Lássuk be a féjszbúk is csak jó valamire. Például egy csomó mindent lehet nyerni a segítségével. Legutóbb például a Pécsi Borozó játékán két belépőt zsebelhettünk be a Pannon Borrégió Top 25-ös közönségkóstolójára. Nem kellett mást tenni, mint a feltett kérdésekre az interneten összegyűjteni a válaszokat, majd mindkettőnk e-mail címén továbbítani azokat (dupla esély), és hogy végül egyikünk nevét kihúzzák a kalapból. Tényleg ilyen egyszerű az egész. Na jó, Fortuna Asszony erősen velünk volt.

Ott is ültünk június 18-án délelőtt a Hotel Palatinus Nádor-termében. Mert nem csak a délutáni programra szólt a meghívónk, hanem a mesterkurzusokra is belépést engedtek nekünk. Először a horvátországi, azon belül is a baranyai graševinákkal, azaz olaszrizlingekkel ismerkedhettünk meg. Fontos találkozás volt ez a számomra, hiszen amikor legutóbb déli szomszédainknál jártunk, nem voltak jó tapasztalataink a helyi borokkal. Vinotékát nem találtunk (túlzottan mondjuk nem is kerestünk), a boltok kínálatából az ismeret hiányában nehéz volt a választás. Nem is a legdrágábbakat vettük magunkhoz. De amit megvásároltunk, a kiadott pénzt sem érte meg. És most kiderül, hogy a horvátok is kitűnő borokat tudnak csinálni, ráadásul pofátlanul közel van az egyik pince (Josić) hozzánk.

Suzana Zovko, a Belje Pincészet borásza bemutatta a borvidéket és a pincészetüket. Elhozott hat bort is, amit megkóstolhattunk. Három a Belje, kettő a Josić Pincészet, egy pedig a Kalazić Pincészet gyermeke. Kóstoltunk száraz típust, amelyek közül a Belje bora bizonyult a jobbnak, de a Kalazićét sem rugdosnám ki a lakásomból. A Belje Goldberg szelekciójából a 2008-as és a 2007-es graševina került a poharunkba. Előbbi egy késői szüret eredménye, a 2008-as pedig több különböző szüreti időpontból összeházasított félszáraz olaszrizling. Igazán szép munkák voltak. Az édes borok a Josić Pincészetből kerültek ki. Leginkább az utolsó bor fogott meg. Pedig nem szeretem az édes borokat. Messze nem volt émelyítő. A savakkal nem állt hadilábon, rendkívül szépen illatozott. Minden a helyén volt.

A következő előadást ifj. Heimann Zoltán tartotta. A szekszárdi kadarkákról és a kadarka klón kutatásról beszélt. A kadarka szinte eltűnt a süllyesztőben, az utóbbi időben alig foglalkozott vele valaki. Most viszont kezd visszatérni a köztudatba. Nagy fejlődésről még nem lehet beszélni, de talán szép lassan újra beindul valami. A mostani hétvégén például először lesz Szekszárdon Iván-völgyi Kadarka túra. Az érdeklődök kilenc pincészet kínálatát kóstolhatják meg.

A kóstoló bebizonyította, hogy a kadarka valóban sokszínű. Van benne fantázia. A Márkvárt Pincészeté például egészen friss bor. Vesztergombi József kadarkája már sokkal érettebb munka. A fűszeresség a meghatározó a Heimann családnál. És akkor ott volt Sebestyén Csaba Ivánvölgyi kadarkája, amely gyümölcsősségével veszi fel a versenyt.

Ezt követően a szerb Milijan Jelić mutatott be három bort. Ezt sajnos nem tudtuk megvárni. Mennünk kellett haza. Ebéd a nagyszülőknél, utána meg szieszta otthon. Délután négyre sikerült beérnünk újból a Király utcába. Ezúttal az emeletre vezetett az utunk. A Bartók-teremben már javában folyt a kóstoló.

Idén negyedik alkalommal hirdette meg a Pannon Borrégió és a Pécsi Borozó a négy dél-pannon borvidék, a Pécsi, a Szekszárdi, a Villányi, és a Tolnai borvidék termésének regionális megmérettetését. A Pannon Borrégió TOP25 borversenyt május 12-én rendezték meg. Minden eddiginél több bort neveztek a négy érintett borvidékről, 50 pincészet összesen 151 bora versengett a 25 helyért. Az idei évben a Villányi borvidékről került ki a borválogatott legtöbb tagja, összesen 13 bor származik a legdélebbi borvidékünkről. A szekszárdiak 5, a tolnaiak és a pécsiek 3-3 bort delegálhattak a legjobbak közé, míg egy bor a Pannon eredetmegjelölést viseli.

A mustrán 5 fehérbor, 1 rosé és 19 vörösbor képviseltette magát, Jól látható, hogy a borrégió a hangsúlyosan a vörösborokra specializálódik. Mégis szép fehérborokkal is találkozhattunk. Nekem leginkább az Ebner Pincészet sonkaillatú Pécsi Cirfandilije fogott meg leginkább. A bor, amelynek ízében az illata. Szép volt még a Lisicza Sauvignon Blanc-ja is. Az egyetlen rosét a mindig megbízható minőséget hozó Dúzsi Tamás képviselte. A nyári melegben különösen jól esett minden egyes korty a hagymahéj színű nedűből.

Aztán jöhettek a vörösök. A tetszetős tételek csak felsorolásszerűen álljanak itt. Anélkül, hogy külön-külön elemezném őket. Véletlenül se akarom kelteni a hozzáértő hamis látszatát, elvégre laikus vagyok. Olyan tudatlan, aki az utóbbi években azért próbálta jobban megismerni a környékbeli borok karakterét. Megpróbált kicsit tudatosabban vásárolni. Kísérletezni, szélesebb fogyasztói tapasztalatokra szert tenni. Szóval, ami tetszett: Lelovits Pincészet Syrah-ja, Maulék Taurusa, Günzer Tamásék Merlot-ja, Mészáros Pál Bodzási Kékfrankosa, Bodriék franc-ja, Taklerék Kékfrankos válogatása na és persze a Duennium a Vylyantól.

Ami pedig kiemelkedően megfogott az Jekl Flóra Il Primo Cuveé-je. Az Il Primo sorozat a fiatal borásznő családon belüli kibontakozásaként indult útjára. Mára már jelentős mennyiséget képvisel a pincészet készletén belül. A 2007-es cuvée klasszikus bordói házasítás, azaz cabernet franc és cabernet sauvignon egyesül egy kis merlot-val kiegészítve és magyar barrikkal fűszerezve. Sötét rubin színű, és a meleg jegyek dominálnak. Érett gyümölcsök, úgy mint a szilva és feketecseresznye, valamint a csokoládé íz is tetten érhető benne. A zamatai gyönyörűen összecsengenek az illatával. A közönségszavazáson tőlünk két voksot kapott. Végül övé lett a győzelem.

Némi kritika is megfogalmazódott bennem. Az egyik feltűnő hiányosság az volt, hogy egyáltalán nem adtak a bor mellé borkorcsolyát. Persze akadt gazdag gasztronómiai körkép. A Kaba Farm és Papp Zsuzsa finom sajtokat hozott magával. A nagyharsányi Ősi Családi Vinárium és Szőlőbirtok a meggyes és cseresznyés borlekvárjaikat kóstoltatta. Nagy élmény volt a hosszúhetényi Tíber Mihály repce, virág- és hárs mézei, valamint a tolnai Dunarét friss, natúr Gyümi gyümölcslevei. Ezekből lehette kóstolni és vásárolni is. De a borok mellé önmagában semmi semlegesítő nem járt. A gyakorlottabbak már készültek, hoztak apró falatokat magukkal. Akinek meg engedte a pénztárcája, egy kis sajtkülönítményt hívott segítségül. Úgy gondolom azonban, hogy egy ilyen rendezvényen ez kevés. De legalább volt ásványvíz, bugybis és bugybimentes. A Tettye Forrásháztól, mert az a pécsi.

A másik megfigyelésem, hogy nem volt mindig optimális a bor hőmérséklete. Azt észrevettem, hogy palackonként hozták ki a pincérek a borokat. Lehűtve. Ez tetszett. Ha azonban nem voltál szerencsés, és az üveg végére érkeztél az adott standhoz, akkor belefuthattál egy-két langymeleg kortyba is. Valljuk be, ez nem egy ideális szituáció. Talán a helyben hűtést is meg lehetett volna oldani.

Összességében azonban nagyon örültünk, hogy eljuthattunk az eseményre. Saját erőből minden bizonnyal nem sikerült volna. Idén biztosan nem. Tanulság az is, hogy gyakorolni kell az efféle kóstolót. Ha nem vigyáz az ember, túl mohó, könnyen elfárad a végére. Igyekeztem mértékkel kóstolni, a végére mégis kezdett összefolyni minden íz. Ezért kellett volna egy-két falat mellé. Az viszont csak keveseket lepett meg, hogy feleségem nyolc hónapos pocakkal jelent meg egy borkóstolón. A borászok szokva vannak ehhez. Maulékkal például jót derűltünk ezen. Persze néha egy-egy csodálkozó pillantást is láthattunk. Párom sokkal bátrabb most, mint Márkkal való terhessége során volt. Egy kis jó minőségű bor pedig biztosan nem árthat.

Mielőtt hazaindultunk, a Palatinus tetejéről körbekémleltük a Színház-teret és a Városháza tornyát. Így még nem láttam Pécset. Közben pedig elfogyott az utolsó korty Duennium is.

A zsűri tagjai voltak 2011-ben:

Ábel Péter borszakíró
Bakó Attila, a Pécsi borvidék képviselője
Dr. Pelyhe Szilárd borszakíró
Đurđa Katić, Szerbia kétszeres sommelier bajnoka
Gazda Albert borszakíró,
Héhl István, a Villányi borvidék képviselője
Horkay András, a Central European Wine Institute igazgatója
Iványi Emese, a Pécsi Tudományegyetem bormarketing oktatója
Izsák Norbert borszakíró
Jekl Flóra, a a Villányi borvidék képviselője
Kövesdi Miklós sommelier
Labancz Richárd, a Pécsi Borozó munkatársa
Mikes Márk sommelier-borkereskedő
Németh Ágnes, a Decanter főszerkesztője
Radó István, a Pécsi borvidék képviselője
Simon Cecilia, a Tolnai borvidék képviselője
Szabó Zoltán, a Pécsi Borozó munkatársa
Tóth Adrienn, a vinoport.hu főszerkesztője
Ungurán József sommelier-borszakértő
Vesztergombi Ferenc, a Szekszárdi borvidék képviselője
Vikmanné Makk Viola, a Tolnai borvidék képviselője

És akkor a beválogatott borok:

  • Agancsos Pincészet Villányi Portugieser 2010
  • Blum Pince Villányi Cabernet Sauvignon Barrique 2006
  • Bock Pince Villányi Hárslevelű 2009
  • Bodri Borászat Faluhely Szekszárdi Cabernet Franc 2008
  • Danubiana Borászat Pannon Syrah 2009
  • Danubiana Borászat Tolnai Zöldveltelini 2010
  • Dúzsi Tamás Szekszárdi Kékfrankos Rosé 2010
  • Ebner Pince Pécsi Cirfandli 2010
  • Gere Tamás és Zsolt Pincészete Villányi Aureus 2007
  • Günzer Tamás Pincészete Villányi Merlot 2008
  • Günzer Tamás Pincészete Villányi Pinot Noir Reserve 2009
  • Jekl Flóra Villányi Il Primo Cuvée 2007
  • Lelovits Pincészet Villányi Syrah 2009
  • Lisicza Borház Pécsi Sauvignon Blanc 2010
  • Matias Borászat Pécsi Zweigelt 2008
  • Matias Borászat Villányi Kékfrankos 2007
  • Maul Zsolt Villányi Taurus 2007
  • Mészáros Pál Borház Szekszárdi Bodzási Kékfrankos Válogatás 2007
  • Riczu-Stier Pincészet Villányi Merlot 2009
  • Takler Pince Szekszárdi Cabernet Franc 2008
  • Takler Pince Szekszárdi Kékfrankos Reserve 2007
  • Tűzkő Birtok Tolnai Renana 2010
  • Tűzkő Birtok Tolnai Tűzkő Domb Cuvée 2006
  • VinArt Pincészet Villányi Cabernet Sauvignon Prémium 2007
  • Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet Villányi Duennium 2006