Fehérre festett fal előtt két fiatal lány csókolózik. Nyelvükkel mélyen egymás szájába hatolnak. Még sincs benne semmi intimitás, hiányzik belőlük a szenvedély. Elvégre nem szerelmesek bújnak össze. Barátnő tanítja a barátnőt. A néző meg bizarr érdeklődéssel tekint az összetapadó emberi lényekre.

A görög származású Athina Rachel Tsangari mozija, az Attenberg első képkockáiban egy ismeretterjesztő film szenvtelenségével mutatja meg a szerelem egyik legbensőségesebb testi megnyilvánulását. Marina még sosem csókolt meg senkit. Meg sem kívánt se férfit, se nőt. Egy kamaszlány esetében ez teljesen normális is lenne, Marina azonban már a húszas éveit tapossa.

Bella ellenben tapasztalt a szexualitásban. Sokszor és sokféle férfival bújt már ágyba, érett és bő levű hímtagokról álmodik. Készségesen ad hát leckét Marinának, aki undorítónak, visszataszítónak tartja ezt az egész nyálcsere dolgot, legszívesebben elhányná magát a csók után. Mégis érdekli őt, mert mindenki ezt csinálja. Kéne már kezdenie valamit a szexszel.

Marina felnőtt testében gyermeki lélek lakozik. Bellával például furcsa páros táncot lejtenek a gyárudvaron, köpködnek az ablakból kilógva, bohóckodnak. A libidót pedig a kutatóösztönnel helyettesíti. Ezért előszeretettel néz természetfilmeket, főleg azokat, amiket David Attenborough, vagy ahogy barátnője mondja: Attenberg narrál. Érdekli őt az állatok világa: szokásaik, a mozgásuk, a hangjuk.

Pontosan ugyanígy figyeli az embereket is. Tárgyilagosan közelít a testhez. A maga természetességgel kérdez rá az ondó illatára, a hímvessző morfológiájára, a mellek tipológiájára. Érzelmek nélkül, pusztán a megfigyelés révén jut arra az elhatározásra, hogy lefekszik egy férfival. Hiába gyakorolja azonban buzgón a mozdulatok helyes sorrendjét, neki nem bizsereg semmi ott lent. Az antropológus kíváncsisága önmagában nem viszi közelebb a test fiziológiájának pontosabb megértéséhez. Bármennyire is vágyik a tudásra, ha egyszer teljes mértékben érzéketlen. Vágy nélkül lehetetlen ráérezni a szerelem kémiájára.

Marina életében az egyetlen szeretett lény az édesapja, Spyros. A férfi egyedül nevelte fel a lányát, olyan dolgokat is neki kellett megmutatnia, ami egy anya feladata lenne. Egy apa azonban nem tud egy anyát helyettesíteni. Ebből eredhet Marina hiányos kapcsolata saját nőiségével. Érdekes apa-lánya egymáshoz való viszonya. Nyíltan beszélnek olyan tabukról, mint az apa meztelensége, állathangokat ugrándozva játszanak, rímekbe szedve feleselnek egymással.

Az alumíniumkohóban dolgozó férfi azonban halálos beteg, állapota folyamatosan romlik. Marinának fel kell nőnie. Ahogyan tanulja a világot utaló rítusokat, játékszabályokat, ugyanazzal az egykedvűséggel elemzi az elmúlást is. Apjával van haláláig, aztán elrendezi a hamvasztást, ami Görögországban szinte lehetetlen: a katolikus egyház nem engedélyezi az eljárást. A temetkezési vállalkozó előzékeny javaslatára így Bulgáriába küldik turistáskodni az elhunyt holttestét.

...

A teljes írás, a Hogyan csináljuk?, az olvassbele.com oldalán olvasható.