jeges-varga

irodalom, film, színház és magánügyek

Bemutatkozás

Amit látok, amit hallok, amit tapasztalok, erről szólok. Könyveket olvasok, filmeket nézek, színházba járok, véleményemet írom le, mondom el. Nem akarok önjelölt kritikus lenni, vagy annak tűnni. Legyen ez valami ilyesmi: élménynapló.

Hozzászólások
  • jeges-varga: Kedves Balázs! A Fritsch Pincében igazán közvetlen vendéglátásban részesülhet a látogató. Szerintem is. A borai nem kiemelkedőek, de találhatunk kedvünkre valót ott. Mindamellett egyetértünk abban, hogy nem a legnagyobbak érdemlik a legnagyobb figyelmet. Én például több kisebb pincészettel is megismerkedtem az elmúlt években. Ha nem is jutottam el hozzájuk, legalább egy-egy palackkal megkóstoltam munkájuk gyümölcsét. Felsorolni most nem akarom őket, de azt tanácsolom, próbálkozz még a kisebb pincészeteknél. Kincsre találhatsz.
    (2012-11-13 10:34:05)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • Márton Balázs: Pár éve én is jártam a villányi pincesoron és nekem is a Fritsch fivérek pincészete nyerte el a legnagyobb tetszésem, vendégszerető fogadtatás és finom borok (semmi Gere vagy Boch féle puccosság, amivel nincs bajom, csak nem én nem ezt igényelem). A cabernet franc barrique-juk volt a favorit nálam! További sok sikert nekik!!!
    (2012-10-29 22:08:46)
    Látogatóban a Fritsch Pincében
  • jeges-varga: Most ismerkedem vele. Azért egyet szögezzünk le alig húsz éves hölgyről beszélünk. Nyilván ehhez mérten van birtokában annak a tapasztalathalmaznak, amiből a líra megszülethet. Egyébként nekem tetszik ez a vers. Érződik rajta, hogy fiatal nő írta, de jó hangulatot fog meg. Persze vannak "nagyobb számok" is a kortárs líra palettáján egészen biztosan.
    Ha jól tudom az első kötet megjelenése a Petri György-díjjal együtt járt neki. Hogy ennek odaítélésében mennyi szerepet játszott az, hogy édesapja Kemény István, jó kérdés. Szerintem figyelemre érdemes ifjú költő ő. Azt viszont nem tudom, hogy túlzott-e a tehetségéhez képest a figyelem vagy nem. De egy elsőkötetes szerintem ma megérdemli, hogy sokat beszéljenek róla. Elvégre így válhat csak ismertté.
    (2012-03-12 22:26:13)
    Kemény Lili
Címkefelhő
Feedek
Megosztás
vers

Oravecz Imre: A teremtés fokozatai

 

Elhallgat a lágyságokban a cuppogás,

megszólal a keménységekben a zengés,

 

véget ér a zártságokban a zsugorodás,

elkezdődik a nyitottságokban a tágulás,

 

elfogy a ritkulásokban a nyugvás,

megnő a sűrűségekben a mozgás,

 

megszakad a szögletekben a hegyesség,

elterjed a hajlatokban a gömbölyűség,

 

elapad a szűkületekben a torlódás,

megerősödik a bővültekben az áramlás,

 

megáll a gyűrődésekben a ráncosodás,

megindul az egyenletességekben a kisimulás,

 

megakad a mélységekben a süllyedés,

kiszabadul a magasságokban az emelkedés,

 

megtorpan a közelségekben a maradás,

nekilendül a távolságokban a haladás,

 

csökken a dermedésekben a hidegség,

megsokszorozódik a hevületekben a melegség,

 

elhal a törekvésekben a zűrzavar,

megszületik az alakulásokban a rend.

Szabó T. Anna: Tatoktatok; Magvető, Budapest, 2012

Sokan hangsúlyozzák, hogy a gyermekvállalás az ember életének legnagyobb csodája. Mások ellenben azt emelik ki, hogy szülőnek lenni borzasztóan nehéz munka. Mindkét állítás igaz, külön-külön egyik sem állja meg a helyét. Nem jut eszembe semmi más, ami egyszerre oly sok örömöt szerez és néha oly nagy bosszúságot is okoz a felnőtteknek, mint egy rakoncátlan embergyerek féktelen viháncolása.

A gyermek születésével egy csapásra felborul a hétköznapok addig jól bejáratott rendje, de mondok neked valamit: a szülőség egyik legnagyobb előnye, hogy a felnőtt igazoltan újra gyerek lehet. Nem ciki, ha gyerekdalokat dúdol magában. Nem röhögik ki, ha idétlenül játszik, sőt csodálják, hogy milyen nagy szeretettel és odaadással törődik a kis lurkókkal. Én speciel annak is örülök, hogy nem kell magyaráznom, amikor olyan könyveket olvasok, amit poronty nélkül valószínűleg a kezembe sem vennék.

Úgy tűnik, megint divatba jött gyerekkönyvet kiadni. Aki könyvesboltba tér be, tapasztalhatja, hogy akad elég lapozgatni való a legkisebbeknek és a legnagyobbaknak is. Van, amit a feltűnő színei vagy a kedves figurái miatt kedvelnek a gyerekek, s van olyan is, ami a szavakba öltözött költőiségével vagy a csavaros történetével ragadja meg a képzeletüket.

A sokféleség, tudjuk, nem jár minden esetben ugyanazzal a minőséggel. Van olyan könyv, amit szívesen mutatsz meg a gyermekednek, mert láthatóan gondos kezek foglalkoztak vele, és találkozhatsz olyannal is, amit trehány módon összecsaptak. Igazán ritka azonban, ami nemcsak a szemet kápráztatja el, de a szavaknak is ereje van benne. Amiről már most tudható, hogy a következő generáció kedvenc olvasmányai között is helye lesz.

Egyet biztosan tudok: a Tatoktatok című verseskötetet évek múlva is biztosan elővesszük. Nem egyszerűen gyerekkönyv, két művészeti ág házasságából született műalkotás. Szabó T. Anna József Attila- és Vackor-díjas költő és Kárpáti Tibor grafikus teljesítménye önmagában is figyelmet érdemel, de ami még nagyszerűbb: a könyvben a szóképek és az illusztrációk egymás segítik, elválaszthatatlan egységbe forrnak.

A Tatoktatok elsősorban a tartalmas irodalmat kedvelő szülők gyermekeit célozza meg. A borító nem hivalkodik. Az okkersárga négyzetforma sarkából két szilvaorrú indián néz ránk. A könyv címe, ez a játékos zagyvaság tarka nyomtatott betűkkel jelenik meg. Egyszerű eleganciát kapunk grafikai tobzódás, képkoktél helyett. A könyv egészét Kárpáti Tibor tervezte, a verseket a nemzetközileg elismert illusztrátor műalkotása fogadja vendégül.

Napjaink vizuális kavalkádjában meghökkentő Kárpáti Tibor rajzainak bonyodalom nélküli visszafogottsága. Szinte csak a legkönnyebben befogadható színekkel (zöld, sárga, kék, piros, fekete, fehér és helyenként testszín), valamint a legalapvetőbb formákkal játszik. Szimpla vonalrajzokból alkotja meg a mosolygós Almajárót, a piros orrú Űregeret vagy a Nemzetközi Medve-induló tarka macicsapatát.

Minden oldalon egy uralkodó szín ad aláfestést a verseknek. A rajzok térelválasztóként működnek. Néha megfelezik az oldalt, olykor egy egész lapot elfoglalnak, de van olyan is, hogy csak úgy kiemelkednek a nagy fehérségből.

De nem csak díszítik, életre is keltik a költészetet. Szabó T. Anna verseinek elsődleges célja, hogy megismertesse a legkisebbekkel a rímek csodás világát. De a szülőket is emlékezteti arra, hogy a magyar nyelvben milyen sok játékosság, huncutság rejlik. Gyerek és felnőtt is szívesen ismételgeti a ritmusos mondókákat, a szóleleményeket. Előbbi azért, mert általában szereti a játékot, utóbbi pedig néha szeret elmélázni azon, mennyivel többre is képes a nyelv, mint amire a hétköznapokban használjuk.

Ugyan csak a kötet első fejezetének a címe Nyelvpörgető, de bátran pörgethetjük a poéta összes vers-rapszövegét. A címadó vers a múlt idejű igék többes szám második személyű alakjával játszadozik, a Na, ezt jegyezd meg! pedig a foglalkozásokat hadarja eszes sebességgel. De pisszeghetünk is jókedvűen vagy próbálkozhatunk az „ibafai pap” módjára írt nyelvtörőkkel. S meg kell említenem az egyik nagy kedvencemet is. A Famese sorról sorra ismételteti el a „fa” szót, eredeti jelentésében és átvitt értelmében is.

A második szakasz (Családláda) az egész famíliával foglalkozik. A mosolymosó olyan nemszeretem dolgokhoz ad segítséget, mint a fogmosás vagy az öltözködés. Egy valamirevaló gyerekkönyvből az évszakok, a hónapok (Nyártél) sem maradhatnak ki. De csibészkedhetünk a virágok neveivel (Tearózsa), dalba foglalhatjuk a gyógynövényeket, a sámánokat és a boszorkányokat, vagy elégethetjük a kiszebábut is (Varázsdalok).

Szabó T. Anna nem feledkezik meg a gyermekek négylábú és szárnyas kedvenceiről sem (Állatkertész). Megénekli a varjakat, a cinegét és a kiscsikót. Az olvasó pedig kedvére találgathat, kit is takarnak az ízes rímes négysorosok (Ki ez itt?). És mielőtt az egésznek vége szakadna, jöhet a nagy Vadulás. Vérnyúl és űregér tombol, kalózok és medvék trappolnak – velünk együtt. A legeslegvégén már az sem fontos, hogy a szavaknak értelmet adjunk. Cserélgessük a mássalhangzókat vagy a magánhangzókat, és hangosan röhögjünk, mi sül ki az egészből.

...

A teljes cikk, a Veled verselek az olvassbele.com oldalán olvasható.

Kemény Lili

Titkosírás

az első hó megmaradt az utcában
parkoló autókon és én éjjel
ráírtam sorban a motorháztetőkre
a titkaimat: húsz nevet

húszból hatot csak monogramig
mertem írni öthöz visszaszaladtam és
betemettem nyolc reggelre már
kiparkolt és másik állt a helyén

a te neved ott maradt új hó hullott rá
az az autó nem indult el többet
pedig azelőtt négy tengerpartig jutott el
(ebből egy óceán)

csak állt tovább a sarkon és pár hónapja
le is takarták, már a rendszámára
sem emlékszem, de a hó talán még
nem olvadt el a ponyva alatt

A szerző első verseskötete, a Madaram 2011 végén jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában.

Nádasdy Ádám 65 éves!

Maradni, maradni

Az átzuhanás, az megterhelő.
Ilyenek: az elalvás, a fölébredés,
a megszeretés, a meggyűlölés.
A piacon a tanácstalan álldogálás,
hogy házigazdává átalakuljak;
amikor vendégeket hívtunk,
a vendégség után pedig a bútor,
mert vissza kell tolni a privátba..
Ezek nehezek. Amikor maradok,
az jó: az alvásnak a mestere vagyok,
és ébren lenni nagyon szeretek.
Boldog vagyok ha sok a vendég, és ha van
szerelmem, illetve ha nincs.
De átzuhanni egy beállításból
egy másikba, az mindig szomorú.
Maradni szeretnék, mindig maradni:
ha ébren vagyok, élesen figyelni,
ha alszom, mélyebb gödörbe leásni;
magányos levesporokat fölönteni,
vagy élettársi szennyest kotorászni.
Átzuhanni: az fáj. A változás
szűk száján átcsúszni: az horzsolás.

Oravecz Imre: Egy földterület növénytakarójának változása

a kérdéses földterületet a középhegység lábánál elterülő

dombvidéken szemelték ki valaha maguknak a közeli település favágókból

idővel földművelőkké átvedlett s a gazdálkodásban még nem valami jártas

lakói,

a gyalogszerrel s járművel egyaránt megközelíthető

völgykatlan északi, azaz délre néző oldalán habozás nélkül kivágták a

vadkörte- és vadcseresznyefákkal tarkított őstölgyest, és fölégették a

füvet és bozótot,

a régi szép napokra emlékeztető művelettel megkopasztott

napos verőbe az agyagos irtásföld kellő előkészítése után a környéken

addig ismeretlen bortermelés megindítása reményében kemény munkával

direkttermő szőlőt telepítettek,

a vesszők egykettőre megerősödtek, nemsokára termőre

fordultak, s mialatt a szemközti erdőben tovább nőttek a fák, tovább

illatoztak a virágok, tovább fészkeltek a madarak, és tovább bőgtek a

szarvasok, addig a tőkék közt bújtattak, metszettek, kapáltak, kötöztek,

kacsoztak, permeteztek, szüreteltek az emberek,

e csöppet sem idilli és meg-megismétlődő

foglalatosságsorozat nem képezte ugyan jövedelem forrását, s csak

génekben kedvezőtlen változásokat előidéző novabort eredményezett,

amelynek télvízi elszopogatása közben ki lehetett egyenesíteni az egész

esztendőben jobbára másutt görbített hátat, mégis nemzedékről nemzedékre

szállt, és annyira hozzá nőtt az egyébként érzéketlen szívekhez, hogy

még olyan is akadt, akit az Új Világból visszahozott (vesztére,

természetesen),

a 20. század 50-es éveinek végén, a föld

magántulajdonának megszüntetése idején azután történelmi okokból

kifolyólag hirtelen, mondhatni, egyik nyitásról a másikra vége szakadt a

torkokon át az utódok életébe történő nem éppen gyümölcsöző

beavatkozásnak,

a frissiben megalakult és területileg illetékes téesz

vezetősége abból a józan és érthető meggondolásból kiindulva, hogy a

meredek, mintegy 50º-os és legföljebb csak szemestakarmány termesztésére

alkalmas lejtő gépi erővel megművelhetetlen, másként művelni pedig nem

érdemes, úgy döntött, hogy azonos dőlésszögű határrészekhez hasonlóan

parlagon hagyja, és befásítja,

a jogos tulajdonuktól megfosztott tulajdonosok a

változást követő első tavaszon már nem vettek ugyan metszőollót a

kezükbe, de ugyanannak az évnek az őszén lógó orral és hivatalos

jóváhagyással még begyűjtötték, és haza szállították a vad burjánzásnak

indult venyigékről az érett termést, amelynek gazdagságához

természetesen már semmivel sem járultak hozzá,

a rákövetkező években mind kötöttebb lett a talaj, mind

sűrűbb a gaz, s mind több tőkét vágtak ki a fejlődő fiatal csemetefák

körül térnyerés céljából a munkaegység fejében dolgozó néhai

szőlősgazdák, s hamarosan megjelent az erdőre jellemző bozótövezet és

fűszőnyeg,

két évtized múltán ugyanolyanra nőttek a fák, ugyanúgy

illatoztak a virágok, ugyanoda fészkeltek a madarak, és ugyanúgy bőgtek

a szarvasok, mint a völgykatlan déli, azaz északra néző oldalán, és már

csak elvétve lehetett látni egy-egy gombázásból arra hazatérő öreget,

aki nem is annyira a tisztásokon még mindig található szőlőfürtök, mint

inkább élete növényi emlékei után kutatott

Nádasdy Ádám: Verejték van a szobrokon - válogatott és újabb versek 1976-2009; Magvető Kiadó, Budapest, 2010

A kortárs magyar költők közül nekem ma kétségkívül Nádasdy Ádám a kedvencem. Verseivel még 2004-ben ismerkedtem meg. Az egyik budapesti tartózkodásom alkalmával, a Liszt Ferenc téren található Írók könyvesboltjának könyvszagában töltöttem el pár órát kettesben A Rend, amit csinálok című kötetével. A későbbiekben több verseskötete is a könyvespolcomra került. A költővel élőben a Művészetek Völgye pulai Bárka színpadán, illetve egy szűkebb körű orfűi felolvasóesten is találkoztam, ahol dedikáltattam verseit.
Ami leginkább megfogott verseiben és önvalójában az az egyszerűség és őszinteség, ami a verseiből és személyéből is árad. Költészetében felfedezhető talán egy vonulat is. Az Elkezd a dolgok utána járni kötet címében is egy kereső Én-t feltételez. Ez a kiindulópont mondhatni a mindenki életében is. Saját magunk megtalálásának első mérföldköve, hogy fel kell kutatnia azokat a dolgokat, amik bennünket meghatároz(hat)nak. Azután jön a rendcsinálás. Nyilvánvalóan nem a tavaszi nagytakarításról van itt szó, hanem a dolgok helyre rakásáról. Önmagunk tisztázásáról. Ami rendkívül nehéz, ugyanakkor szükségszerű lépés. Ha sikerül, az az egyéni lét legnagyobb sikere. Végül jön a lecsupaszítás, az önmagunkba nézés. A Szürke tudás megszerzése önmagunkról. Költészete a hétköznapi és a hagyományos versnyelv között váltakozik. Érdekesség, hogy egységes a szerzői pályafutás. Kiemelkedő változásokat eddig nem igazán látni benne. Talán azért is, mert már egy kiforrott ember alkotta ezeket a verseket. Nem születtek fiatalkori zsengék, illetve azok nem kerültek az olvasók szemei elé.
Az idei évben a Magvető Kiadó három év kihagyás után újabb kötetet jelentetett meg a szerzőtől, amely egyben a korábbi versek legjobbjai közül egy retrospektív válogatást is magába foglal mintegy számvetésül szolgálva a költő eddigi alkotói korszakát, ugyanakkor újabb alkotásokat is az olvasóközönség elé tár.
Nádasdy költészete tárgyakról és emberekről mesél. Egy emlék - egy vers. Sorra jönnek a versek a bicikliről, a gépradírról, a villanyvonatról és a többiről. Megjelenik az életöröm, tárgyak és helyek felsorolásaként: zöldségek, gyümölcsök, deszkafajták, hátsó lépcsők, teherliftek, amiket mind szeret a költő. De találhatunk benne önmarcangolást is. Önvádat a gyávaságért, tehetetlenségért, kisszerűségért. Verseiben jelen van még a rezignáció, a humor, az alázat, a melankólia, a vizualitás, a reflexió, a szépség szelíd dicsérete, a rímes-ütemes gondolatok játéka, a prózaiság. Mindez összetetté teszi az amúgy nagyon egyszerű és pontos lírát. A kötet utolsó 23 verse új mű, amelyben az eddig választott utat viszi tovább. Talán kissé kevesebb hangsúlyos verssel, de nem kenyere a Nádasdy verseknek a túlzott hivalkodás.
Egyfajta tudatos szerkesztés látok Nádasdy verseiben, köteteiben, egész eddigi pályafutásában is, amelynek csúcspontja – véleményem szerint – A rend, amit csinálok című kötet. A válogatás talán az eddigi alkotói korszak egyfajta lezárása, de az is lehet, hogy csak kiadói kívánalom eredménye, semmi több. A folytatásra továbbra is kíváncsi vagyok.


Nádasdy Ádám: Maradni, maradni

Az átzuhanás, az megterhelő.
Ilyenek: az elalvás, a fölébredés,
a megszeretés, a meggyűlölés.
A piacon a tanácstalan álldogálás,
hogy házigazdává átalakuljak;
amikor vendégeket hívtunk,
a vendégség után pedig a bútor,
mert vissza kell tolni a privátba..
Ezek nehezek. Amikor maradok,
az jó: az alvásnak a mestere vagyok,
és ébren lenni nagyon szeretek.
Boldog vagyok ha sok a vendég, és ha van
szerelmem, illetve ha nincs.
De átzuhanni egy beállításból
egy másikba, az mindig szomorú.
Maradni szeretnék, mindig maradni:
ha ébren vagyok, élesen figyelni,
ha alszom, mélyebb gödörbe leásni;
magányos levesporokat fölönteni,
vagy élettársi szennyest kotorászni.
Átzuhanni: az fáj. A változás
szűk száján átcsúszni: az horzsolás.

Nadasdy Ádám verses kötetei:

Komolyabb versek (1984)

A bőr és a napszakok (1995)

Elkezd a dolgok végére járni (1998)

A rend, amit csinálok (2002)

Soványnak kéne lenni (2005)

Az az íz (2007)

Verejték van a szobrokon (2010)