Daniel tízévesen látogat el az Elfeledett Könyvek Temetőjébe apja jóvoltából, ahol felfedezi Julian Carax regényét, A szél árnyékát. A fiú a kötet szerzőjének kalandos történetének nyomába ered. Az évek alatt egyre többet tud meg Julian és a könyv életéről, és minél inkább helyére kerülnek a puzzle darabok, annál inkább saját ifjú élete nyomorúságos problémáira ismer rá Julian Carax történetében. Szerelemre gyúl egy vak ifjú lány iránt, de a szerelmi csalódás hamar utoléri, egy koldussal mély barátságot köt, és gyerekkori barátja nővérében az igaz és a testi szerelem is rátalál. Carax utáni nyomozása során egy elfeledett élet felelevenítése során a múltból vészjósló árnyak is előbukkannak.
A szél árnyéka Carlos Ruiz Zafón, spanyol író, első regénye, amely előbb íródott, mint az Angyali játszma, mégis időben az után játszódik. A szél árnyéka hasonló szerkezettel bír, mint a második mű. A kapocs az Elfeledett Könyvek Temetője, egy elfeledett szerző ismeretlen könyve és a szerző homályba vesző, titokzatos, kalandos élete utáni nyomozás.
A szél árnyéka főszereplője Daniel Sempere, az Angyali játszma főhőse David Martin. A két könyv központi szereplőjét Sempere bácsi kapcsolja össze, aki két személy. Daniel az Angyali játszma Sempere bácsijának unokája, David pedig Sempere bácsi tulajdonképpeni örökbefogadott fia. Daniel apja, Sempere bácsi fia, A szél árnyéka Sempere bácsija. Daniel egy harmadik történet Sempere bácsija lehetne. A könyvek iránti vonzalom, a Sempere és fia könyvesbolt vezetése és az ezzel járó bölcsesség folyamatosan átöröklődik. Mindkét hős életében egy tragikus sorsú szerelem és egy segítő barát is megjelenik. Persze Zafón nem ismétli önmagát a két könyvben, a hangsúlyok eltolódnak. A szél árnyéka helyszíne is Barcelona, de ezúttal a húszas-harmincas évek helyett, az ötvenes-hatvanas években járunk. Az Angyali játszma ördöge az első könyvben kevésbé misztikus, hús-vér alak, aki egy személyben kettő, és a lepel a végére lehullik róla.
Zafón mindkét könyvében a számtalan műfaj elemeit vegyíti rendezett egésszé. A szél árnyéka is egyszerre a romantikus lányregény, a misztikus kalandtörténet, a baljóslatú krimi, a melodramatikus családtörténet, a gótikus rémregény és a lélektani fejlődésregény jegyeit hordozza magán. Zafón mindvégig a kommersz és komoly szépirodalmi műalkotás vékony mezsgyéjén egyensúlyoz. Véleményem szerint a két könyv egy világként értelmezhető, amelyben a műfaji kevercs olyan szerzői alapállás, amelybe a spanyol író Ars Poeticája, életről vallott felfogása mutatkozik meg. A szél árnyéka happy endje látszólag szirupos végkifejlet, Daniel fiának, Juliannak az Elfeledett Könyvek Temetőjében megjelenő alakja azonban a történet folytonosan önmagába visszatérő, ismétlődő voltára hívja fel a figyelmet. Ám az ismétlés sosem azonosságot jelent, hanem a sorsok hasonlóságára utal.
Zafón két regényében a történetek újra teremtése mutatkozik meg, a hasonló történetek számos fordulaton, változaton mennek keresztül, a történetben történetek bontakoznak ki, jó példa erre A szél árnyékában például Nuria Monfort emlékiratai, amelyben egy külön élet lapjai íródnak tele. A szél árnyék sokkal összetettebb regény, mint a másodikként megjelent mű, de az Angyali játszma továbblép egyel elődjénél. Daniel története rendkívül izgalmas, fordulatokban gazdag mágikus történet, David azonban valódi fausti alakká válik, amikor Andrea Corellivel életre szóló szerződést köt.
Zafón regényei nagyon élvezetes olvasmányok, minden szempontból, kicsit sajnálom, hogy nincs még egy belőle.

Alapvetően a sikerkönyvekként aposztrofált alkotásokat kerülöm, mégis Carlos Ruiz Zafón legújabb regényét az Angyali játszmát a kezembe vettem, és nagyon kellemesen csalódtam benne. Ebből is igaznak bizonyul az a tétel, hogy érdemes előítéleteinket időnként sutba dobni.
Zafón a szóban forgó regényt, egy sikerre vitt regény előzményeként tárta az olvasói elé, azaz a legújabb regénye, A szél árnyéka sikeréből született meg. Az efféle kiindulópont nem feltétlen kedvez a folytatásoknak, előtörténeteknek. A szél árnyékát ugyan nem volt szerencsém még elolvasni, de állíthatom, hogy – az előbbi állításom ellenére – Zafón legújabb regénye, az Angyali játszma önmagában megállja a helyét. Ha sokakat az első kötet (ezúttal a történet későbbi része) csábít általában az újabb történet olvasására, engem ezúttal a később megjelenő előzmény sarkall a már sikerré vált folyomány elolvasására. Most még csak találgathatok, de ez talán azt jelenti, hogy Zafónnak sikerült azonos, de legalább hasonló színvonalat tartani a két regény megírása során.
Carlos Ruiz Zafón 1964-ben született Barcelonában, Spanyolországban, 1993 óta Los Angelesben él. 1992-ben – mint sikeres reklám szakember – döntött úgy, hogy kizárólag az irodalomnak szenteli magát. 1993-tól kezdve négy ifjúsági regényt írt, melyek ismerttét tették (no persze nem idehaza), de az igaz sikert első, felnőtteknek szóló regénye, A szél árnyéka hozta el a számára, amely 2001-ben jelent meg.
A szél árnyéka Sikerén felbuzdulva megírt Angyali játszma főhőse, David Martín igazi fausti figura, aki a művészetért a lelkét is hajlandó eladni az ördögnek. No persze Zafón esetében nem ilyen egyszerű a történet. Az Angyali játszma különlegességét a műfajok kavalkádja adja.
Zafón, mint ügyes konyhamester, megtalálja a kellő mértéket az egyes műfajok között, mindegyikből a szükséges mennyiséget csöppenti bele művébe (se többet, se kevesebbet) és tökéletes sorrendben adagolja a hozzávalókat, így egy kifejezetten ínyenc falatot tálal az olvasók elé.
A hányattatott gyermeksorsú David Martín egy helyi lap lóti-futijából milliomos pártfogójának is köszönhetően újságíróvá növi ki magát. Miután a lap hasábjain megjelent folytatásos rémtörténetei által okozott sikerén a szerkesztőség nagy része nem tudja magát túltenni, távozásra kényszerül. Álnéven írásra adja fejét, tovább írja népszerű ponyváit, ám lélekben a nagy mű megírására vágyik. A több éves kiadói szerződés börtönében ugyan lehetősége lesz élete regényének megírására, ám a mű már megjelenésekor bukásra van ítélve, helyette a barátja nevén írt regény válik irodalmi szenzációvá. A rejtélyes Andreas Corelli alkut ígér az időközben halálos kórral küzdő írónak. Pénzt, életet ígér egy olyan könyv megírásáért, amely vallássá válik, és amelyhez nevét sosem adhatja.
Martín egy baljós, komor hangulatú tornyos házba költözik be, amely súlyos titkokat rejt magában, és múltjával köze van Martín jelenéhez is. Az író az események előrehaladtával szabadulni kíván a szokatlan kötelékből, ám ennek komoly ára van.
David Martín története az alkotói szabadság izgalmas lenyomata. Zafón regényének első részében a nehéz sorsú fiú dickensi felemelkedése jelenik meg, majd a krimi, a horror, akciófilmek, mitikus, természetfeletti történetek elemeit vegyíti könyvében, mindezt jó adag szarkasztikus humorral fűszerezve. Az egyes műfajváltozásokat olyan ügyesen kezeli Zafón, hogy észre sem vesszük a váltásokat, csak amikor már az újabb műfaj kellős közepében vagyunk, akkor ámulunk el, hogy már megint ugrott egyet a történet.
Az Angyali játszma tulajdonképpen a David Martín által írt könyv, és ez az önreflexív vonulata a legizgalmasabb Zafón könyvének. A regény vége tulajdonképpen lezáratlan, de amit megtudtam, hogy az Angyali játszma A szél árnyéka előzménye, megértettem ennek okát. Mindenképp időt kerítek arra, hogy a folytatást is elolvassam.