A Svéd Akadémia titkára Peter Englund tegnap bejelentette, hogy a 2010-es évben az irodalmi Nobel-díjat a perui származású Mario Vargas Llosa kapja. A 74 éves író a Nobel-díj bizottság hivatalos indokolása szerint „a hatalmi struktúrák feltérképezéséért és az egyén ellenállásának, lázadásának és kudarcának erőteljes ábrázolásáért” érdemelte ki az irodalmi kitüntetést. Llosa a díjat december 10-én veheti át.

A Nobel-bizottság az idei évben is keresztülhúzta az esélylatolgatásokban előrevetített számításokat. Minden évben próbálkoznak azzal, hogy megtippeljék a Nobel-díj legesélyesebb várományosát, de évről-évre bebizonyosodik, hogy még csak az igazság közelébe sem kerülnek a fogadóirodák oddsai. Évek óta az esélyesek között tartják számon, Amosz Oz-t, Salman Rushdie-t, idén képbe került az utóbbi években a Nem vénnek való vidék vagy Az út című regényekkel sikert befutó Cormac McCarthy is, de a bejelentés előtt pár nappal a hazánkban kevéssé ismert kenyai szerző, Ngugi wa Thiong'o neve is hirtelen előkerült, mint főesélyes, sőt a 2009-es Man Booker-díj tulajdonosa, Alice Munro-n sem lepődtek volna meg sokan. Végül egyik sem jött be, így 1993 (ekkor az amerikai Toni Morrison volt a győztes) után ismételten az amerikai kontinensről került ki a legnagyobb elismeréssel járó irodalmi díj nyertese, aki az irodalmi halhatatlanság mellé 1,5 millió dolláros apanászt is magával vihet.

Az író 1936-ban egy perui kisvárosban látta meg a napvilágot, szülei különválása után korai gyermekéveit Bolíviába töltötte, majd az általános iskolát a tengerparti Piurában járta ki. A katonaiskolai és egyetemi évek Limához kötötték, de a tanulmányokat Madridban fejezte be. A diploma megszerzése után Párizsba költözött, ahol spanyolt tanított, illetve tudósítóként dolgozott. Ezekben az években született A város és a kutyák, amely kritikai elismerést és díjat is hozott számára. A Zöld Palota és harmadik regénye, az 1969-ben megjelent, a Négy óra a Catedralban indította be igazán írói karrierjét. Ezidőben különböző amerikai és európai egyetemeken tanított. Majd 1970-ben családjával Barcelonában telepedett le, ahonnan 1975-ben költözött vissza Peruba, ám a perui mellett a spanyol állampolgárságot is megszerezte. Jelenleg Nagy-Britannia, Spanyolország és Peru között ingázik.

Az 1990-ben még a perui elnökválasztásokon is ringbe szállt, és bár az első számú esélyesének számított, mégis vereséget szenvedett az alig ismert, japán származású Alberto Fujimorival szemben. Az elnökválasztáson való részvételéről szóló keserű visszaemlékezéseit Egy hal a vízben címen 1993-ban jelentette meg.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Mario Vargas Llosa összes regénye megjelent magyarul - leszámítva természetesen a legújabbat, amely El sueno del celta (A kelta álma) címmel, idén novemberben fog napvilágot látni spanyol nyelven.

Magyarországon utoljára az Utazás a fikció birodalmába című kötete jelent meg, az Európa Könyvkiadó gondozásában. A könyv Juan Carlos Onetti uruguayi író világába kalauzol, a kolléga titkait keresgélve azonban nem csak életművét boncolgatja, hanem kalandos életét is elmeséli.

 

Magyarul megjelent kötetei:

Kölykök (1959 – Los jefes) (ford. Benyhe János, Kesztyüs Erzsébet, Nagy Mátyás, 1967)

A város és a kutyák (1963 – La ciudad y los perros) (ford. Gulyás András, 1969)

A Zöld Palota (1966 – La casa verde) (ford. Benczik Vilmos, 1974)

Négy óra a Catedralban (1969 – Conversacion en la catedral) (ford. Gulyás András, 1973)

Pantaleón és a hölgyvendégek (1973 – Pantaleón y las visitadoras) (ford. Huszágh Nándor, 1977)

Júlia néni és a tollnok (1977 – La tía Julia y el escribidor) (ford. Huszágh Nándor, 1983)

Háború a világ végén (1981 – La guerra del fin del mundo) (ford. Latorre Ágnes, 1996)

Mayta története (1984 – Historia de Mayta) (ford. Tomcsányi Zsuzsa, 1997)

Ki ölte meg Palomino Molerót (1986 – Quien mato a Palomino Molero?) (ford. Csuday Csaba, 1989)

A beszélő (1987 – El hablador) (ford. Pál Ferenc, 1993)

Szeretem a mostohámat (1988 – Elogio de la madrastra) (ford. Csuday Csaba, 1990)

Halál az Andokban (1993 – Lituma en los Andes) (ford. Tomcsányi Zsuzsanna, 1996)

Don Rigoberto feljegyzései (1997 – Los cuadernos de don Rigoberto) (ford. Szilágyi Mihály, 2007)

Levelek egy ifjú regényíróhoz (1997 - Cartas a un joven novelista) (ford. Benyhe János, 1999)

A kecske ünnepe (2000 – La fiesta del chivo) (ford. Tomcsányi Zsuzsanna, 2001)

Édenkert a sarkon túl (2003 – El Paraíso En la Otra Esquina) (ford. Tomcsányi Zsuzsanna, 2003)

Izrael, Palesztina : béke vagy szent háború (ford. Benyhe János, 2007)

A rossz kislány csínytevései (2006 – Travesuras de la niña mala) (ford: Szőnyi Ferenc, 2007)

Utazás a fikció birodalmába - Juan Carlos Onetti világa (2008 - El viaje a la ficción - El mundo de Juan Carlos Onetti) (ford.: Scholz László, 2010)