„Kezdetben csak az Ősi Fény volt. És a fény az Abszolút Ürességben ragyogott. És a Fény Önmaga számára ragyogott. A Fény huszonháromezer fényhozó sugárból állt. És ezek mi voltunk. Idő nem létezett. Csak az Örökkévalóság volt. És ebben az Örökkévaló Ürességben ragyogtunk. És világokat teremtettünk. A világok megtöltötték az Ürességet. Így jött létre a Világmindenség. Egy alkalommal megint új világot teremtettünk. És a hét bolygója közül az egyiket teljesen víz borította, Ez volt a Föld. Ez a bolygó volt a Fény Nagy Tévedése. Mert a víz gömb alakú tükröt alkotott a felszínén. Ahogy tükröződtünk benne megszűntünk a fény sugarai lenni, és élőlényekben öltöttünk testet.”
A fény anyaggá változott, évmilliárdok alatt ásványból emberré lett. Az emberré vált fénysugarak egyike rátalált a Kozmoszból érkezett Tunguz meteorra, amelynek jege megrezegtette a szívét. Az egyik szív felébredt, és munkához látott, hogy felébressze társait.
Vlagyimir Szorokin A jég című regénye mellbevágóan izgalmas olvasmány. A szív hangjairól szól, amely az alvó embertársak álmát felverheti, és örök megnyugodást hozhat a halottak társadalmában. A Szív Testvérisége módszeresen kezdik felkutatni társaikat, szőke kékszemű embereket keresnek, akiknek mellkasát a meteor jegéből készült kalapáccsal verik ütemesen, amíg a szívük nem kezd beszélni. Ha nem beszél a szív, meghal az amúgy is halott emberi test. Ha megszólal a szív, reményteljes boldogságérzet járja át a jég híveinek szívét. mindez annak reményében történik, hogy majdan a 23.000 szív egyszerre zengje el a szív 23 szavát és akkor megszűnjön a Föld, Eggyé olvadjon a Fény, visszatérjen mindenki oda, ahonnan jött.
Szorokin spirituális története három síkon, három fénylény felébresztésének történetével indít, majd a második részében megismerkedhetünk a Szív Testvériségének történetével, amelyen keresztül az egész nyomorúságos XX. század megelevenedik. A regény a harmadik részében az új évezred rendkívüli találmányának, a YÉG gyógyító Komplexum első használóinak véleményeit olvashatjuk. A Jég szektája látszólag úgy épül fel, mint egy totalitárius rendszer, és bár Szorokin végigvezeti szereplőit a náci és a kommunista rezsim egész történetén, nem egy újabb erőszakszervezetről van itt szó. Sokkal inkább az elveszett paradicsom megtalálásának reménye vezeti hőseit. A Szív Testvérisége nem elvakult szektatagok, cselekedetük a Végtelenes Isteni Boldogság keresésére irányul.
Szorokin a regényt trilógiává duzzasztotta. A jég után megírta előzményként a Bro útját, majd a történet lezárásaként a 23.000 című regényt. A kritikusok szerint a másik két kötet már nem olyan erős, mint A jég, ráadásul a történet végére megfordítja mondanivalóját. Erőteljesen gondolkodom, hogy elolvassam-e a további részeket, mert nekem A jég önmagában lezárt mű, nem szívesen szennyezném be mással.