Egy afgán város romjai között egy valaha volt élettel teli házban fekszik egy tarkón lőtt férfi. Anyja, apja, fivérei elhagyták őt. Egyedül felesége és gyerekei tartottak ki mellette. A Nő azonban az ápolás tizenhetedik napján feladja a monoton kántálást, és nem folytatja Allah neveinek felsorolását. Az ujjak között pergetett olvasó szemeinek csöndes sercegését és a férj ütemes lélegzetvételét a Nő elfojtott vágyainak, elhallgatott sérelmeinek löketszerű monológjai törik meg.

A címadó türelemkő (szange szabúr) a perzsa mondakörből származó varázslatos tárgy, mely minden bánatot, fájdalmat, titkot magába szív, s végül, mikor már mindent magába foglalt, felrobban, így szabadítva fel mesélőjét. Ennek gyönyörű allegóriája e két ember élete, majd halála a könyv végén: a nehéz lelki csomagokat cipelő Nő maga nevezi „az én szange szabúrom”-nak a Férfit, miközben saját sorsát meséli el.

A szőnyeg alá söpört érzelmek iskolájában lassan semmivé foszlott a muszlim fiatalasszony minden álma. Férje nagy harcos volt, találkozás híján ment férjül hozzá, a családok döntésének megfelelően. Az esküvőt is a Férfi távollétében tartották meg, csak három év eltelte után ismerhették meg egymást. A ki nem mondott szavak mentén haladt életük.

Atiq Rahimi, az író, húszas éveiben politikai menekültként költözött Kabulból Franciaországba, igaz 2002 óta Párizs és Afganisztán között ingázva él. Három korábbi regénye perzsa nyelven született. A Türelemkő az első francia nyelven íródott könyve – mely rögtön el is nyerte Franciaország legrangosabb irodalmi díját, a Goncourt díjat.

Ebben a regényben Rahimi egy afgán költőnőnek, a 25 évesen elhunyt Nadja Anjumannak állít emléket, akit férje 2005-ben halálra vert (úgynevezett nevelő célzattal), mert a tálib rezsim alatt irodalom órákat tartott a tanulástól eltiltott lányoknak, varrástanfolyamnak álcázva óráit. A költőnő az afgán nőket fojtogató elnyomást fogalmazta meg költeményeiben.

A regénybeli Férfi is utolsó erejével összeroppantja a Nő testét, aki a súlyos szavak, titkok kimondása által felszabadítja lelkét a nyomasztó teher alól. A szange szabúr megtelik, és robban. A robbanás ereje rombol és épít. A Férfi utolsó gyilkos mozdulatai a testet pusztítják, a lelket megszabadítják.

A százötven oldalba és egy szűk térbe zárt történet egyszerű, tiszta stílusban íródott. Rövid, ritmikus mondatok, kevés jelző használata jellemzi a regényt, ami szinte kínálja magát, hogy filmre vegyék. A Türelemkő egy sóhajtásnyi idő alatt illik elolvasni (sajnos én nem így cselekedtem), akkor élhető meg igazán a regény.