Ostobaság lenne azt gondolni, hogy a hatalom letéteményese a nép, a kormányzó elit pedig a közjó érdekében cselekszik. A hatalom nem eszköz; a hatalom cél – állítja O’Brien, a Gondolatrendőrség hivatalnoka. Valljuk be, ennél őszintébb hangon még sosem szóltak a nép egyszerű emberéhez. És pontosan ezért futkos a hideg a hátunkon, miközben George Orwell híres művét, az 1984-et olvassuk.

Így már érthetővé válik számunkra, mit is jelent Óceánia egyik vezérlő jelmondata: »A Tudatlanság: Erő«. A Párt nem elégszik meg azzal, ha engedelmeskednek neki hű szolgái, neki a teljes és kizárólagos azonosulás kell. Szeretni kell a Pártot, és annak heroizált vezetőjét. A valódi hatalmat ugyanis az birtokolja, aki az emberek felett képes uralkodni. A Párt kizárólag erre törekszik.

Az egyén meghalásra van ítélve, azonban mindenhatóvá és halhatatlanná válhat, ha teljesen és tökéletesen behódol a kollektív akaratnak. Ez pedig csak a fájdalom okozásával, a lelkek darabokra szedésével érhető el. Aki megszabadul az egyéniségétől, el tud merülni a Pártban, ő maga lesz a Párt. A Szabadság. Szolgaság, de úgy is mondhatjuk, hogy a Szolgaság = Szabadság. A félelemből és a szenvedésből megszületik a konform tömeglény.

A Párt, mint mindenekfelett álló entitás Örökkévaló, mert úgy akarja. Nincs szüksége az álszent hazugságokra, mert képes uralni a múltat, sőt: eltörli. Ennek érdekében leegyszerűsíti a nyelvet, minimalizálja és kontrollja a gondolatot, valamint állandó harckészültségben tartja a tömegeket. Mert a Párt nyugalmának záloga a Háború. A béke. Még csak állítania sem kell, hogy a társadalom a szeretetre és az igazságra épül, a gyűlölet képes minden érzelmet eltörölni. Csak egy valami marad: a hatalom mámora, amely állandóan növekszik és terjeszkedik.

Sokan sokféleképpen próbálták magukhoz ragadni a hatalmat. Az emberi történelem tanúja volt véres diktatúráknak és alattomos demokráciáknak, tökéletes állami berendezkedés azonban sosem valósult meg. Olyan végképp nem, amely konzerválta volna a kormányzatot. Az uralkodó csoport előbb-utóbb mindig lecserélődött, a birodalmak hanyatlásnak indultak, a diktátorok megbuktak. Az emberiség örök idők óta keresi a tökéletes társadalmi rend receptjét. Az utópiákban igazságos, békés és egyenlő társadalmak vágyott állapotát rajzolták meg. Orwell víziója ezzel szemben dermesztő világot fest meg, amelyben az emberiségnek semmi reménye nem lehet. Csak aszemélytelen, önmagáért való hatalom létezik.

Az egyén számára egyetlen járható út van, a behódolásé. Persze mondhatnánk, hogy Winston Smith legalább megpróbálta. Megszületett a lelkében az igény a szeretetre, és közben meggyűlölte Nagy Testvért, az egyetlen „szeretetre méltót”. Winston szerelembe is esett, megtalálta Júliáját. Emberi lényként próbált élni, s egy ideig hagyták is. Szembeszállt a Párt hatalmával, törvényszerű volt, hogy elkapják és megkínozzák, végül megsemmisítik.

Orwell látomásától azonban nem azért hűl meg ereinkben a vér, mert egy legális és legitim diktatúra kíméletlenül leszámol a rendszerellenes egyénekkel. A Párt nem azért teszi rá a kezét a gondolatbűnözőkre, hogy bűnösségük bevallására bírja őket. Miért ölne abba energiát, amit már amúgy is tud? Nem célja pusztán a büntetés, mert nincsen szüksége mártírokra. A Párt jóságos és igazságos, ezért gyógyítani akar. Persze aki gondolatban vétkezett, meglakol tettéért. De előtte meg kell tanulnia, miben áll a Párt hatalma, majd meg kell értenie a célját, működését. Végül el kell fogadnia a Párt igazságát, hogy kettő meg kettő öt, de lehet három is, ha úgy kívánják. Szeretnie kell Nagy Testvért, csak akkor szűnhet meg a fájdalom, csak akkor lehet méltó Winston a megsemmisülésre.

Orwell 1948-ban vetette papírra főművét. Az 1984 tehát olyan korban született, amikor a náci Németország véres példája még közeli élmény volt, a sztálinista Szovjetunió pedig hétköznapi valóság. Egészen nyilvánvaló, hogy a történelmi tapasztalat komoly hatással volt az íróra. A riasztó jövőkép viszont nem azért figyelemreméltó, mert komolyan fennállna annak a veszélye, hogy egy a korábbiakhoz hasonló diktatúra újból megvalósulhat. Az igazán félelmetes benne, hogy a hatalom imádata legtitkosabb és legsötétebb vágyainkban létezik, sötét ösztön, amely a szeretet ellen dolgozik.

...

A teljes írás, a Kettő meg kettő öt, az olvassbele.com oldalán olvasható.