A negyedik házassági évfordulónkat Villányban ünnepeltük. Egyhangúlag döntöttünk emellett. Mindig kellemes élményekkel gazdagodunk, ha arra járunk. Olyan pincészetet kerestünk, ahol eddig még nem jártunk. Tiffán Ede és Zsolt borászatára esett a választásunk. Döntésünket meghatározta, hogy az a pincészet weboldalán található képek alapján, a teraszáról gyönyörű kilátás nyílik a Szársomlyóra.

Péntek délután gyönyörű tavaszi nap köszöntött minket. A munka befejezése után felültünk a kis piros zötyögényre. Irány Villány! Márciusban még keveseket sarkall bortúrára az évszak. Iskolásokkal, Pécsre bejáró dolgozó emberekkel utaztunk a Pannon borrégió egyik fővárosába. Annyit tudtunk, hogy a Baross utcai pincesort is magunk mögött kell hagynunk, hogy megérkezzünk célállomásunkra, az Erkel Ferenc utcába. Szerencsére azonban a szokásos villányi úti célokat jelentő borutca után nem kellett már messze sétálnunk.

Nem állítható, hogy első látásra a legideálisabb vendégek voltunk. Egy várandós nő nem éppen az alkoholfogyasztásáról ismeretes. Milyen önző is az a férj, aki borkóstolóra cipel nejét, a házasságukat megünnepelvén. Lehetne jogos is ez a felvetés, de feleségem ugyanúgy ötletgazdája volt évforduló-ülésünk helyszínének, mint jómagam. Eszter mindenbe belekóstolt egy picit. Elmondása szerint, nem vágyott se többre, se kevesebbre.

Tiffánék vendéglátásból csillagos ötösre vizsgáztak nálunk. Annak ellenére, hogy mindössze ketten állítottunk be hozzájuk, maga Tiffán Ede mutatta be nekünk a boraikat. Hozott magával egy széket, és letelepedett mellénk. Erre nem számítottam. Kezdetben egy kicsit zavarban is voltam. Az alkohol azonban a későbbiekben lassan bátorságot adott. Végeredményben egy nagyon jóízű beszélgetés kerekedett házigazda és vendégei között. Kedves gesztus volt, hogy személyes jelenlétével tisztelt meg minket. Türelemmel mesélt borairól, olykor önmagáról. Miután bemutatta a borait, elköszönt tőlünk, hogy beteg feleségéhez siessen haza.

Összesen hatféle bort kóstoltunk meg Tiffánék kínálatából. Az árban legolcsóbb kóstolót kértük, de ebben az összeállításban a classicus tételek mellett megtalálhatók voltak egyes prémium borok is. Tiffán Ede egyet változtatott eredeti kínálatukból. Mondanom sem kell, a javunkra. Aranyszabály: a borkóstoló akkor jó, ha a könnyedebb felöl indítva haladunk a testesebb borok felé. A mostani kóstoló gyönyörűen példázta ezen mondat igazságtartalmát.

Friss és üde Roséval (2010) indítottunk. Nekem a rosé a nyár íze. Kellemesen hűsít, selymesen bizserget. Tiffánék hagymahéj-barna roséja savakba egyensúlyos, szép munka. Kiváló kezdés volt. Ezt követte egy egészen friss Portugieser (2010), amely a villányi Jammertal és Sterntal, a nagyharsányi Várerdő dűlőkben termett. Színe mély piros (Tiffán Ede szerint rubin), íze üde, lágy. Kevés cserzőanyagot tartalmaz. Még nem tört be, van benne némi játékosság. Olyan társaságba is elvinném, ahol nem feltétlenül a vörösborokat kedvelik. A Régimódi (2008) tradicionális háziasítás gyümölcse. A Portugieser gyümölcsössége és a Kadarka fűszeressége találkozik benne. Ő már határozottabb bor. Egy kis szeder, ribizli aroma érződik belőle. Kicsit testesebb bor, mint az előző, de még mindig a lágyság az uralkodó.  A Pinot Noir (2007) – a hűvös, kontinentális vidékek fajtája – pikáns, fűszeres bor. Tiffán Ede elmondta, hogy Villány déli meleg fekvései nem alkalmasak a Pinot termelésére, ezért a nyugat-északnyugati fekvésű Várerdőben termett az alapanyag. Nekem egy kicsit túl fűszeres, de ez már ízlés kérdése. A következő bor a két Cabernet, a franc (60 %) és a sauvignon (40 %) harmonikus találkozása (2008) során nemesedett. Én a Cabernet közül a franc híve vagyok, de ez a kettős kellően testes, bársonyos, gazdag matériát hozott össze. Talán ez volt a kedvencem az összes közül. Pedig még hátra volt a Lucia (2007), amelyhez a tavalyi vörösborfesztiválon volt már szerencsém. Ez a vörösbor Villány és Nagyharsány között, a Szársomlyó déli részén elterülő Kopár-dűlőből származó Cabernet sauvignon, Cabernet franc és Merlot fajtákból álló cuvée. A Cuvée Carissimae kistestvére. A nagytesó a Cabernet sauvignon hangsúlyára épül, a Luciánál azonban egyértelmű a Merlot dominanciája. A Merlot sokkal lágyabb bor, mint a társai. Ez a lágyság azonban ügyesen kezeli a Cabernet sauvignon határozottságát, és a Cabernet eleganciáját.  A testvérpár a nevüket – ahogyan Tiffán Ede elmondta – a szőlőtőkék lakhelyéül szolgáló dűlőben rálelt római kori maradványon lévő idézetről kapták.

A hidegtál, amit a borok mellé kértünk, telis-tele volt finomságokkal. Tiffán Ede saját receptje által készült stifolder nem volt csípős, a benne lévő paprika egy lehelletnyi édes ízt kölcsönzött neki, amitől az kellemesen simogatta a gyomrunkat. Találtunk még egy alpesi fajta kolbászt is, amelyet a házigazda egy északi barátjától szerzett be. Összességében nedű és étek jól tartott minket.

Este hétig. zárásig maradtunk. Kényelmes tempóban visszasétáltunk a vasútállomásra. Hazazötyögtünk. A vasúti kocsiban nem akadt úti társunk. Kissé elbódultam a bortól, de még csak be sem csiccsentettem. Nem volt előzetes várakozásom. Mentem, nem gondoltam előre, mi vár rám. A vágyak mindig keresztül húzzák számításainkat. Ha kívánságok sokasága nem görget elvárás felleget magad elő, akkor kellemes meglepetésben lehet részed. Ez most is így történt. Szép délután volt. Ahogyan gyönyörű az is, amikor a nap a Szársomlyó mellett zsemle alakban alábukik a szemhatárnak.