikdarabkákat.

Jo Nesbø a norvég történelem kevésbé közismert időszakát, a világháború alatti német megszállását – és annak a társadalomra gyakorolt hatását – ágyazza bele a napjainkban játszódó izgalmas krimibe. Sok mindent megtudunk a felemás megítélésű „dicső” múltról és a jelenkor fasiszta szerveződéseiről.

A skandináv krimik töretlen népszerűségének számos oka van. Az egyik legfontosabb, hogy nem a klasszikus detektívtörténetek tévedhetetlen nyomozóinak – Maigret, Poirot – logikáját helyezik előtérbe, amely látványos erőlködés nélkül fedi fel a titkokat, fejti meg a legapróbb talányt. Egy bűneset felderítése itt nem egyetlen okosan gondolkodó agy sikere, hanem több elhivatott és szorgalmas ember megfeszített munkájának a gyümölcse.

...

A teljes írás, a Szurony a begyben, az olvassbele.com oldalán olvasható.