Rendíthetetlenül süvít a szél, táncoltatja a dombon álló fa koronáját. Egy alak botorkál a végtelennek látszó vidéken. Mozgását hosszan követi hátulról a kamera. Haja folyamatosan az arcába csap. Bárhogy is igazgatja, nem tudja elsimítani a szeme elől a tincseket. Hiábavaló minden igyekezete. A vihar erősebb nála.

Tarr Béla utolsó filmje, A torinói ló az állandó szerzőtárs, Krasznahorkai László írására épül. A Legkésőbb Torinóban című esszében Friedrich Nietzsche, a filozófus Torino utcáján védelmébe vesz egy lovat, mert a gazdája brutálisan megverte. A még pislákoló élet látványa indítja meg. Tarr művét a történetben szereplő élőlény kiszolgáltatottsága ihlette.

Két ember, apa és lánya szerény körülmények között él egy tanyán. Minden nap ugyanaz történik velük. A lány felkel, felöltözik. Kilép az ajtón a reszkettető hidegbe. Vizet merít a kútból. Mire visszaér a házba, az apa felülve várja az ágyban. Segít neki felöltözni. A férfi a karámba megy, felkantározza a lovat, az azonban nem akar elindulni. Később asztalhoz ülnek, egy-egy szem főtt burgonya a napi betevő. A férfi sietve nyeli az ételt, a lány komótosan eszik. Nem néznek egymásra, később hol egyik, hol másik gubbaszt az ablak előtt egy sámlin. Bámulják a kietlen külvilágot. Nem érthetik, nem befolyásolhatják mindazt, ami kint történik. Fejet hajtanak a teremtett világ akarata előtt.

Bár az egyik jelenetben egy férfi, egy másikban egy csapat cigány is feltűnik a filmben, gyakorlatilag csak a tanyán élő két ember lakja a film világát. Derzsi János arca kőszikla, ropogva mozdulnak meg rajta a ráncok. Bók Erika szemét lesütve, megszüntethetetlen kötelességtudattal sürög-forog. Mintha rajtuk kívül senki más nem is létezne.

A torinói ló nagyon szűk térben játszódik. A kamera kizökkenthetetlenül lecövekel egy helyen, hosszan kitartja a jelenetet. Amikor elindul, mozgása végtelen vánszorgás. Lomha haladása közben hol félkörívet fut be, hol hátrafelé oldalazva közelít tárgyához. Fred Kelemen véget nem érő képsorai azonban mindig önmagukba térnek vissza. A valóság ilyen ábrázolása Tarr sajátságos kézjegye. Ugyanazt mutatja, de mindig másképp. Az eltérő kameraállások még jobban kiemelik a változatlanságot.

...

A teljes írás, a Végjáték, az olvassbele.com oldalán olvasható.