A szellemíró arra hivatott, hogy híres emberek helyett és neve alatt magas színvonalon fogalmazza bestsellerré a megbízó önéletrajzát. A tehetséges fiatal szellemíró (Ewan McGregor) visszautasíthatatlan megbízást kap: az egykori brit miniszterelnök, Adam Lang (Pierce Brosnan) életrajzának megírása a feladata. A busásan jövedelmező munka elvégzésére mindössze egy hónapot kap, hiszen Adam Langre éppen komoly figyelmet fordít a média a terroristáknak vélt személyek megkínzásában játszott szerepe miatt. Ezt célszerű kihasználni. Szerencsére azonban van miből dolgoznia, ugyanis elődje már dolgozott a mű megírásán.

Az írónak kényelmetlenné teszi a helyzetét, hogy elődje sejtelmes körülmények között elhunyt. Holttestét a volt miniszterelnök Egyesült Államokbeli rezidenciája közelében a tengerből halásszák ki. Az író végezné a munkáját, ám a célszemély körüli médiahisztéria, az ex-miniszterelnök nélkülözött felesége, a kíváncsiság és az igazság uráni vágy sehogy sem hagyja nyugton a férfit, így a nyomok után megy.

Polanski legújabb filmje, amelynek érdekes kihallású hírértéke éppen abban rejlik, a Berlini Filmfesztiválon tartott ősbemutatójára a svájci hatóságok - a rendező fiatalkori léhasága okán mutatott - vendégszeretete miatt nem tudott elmenni a rendező, ahogy a legjobb rendezőnek járó Ezüst Medvét sem tudta emiatt átvenni. A házi őrizetben megvágott film vérbeli profi munka. Nincs benne tulajdonképpen semmi eredeti, mégis lebilincselően izgalmas. A szellemíró a kitaposott hitchcocki utat járja végig, miközben a Polanskira jellemző hangulatvilágot keveri mesteri eleggyé.

A szellemíró története - persze jó nagy adag fikcióval átírva - meglovagolja a jól ismert Tony Blair-történetet, miszerint a volt kormányfő konspirált az amerikaiakkal az Irak elleni háború kapcsán, tudván, hogy a nem létező tömegpusztító fegyverek csak ürügyül szolgáltak a hatalom fitogtatására. Polanskit is elérte a XXI. század, de nincs új a nap alatt. A CIA persze itt is főszerepet játszik. Ismerős itt minden, és mégis érdekesnek mutatkozik, nem unatkozunk az évtizedek óta ismételt szituációkon. Ez egyértelműen Polnaski zsenijének az érdeme. A suspense az utolsó képkockáig kitart, és nem engedi el a nézőt.

A The Ghost Writer hibátlan hitchcocki thriller, és mivel a film noir stílusjegyeit is hordozza, a rendező életművében a Kínai negyedhez áll a legközelebb, bár a Kés a vízben, az Iszonyat vagy A lakó klausztrofób légköre is tetten érhető benne. A külvilágtól elzárt ex-elnöki rezidencia kékes színű ikea környezetében magányosan olvasó szellemíró alakja, aki látszólag kényelmesen és nyugodtan tevékenykedik, miközben valahonnan, nem tudni honnan, közeleg valami fenyegető, a mester kézjegye a munkán. Olyan ez, mint amikor a festő dedikálja alkotását.

Ebben a környezetben – bár mindenki a tőle megszokottat hozza – valamennyi szereplő játéka kiváló. McGregort régóta bedarálta Hollywood, végre ismét egy vállalható filmben látjuk. Brosnan nem növi túl magát, de az egykori kormányfő szerepét mintha rászabták volna. Őket tökéletesen egészítik ki olyan színészek, mint Kim Catrall (nocsak tud mást is, mint Samanthának lenni a Szex és New York-ból), Olivia Williams, James Belushi, Timothy Hutton vagy Tom Wilkinson.

A film befejezése pedig valami egészen pazar, mellbevágóan hátborzongató. Nehogy már jól érezzük magunkat attól, hogy fény derül a sötét titokra. Ez a világ egészen másképp működik.